Novosztyi–Hetek összeállítás
A gondolatokat még mi sem ismerjük előre
– állítja Szergej Lebegyev, az orosz hírszerzés főnöke

Szergej Lebegyev, az orosz külső felderítés (külföldi hírszerzés) igazgatója, akinek hivatalát Oroszország legtitokzatosabbjának tartják, a közelmúltban feltárta néhány titkát. Beszélt arról, mi a sorsa a „júdásoknak”, akik egy másik ország kezére juttatják a titkos információkat, és arról is, hogy miért örülnek annak, hogy Putyin elnök személyében „igazi szakember” vezeti az országot. A tábornokkal a Novosztyi hírügynökség készített interjút lapunk számára.

Putyin elnök a hadsereg és a titkosszolgálatok vezetőivel. A kép jobb alsó sarkában Szergej Lebegyev tábornok Fotó: Reuters

A Külső Felderítő Szolgálat - habár sikereit nehéz pénzben mérni - hatékonyan működik: időszerű és hiteles információkat biztosít az állam vezetése számára a megalapozott politikai és gazdasági döntések meghozatalához. A versenyképes hírszerzés - véli a szolgálat igazgatója - segít az ország vezetésének, hogy olyannak lássa a világot, amilyen az valójában. A külső felderítés információkat gyűjt és védelmez: hozzájárul az ország gazdasági erejének növeléséhez, és segít a gazdasági biztonság megőrzésében.
Lebegyev szerint „egyetlen jelentős fegyverüzletet sem kötnek meg a hírszerzéssel történő egyeztetés nélkül”, amivel igyekeznek biztosítani azt is, hogy az eladott fegyverek ne kerüljenek törvénytelen csoportok kezébe. A hírszerzés utánpótlása megfelelő - vélte a tábornok. „Voltak ugyan nehézségeink a kilencvenes évek elején, de azóta újra a normális rendben folyik a jövendő hírszerzők kiválasztása. Nehezíti a helyzetünket a fiatalság egészségi állapotának romlása. Pedig a hírszerzésben olyan magas szintű a fizikai és különösen a pszichikai igénybevétel, ami teljesen egészséges embereket követel. A felderítőnek érzelmileg olyan szilárdnak kell lennie, hogy stresszhelyzetben se essen pánikba.” Az igazgató optimista: nagy a túljelentkezés, így van kikből választani.
Lebegyev tagadta, hogy „hölgykommandó” működne a szolgálatnál, akiknek a feladata külföldi személyek megkörnyékezése és kompromittálása lenne. „Nem toborzunk nőket ilyen célra. Azok a hölgyek, akik a szervezetnél dolgoznak, értelmiségi munkakörben, elemzőként, fordítóként, tanárként végzik munkájukat.” A tábornok kiemelte: sokat jelent számukra, hogy Putyin elnök maga is profi hírszerző. „Ez megkönnyíti a munkát, mivel az elnök érti a dolgokat, és ez lehetőséget ad arra, hogy közös nyelven beszéljünk.” 
A nyugdíjas orosz hírszerzők iránt nagy a kereslet, mivel megbízhatóak, nyelvismerettel rendelkeznek, megszokták a helyzetelemzést és a megfelelő következtetések levonását, valamint könynyen tudnak kapcsolatot teremteni az emberekkel. Sok volt hírszerző ma komoly pozíciókat foglal el az állami szervezetekben és a magánszférában. 
Elődeiről, Jevgenyij Primakovról és Szergej Trubnyikovról szólva Lebegyev elmondta, hogy mindketten éppen négy évet és négy hónapot álltak a szolgálat élén. „Nekem is azt kívánták, hogy én se töltsek el itt kevesebbet. Eddig két és fél év telt el, a többit meglátjuk.”
A szolgálat igazgatója érthetően ellenséges érzelmeket táplál a „júdások” iránt, miután beismeri: egy ízben őt magát is elárulták. Ennek ellenére - a modern kémregényekkel ellentétben - a Külső Felderítő Szolgálatnál nincsenek „tisztogatók”, akik az árulók megbüntetését végeznék. „Sem nálunk, sem más orosz titkosszolgálatnál nincsenek az ölésre felhatalmazott ügynökök. Igyekszünk az »átfordítottakat« hazahozni, hogy itt törvényesen ítélkezzenek felettük.” Elismerte azonban, hogy ez nagyon ritkán sikerül, mivel minden titkosszolgálat védi a saját informátorait. Az ilyenek számára „isteni büntetés” az, hogy egész további életükben rettegnek. „Ezt néhány - Amerikában és Nagy-Britanniában élő - áruló példájával tudom igazolni, akik minden szükség nélkül állandóan változtatják munka- és lakóhelyüket. Az árulás ott kezdődik, amikor valaki államtitkokat ad ki. Részt vettem olyan áruló perén, aki az akkori KGB I. Főcsoportfőnökségének százötvenkét munkatársát adta fel külföldi titkosszolgálatoknak. Ezeknek az embereknek a felkészítése, titokban történő beépítése a megfelelő környezetbe hatalmas energiát emésztett fel. De nem ez a legborzalmasabb, hanem az, hogy felfedte a titkos külföldi hírforrásainkat, akik családosak voltak, gyermekük volt, és ők is börtönbe kerültek. Az áruló így százakat juttatott börtönbe.”
Vajon nem lehet kiszűrni az árulókat „hazugságvizsgálóval”? - kérdeztük az igazgatót. „A poligráf se nálunk, se külföldön nem csalhatatlan. Nem mutatja meg pontosan, hogy áruló ül-e a gépben vagy nem. Legföljebb alkalmat ad arra, hogy elgondolkozzunk, vajon mennyire becsületes ez az ember. A gondolatokat nem lehet feltárni.” (fordította Scharrer János)