Hard rock Svédországból

A stockholmi illetőségű Blindside harmadik nagylemeze, a Silence az első, amely nagy multinacionális kiadónál jelent meg. Bátran elmondhatjuk, hogy a zenekar nagy utat tett meg idáig; a csapat gyökerei a hardcore világába nyúlnak vissza, ám a Silence zeneileg már távol áll az együttes korai anyagaitól. A Silence modern hard rockja olyan sztárcsapatokkal helyezi a Blindside-ot egy kategóriába, mint a P.O.D. vagy a Papa Roach. Utóbbival épp most turnéznak közösen, míg az előbbivel közös koncertkörútjuk nagy szerepet játszott abban, hogy a csapat az Elektránál kötött ki.

Ami a Blindside-ot sok mai rock-zenekartól megkülönbözteti, az mindenekelőtt a banda optimizmusa, pozitív életszemlélete. A Blindside nem a nyafogós, örökösen elégedetlen együttesek számát gyarapítja, ebben az imént említett P.O.D. példáját követi. Noha a Blindside tagjainak az anyanyelve nem az angol, ügyesen bánnak a szavakkal; a szövegek nemcsak mondanivalójuk, de megfogalmazásuk miatt is figyelmet érdemelnek.
Zenei téren a csapat az első két lemez által kijelölt úton fejlődött tovább. Az energikus, érzelemgazdag előadásmód maradt, ám jobban előtérbe kerülnek a dallamok, a harmóniák, kifinomultabb lett a hangzás. És ami a fő: a Blindside-nak a mai túlzsúfolt zenei piacon is sikerült egyedi hangot találni. A sajátos, az unalomig ismerttől elütő dallamvilágon túl meghökkentő fordulatok és meglepő váltások színesítik tovább az anyagot. Ráadásul a Blindside-nak volt bátorsága elhagyni a műfajban lassan kötelezőnek számító rap-betéteket is. Egy olyan énekessel, mint Christian, ez persze nem is csoda. A hangjából áradó erő és karizma átjárja az egész produkciót, bűn lett volna akár egy másodpercet is elpazarolni belőle. A Christian mögött álló/ülő zenészek is értik a dolgukat, és a producer, Howard Benson is alaposan kitett magáért.
A Silence így nemcsak szövegeivel, filozófiájával, de zenéjével és hangzásával is üde színfolt a modern rockzene sokszor szürkének tűnő világában. BLINDSIDE - Silence 2002, Elektra (Kovács Gergely)