Hetek - VII. évfolyam, 6. szám, 2003. február 07

A szociáldemokraták súlyos vereségével zárultak a választások a németországi Hessen és Alsó-Szászország tartományban. Bár az előzetes közvélemény-kutatások eredményei sem kecsegtettek a könnyű diadal ígéretével a szociáldemokraták számára, ekkora vereségre mégsem számítottak. A választásokon győztes kereszténydemokraták az őszi országos választásokon elszenvedett vereségük miatti revansként értékelik az eredményt.

Még csak négy hónap telt el az országos választás óta, amely után a szociáldemokraták (SPD), a kereszténydemokrata-keresztényszociális unióval szembeni igen szoros küzdelemben, csekély mandátumtöbbséggel lehetőséget kaptak újabb négy évi kormányzásra. Csakhogy támogatottságuk azóta fokozatosan csökken, munkájukkal a választók egyre elégedetlenebbek. Jó néhányan becsapva érzik magukat a szociáldemokrata vezetéstől, amely sorra szegi meg választási ígéreteit, emeli az adókat, miközben a munkanélküliség sem csökken. A jó ideje lappangó súlyos gazdasági problémákat - különösen egy stagnáló gazdaságban - természetesen nem lehet egy-két hónap alatt megoldani, a türelem azonban fogytán van. A szociáldemokraták vereségének okát a legegyszerűbben úgy fogalmazhatnánk meg: rosszkor voltak a választások. A kormány megtette első népszerűtlen intézkedéseit, emelkedett a betegbiztosítás összege, bevezették az ökológiai adót, s mostanra készültek el az intézmények, cégek éves elszámolásai is, melyek ugyancsak aggodalomra adnak okot. Az általános rossz közérzetet pedig még az éppen ezekben a napokban zajló tél végi kiárusítás is csak ideig-óráig feledteti. A közvélemény-kutatások szerint a két tartomány választópolgárainak 64 százalékát nem annyira a helyi, mint az országos szintű problémák - elsősorban a munkanélküliség kérdésének megoldása - érdekelte.
Sigmar Gabriel, (SPD) Alsó-Szászország eddigi miniszterelnöke az elmúlt hetekben hiába kért segítséget kampányához a „pótpapának” tekintett kancellártól, aki hatékony támogatás helyett mindössze pártfogásáról biztosította őt. Gabriel még az utolsó percekben is reménykedve kérdezte Schrödertől, nem tartalékol-e még valamit a varázskalapban, ám a válasz kiábrándító volt: „Ez most a te kalapod.” Schröder kancellár minden bizonnyal reménykedett abban, hogy a hagyományosan szociáldemokrata fellegvárnak számító Alsó-Szászország tartományban, amelynek egykor miniszterelnöke volt, mégiscsak átlépik a további irányításhoz szükséges küszöbértéket. A számítások azonban nem jöttek be: a vasárnapi urnabontás után mindössze a szavazatok 33,4 százalékát kapták, míg a CDU színeiben induló Christian Wulff 48,3 százalékot szerzett, a helyi kereszténydemokraták 21 év óta legjobb eredményét.
Hessenben a kereszténydemokrata miniszterelnök a választásig nemcsak megőrizte támogatottságát, de a szavazatok abszolút többségét is megszerezte (48,8 százalék). A továbbiakban így - noha felajánlotta a liberálisoknak, hogy továbbra is koalícióban irányítsák a tartományt, mivel azok nem éltek a lehetőséggel - önállóan kormányozhat.
Schröder kancellár a szociáldemokraták szereplését politikai pályafutása egyik legkeserűbb vereségének nevezte, elismerve, hogy a kudarcban van némi felelőssége - a Berlinből érkező újabb és újabb indítványok, módosítások ugyanis még a törzsválasztókat is elbizonytalanították.
A választások eredményének az országos politikai irányításra nézve is komoly következményei vannak. A Szövetségi Köztársaságban eddig nyolc tartományt az SPD, nyolcat pedig a CDU irányított. Most, hogy a CDU eggyel több tartományban szerezte meg a vezetést, a Bundesratban, a német parlament alsóházában is a kereszténydemokraták javára tolódik el a hangsúly. Ez többek között azt jelenti, hogy ha a hatalmi viszonyok a későbbi bajorországi, illetve brémai választások után sem billennek vissza, előállhat az a fonák helyzet, hogy 2004 májusában egy szociáldemokrata kancellárral szemben a kereszténydemokrata párt nevezheti meg a szövetségi elnök személyét. A CDU-CSU vezetés ebben az esetben - a német történelemben először - női elnököt kíván jelölni.