Hetek - VII. évfolyam, 6. szám, 2003. február 07

A Columbia űrsikló szombati katasztrófája után - az első döbbenetből felocsúdva - az okokat és a felelősöket keresve újból a felszínre került az űrkutatásra fordítandó pénz elosztásának kérdése. A NASA költségvetése az elmúlt évek során ugyan stagnált, de az elmúlt években a költségvetésen belül a biztonságra fordítható összeg lényegesen csökkent. A bírálók korábban is, és most újra a washingtoni kormányt hibáztatják azért, hogy egyre kisebb figyelmet, s ennek megfelelően kevesebb pénzt biztosítanak az űrkutatásra és az űrutazásra. Szerintük a spórolás közrejátszhat az űrsikló elvesztésében.

A New York Times napokban megjelent cikke igen nagy port vert fel. A lapnak nyilatkozó szakértők szerint ugyanis az elmúlt években elhanyagolták az űrsiklók karbantartását. A NASA alkalmazásában álló tanácsadói testület több tagját két évvel ezelőtt elbocsátották, amikor arra hívták fel a figyelmet, hogy a hivatal költségvetésének szigorítása a biztonság rovására mehet. Sean O’Keefe, a NASA elnöke szerint költségvetési gondok nem vezethettek a Columbia katasztrófájához, értetlenül állt a cikk állításai előtt, hiszen - mint kifejtette - a tanács tagjai kitöltötték megbízásuk idejét. A lap emlékeztet egy veterán űrrepülőgép-mérnök figyelmeztetésére is, aki tavaly levélben kérte az elnököt, tegyen lépéseket az űrsiklók katasztrófáinak megelőzésére.
Beszámolók szerint a NASA költségvetésének lefaragása a hivatal működésének minden területén érezhető.
A BBC közölte: az összkiadáson belül biztonságra fordítandó összeg aránya lényegesen csökkent, a szakemberek ugyanakkor nem győzik hangsúlyozni, hogy az űrrepülésben az első a biztonság, nem szállhat fel egyetlen űrsikló sem úgy, hogy ne ellenőriztek volna mindent a legapróbb részletekig, hogy ne lenne kifogástalan műszaki állapotban a rendszer. Ezt bizonyítja az űrprogram eddigi több mint száz sikeres űrrepülése is.
A vita nyilvánvalóan tovább folytatódik, Bush elnök mindenesetre 500 millió dollárral megtoldotta a NASA 2004. évi büdzséjét. A megemelt, 15,5 milliárd dolláros költségvetési keretből az amerikai űrkutatási intézet új küldetését hangsúlyozó három kiemelt űrprogram kapna nagyobb pénzügyi támogatást. A kiemelten támogatott szakterületek a következők: emberi űrrepülés (6,2 milliárd dollár); tudományos űrkutatás (8,9 milliárd dollár); valamint a Nemzetközi Űrállomás karbantartása és teljes konfigurációjának kiépítése (470 millió dollár). Az eddigi űrsikló-program a NASA-nak évi 3-4 milliárd dollárjába került, és több tízezer főt alkalmazott a kivitelezés során. Egy-egy űrsikló felszállása pedig közel 400 millió dollárt (100 milliárd forintot!) emészt fel. Hogy e hatalmas összegekről képet alkothassunk: egy űrsikló építése körülbelül tízmilliárd dollárba kerül, nem beszélve a fedélzeten helyet kapó, a tudományos kísérletek elvégzéséhez szükséges berendezésekről és az űrhajósok kiképzési költségéről. Ha figyelembe vesszük, hogy a magyar állam költségvetése az idén 5310 milliárd forint kiadással számol, kiszámolhatjuk, hogy az egész magyar állam költségvetése két űrsikló megépítésével azonos tételt jelent!
A Columbia tragédiája miatt azonban meghatározatlan időre leáll az űrsikló-program, s ezzel a fent említett összeg felhasználása és a NASA új, hármas küldetése, valamint beszállítóinak sorsa is erősen megkérdőjeleződik.
Az amerikai űrkutatás csúcspontja az 1966-69-es időszak volt, amikor az USA GDP-je több mint négy százalékának megfelelő összeggel gazdálkodhatott, az elmúlt években azonban ez az összeg egy százalék alá esett. Megfigyelők szerint a megemelt összeg is csak a hanyatlás lassítására lesz elég.
A világűr meghódításának költségei tehát a leggazdagabb állam számára is megterhelőek. Talán éppen ezért elégelte meg Clinton elnök az űrkutatás hatalmas dollárigényeit, és 1996-ban privatizálta a program végrehajtását. Azóta a Boeing és a Lockheed Martin fele-fele arányban vállal szerepet az űrprogram technikai feltéte-leiért. A szerződés szerint a Boeing gyártja az űrrepülőgépeket, bár a most szerencsétlenül járt Columbiát az elődje, a Rockwell International cég építette; a karbantartását és alkatrészellátását azonban (a többi üzemben álló űrsiklóval együtt) egy közel tízmilliárd dolláros keretszerződés hatálya alatt a Boeing végezte eddig is. A Lockheed Martin pedig - többek között - az űrhajó üzemanyagtartályát gyártja, emellett elemzi és tárolja a repülési adatokat. A Boeing évi kétmilliárd dollár bevételre tesz szert a NASA-val való együttműködése révén, de ez csak kisebb része a tevékenységének, amit jól mutat, hogy éves árbevétele 54 milliárd dollár körül mozog. A Boeing helyzete és kilátásai mégsem túl kecsegtetők. A 2001. szeptember 11-ei terrortámadás szinte valamennyi légitársaság helyzetét megrendítette. Az évtizedek óta prosperáló amerikai cégek tízezrével küldték el az alkalmazottaikat, lényegesen csökkent a forgalmuk, többen csőd közeli helyzetbe kerültek. (Pozitív ellenpélda a holland KLM, amely jelentősen növelte a bevételeit.) A Boeing
a polgári repülés válsága és a gazdasági visszaesés együttes hatása miatt 30 ezer dolgozójától volt kénytelen megválni (így már „csak” 60 ezer alkalmazottja van), tavalyi nyeresége 500 millió dollárral lett kisebb, mint az előző évi. A kilátásokat pedig tovább rontja, hogy a pácba jutott légitársaságok sorban mondják le a repülőgép-megrendeléseket, így az idén feleakkora megrendelést kell csak kiszolgálnia, mint egy évvel korábban. S a most bizonytalan időre leállított űrsikló-program csak tovább rontja a Boeing kilátásait. Helyzetén a katonai harci repülőgépekre vonatkozó megrendelések és egy esetleges új típusú űrsikló-megrendelés segíthet, de ezekből származó bevételeinek növekedése sem kompenzálja a polgári üzletágban elszenvedett tetemes veszteségeket.
Az űrsikló tragédiája a pótolhatatlan emberveszteségen túl hatalmas anyagi veszteséggel is járt. A program folytatása bizonytalan, de az biztos, hogy sok alkalmazott és számos alvállalkozó elveszti a megbízatását.