Az Egyesült Államok eddigi legszélesebb körű keresztény szövetségének létrehozásáról egyezett meg a közelmúltban harminc felekezet vezetője. Az ökumenikus jellegű szerveződés az amerikai kereszténység öt szegmensét öleli fel: az evangéliumi-pünkösdi kereszténységet, a történelmi protestáns egyházakat, az ortodox felekezeteket, a nemzetiségi-etnikai egyházakat és a római katolikus egyházat.
Az amerikai kereszténység történetében precedens nélkülinek mondható kezdeményezés, úgy tűnik, valóban az egyházak széles körét kívánja megmozgatni. Az ötlet először három éve merült fel az Egyházak Országos Tanácsában (National Council of Churches), amely jelenleg Amerika legnagyobb felekezetközi szervezetének tekinthető. Az elmúlt néhány évben szervezeti válsággal küszködő tanács égisze alá pillanatnyilag harminchat protestáns és ortodox egyház, azon belül pedig közel százezer helyi gyülekezet tartozik. Az evangéliumi és pünkösdi felekezetek többsége, valamint a katolikus egyház nem tagjai a liberálisnak tartott szervezetnek, a most tervbe vett szövetség azonban már őket is magába foglalná. Az ország másik nagy, hasonló jellegű szervezete az Evangéliumi Keresztények Országos Szövetsége (National Association of Evangelicals), amely 51 felekezetet, 45 ezer gyülekezetet és 250 ökumenikus szervezetet tömörít.
Bob Edgar, a tanács főtitkára örvendetesnek találta, hogy a teológiai nézetek ilyen széles spektrumát sikerült felvonultatni a megbeszéléseken: „Megható volt számomra, hogy ezek a keresztények ennyi időt együtt töltöttek azért, hogy kidolgozzák a párbeszéd, illetve a közös munka, imádás és ima kereteit” - nyilatkozta Edgar a Charisma News Service-nek. „Azt hiszem, minden jelenlevőt izgalomba hozott, hogy Krisztus testének a csontvá-zára most kerül rá a hús. Krisztus arra hívott el, hogy közösségben legyünk egymással. Ez a szervezet pedig struktúrát és szellemet kap majd a jövőre nézve” - tette hozzá a metodista lelkész és korábbi kongresszusi tag. Kevin Mannoia, az Evangéliumi Keresztények Országos Szövetségének elnöke annak a véleményének adott hangot, hogy ha a tömörülés elsősorban politikai jellegű szervezet vagy csak adott kérdések köré szerveződik, akkor meg fog bukni. Ha azonban valóban az egyház egységét keresi, akkor hatékonyan tud majd működni.
Úgy tűnik, más egyházi vezetők is reményt fűznek az alakuló szövetséghez. A kaliforniai Orange megye katolikus püspöke, Tod Brown például kifejtette, hogy szerinte eddig nem volt még példa ilyen jellegű kezdeményezésre; az amerikai református egyház vezetője, Wesley Granberg-Michaelson pedig figyelemre méltó áttörésnek nevezte a kaliformiai Pasadenában, a Fuller
Teológiai Főiskolán megrendezett konferenciát.
Az örömbe mindenesetre némi üröm is vegyül, ugyanis az ország legnagyobb protestáns felekezetének számító, csaknem 16 millió tagot számláló déli baptista egyház vonakodik csatlakozni a kezdeményezéshez. Bár megfigyelőként jelen voltak a megbeszéléseken, Bill Merrell, az egyház felekezeti kapcsolataiért felelős alelnök szerint nem tervezik, hogy belépnek a szövetségbe. „Sosem hajlottunk az ökumenikus kezdeményezések felé - nyilatkozta Merrell. - Most sem valószínű, hogy ebben részt veszünk majd. Ez ugyanis az ökumenizmushoz való hagyományos hozzáállásunk megváltoztatását jelentené.”
Katolikus vészharang a New Age ellen
Vatikáni mércével mérve szokatlannak mondható önkritikát gyakorolt a Szentszék abban a közel százoldalas dokumentumban, amely a New Age térhódításának veszélyeire kívánja felhívni a katolikus egyháztagok figyelmét. A Vatikán szerint a New Age-mozgalmat komolyan kell venni, mivel az olyan szellemi éhséget kíván betölteni, amit a keresztény egyházak nem képesek kielégíteni. „A New Age sikere kihívást jelent az egyház számára. Az emberek úgy érzik, a keresztény vallás többé nem nyújtja - vagy talán eddig soha nem is nyújtotta - azt, amire igazán szükségük van” - szögezi le a dokumentum.
Paul Poupard, a Szentszék kulturális osztályának vezetője és egyben a terjedelmes kiadvány szerzője figyelmeztette az egyházat: a New Age-hez kötődő embereknek jogos szellemi szükségeik vannak, és az egyháznak fel kellene tennie a kérdést, vajon a tömegek miért máshol keresik e szükségek kielégítését. Bár a dokumentum méltatja a mozgalom pozitív elemeit, a New Age tételes cáfolatára is vállalkozik, a megtévesztett hívők számára pedig külön szakaszban taglalja a keresztény hit és a New Age-doktrínák közötti különbséget. Ezek után egy glosszáriumban meghatározza többek között a jóga, a zen, a transzcendentális meditáció, az újjászületés, a karma és a Feng Shui fogalmát.
A kiadvány arra is felhívja a hívőket: gondolkodjanak el azon, hogy Isten vajon olyan lény-e, akivel kapcsolatot lehet teremteni, vagy csupán - ahogy a New Age tanítja - olyan személytelen dolog vagy erő, amelyet hasznosítani lehet. A dokumentum arra is rávilágít, hogy a New Age irodalmában Jézus Krisztust csupán bölcs emberként, vallásalapítóként vagy az egyik istenségként tartják számon, a kereszténység viszont abban hisz, hogy ő Isten fia, ember és Isten egy személyben. A különféle vallások tanításait ötvöző New Age pozitív szellemi befolyásokról, kozmikus kapcsolatokról, harmóniáról és eksztázisról tanít, és a dokumentum szerint a pszichológiát spirituális elemekkel keveri össze.