Hetek - VII. évfolyam, 6. szám, 2003. február 07

„Szaddám soha nem hagyja abba a hazudozást, amíg valaki nem állítja meg” - jelentette ki Colin Powell amerikai külügyminiszter az ENSZ Biztonsági Tanácsa előtt tartott beszédében, amelyben részletesen kifejtette az Irak elleni amerikai vádiratot.

Colin Powell egy olyan fiolát mutat fel, amelybe több ezer ember megölésére elegendő vírus fér. Sok gonosz, kis helyen Fotó: Reuters

A másfél órás előadás során Powell kémműholdak által felvett fényképekkel és hangfelvételekkel igazolta, hogyan játszsza ki Bagdad az ellenőrök vizsgálódását. A bizonyítás legtöbb újdonságot tartalmazó része az iraki rezsim és az al-Kaida terrorhálózat sokoldalú kapcsolatát elemző rész volt. „Nem riadhatunk vissza attól, ami előttünk áll” - mondta Powell. A beszédet követő nemzetközi reakciók arra utalnak, hogy a katonai fellépés NATO-szövetséges ellenzőit, Németországot és Franciaországot a bemutatott bizonyítékok legfeljebb elgondolkoztatták, de nem győzték meg. Tíz belépésre várakozó kelet-európai ország azonban csatlakozott az európai „nyolcakhoz”, és támogatásáról biztosította a Bush-kormány iraki politikáját.
Az Európai Unió vezetőit mélyen nyugtalanítja az iraki háború kapcsán létrejött „drámai megosztottság”, de elemzők arra is felhívják a figyelmet, hogy a francia-német szövetség legutóbbi lépései komoly sérülést okoztak az európai egység gondolatának is: a két vezető európai hatalom felfogása az unió intézményeivel, védelmi rendszerével kapcsolatosan megoszthatja a kontinenst és lebéníthatja az EU döntéshozatalát.
Amikor Jacques Chirac francia elnök és Gerhard Schröder német kancellár egységesen állást foglalt az Irak elleni fellépéssel szemben, Rumsfeld amerikai védelmi miniszter csípősen így válaszolt: Németország és Franciaország „probléma volt, és az is marad”. Egyébként is, a két szövetséges a „régi Európát” képviseli.

Jack Straw brit külügyminiszter francia kollegájával, Dominique de Villepinnel (balról). A hangulat kitűnő, de a viszony fagyos Fotó: Reuters

Rumsfeld elégedetlen megjegyzésében némelyek az amerikaiak hagyományos Európa-ellenességét vélik fölfedezni. Amerika, miközben az öreg kontinens „meghoszszabbítása”, egyúttal anti-Európaként is meghatározza magát: demokratikus és nem királyi, nem arisztokratikus. Amerika eleven és nem enervált, pragmatikus, és Európával szemben nem kötik béklyóba hagyományai - hívja fel a figyelmet a The Guardian elemzője.
Nem kellett sokáig várni, hogy az „új Európa” is hallassa a hangját. Egyes vélemények szerint máris megnyílt az új „keleti front” abban a háborúban, amelyben az Egyesült Államok igyekszik megnyerni az európaiakat a háború támogatására. Az Aznar spanyol és Blair brit miniszterelnök által megfogalmazott levelet, amely Amerika Irakkal szemben folytatott politikáját támogatja, és amely számos nyugati lapban megjelent, aláírta Csehország, Lengyelország és Magyarország vezetője is, nem kis zavart okozva a német és francia médiában.
A kelet-európai országokon, Spanyolországon és Nagy-Britannián kívül aláírta még a levelet Dánia, Olaszország és Portugália vezetője is. Bebizonyosodni látszik Rumsfeld megjegyzése, miszerint Európa gravitációs központja kelet felé tolódott el, hiszen az Amerikával hagyományosan jó kapcsolatokat fenntartó kelet-európai országok súlya most ugyancsak megnőtt.
Elemzők ugyanakkor nem minden él nélkül hívják fel a figyelmet arra, hogy Kelet-Európa mostani vezetői - akik a zárt kommunista rendszerben töltötték életük nagy részét - nem rendelkeznek elég mély ismeretekkel Amerikáról, ők még a reagani korszak bűvöletében élnek, amely jelentős mértékben közrejátszott a szovjet blokk összeomlásában. Ronald Reagan egykori amerikai elnök egyszerű logikán alapuló, konzervatív politikáját látják visszaköszönni a közép-kelet-európaiak Bush ténykedésében, s egyébként is hálásak a Egyesült Államoknak a rendszerváltásban játszott szerepe miatt - hangsúlyozta a Deutsche Welle adásában Jaroslav Slonka cseh elemző, aki szerint az is közrejátszhatott a kelet-európai vezetők döntésében, hogy országaik féltik nemzeti szuverenitásuk elvesztését az EU-csatlakozás küszöbén. Másrészt pedig jó alkalom kínálkozik az egykori szocialista Európával ugyancsak bensőséges viszonyt fenntartó Szaddámmal való leszámolásra.
Az egykori keleti tömb vezetői ugyanakkor nem tudhatják maguk mögött országaik közvéleményének jóváhagyását: Magyarországon a lakosság 17 százaléka támogatná az USA Irak elleni háborúját még akkor is, ha Amerika felhatalmazást kapna rá az ENSZ-től. A magyarok közel hetven százaléka ellenzi, hogy a taszári bázison iraki ellenzékieket képezzenek ki. Elgondolkodtató számadatok ezek annak tükrében, hogy széles körben elterjedt nézet szerint a közvélemény figyelembe vétele a politikai döntéshozásban a demokrácia egyik mércéjének tekinthető.
Eközben a legújabb amerikai közvélemény-kutatások feltárták, hogy az USA lakosságának fele támogatná az amerikai támadást Irak ellen még akkor is, ha az ENSZ nem hagyja jóvá az amerikai akciót.
Nagy-Britannia, Spanyolország, Olaszország és az unió más nemzetei nem veszik jó néven a franciák és németek szerintük érzéketlen lépéseit - írja a Business Week. Attól tartanak ugyanis, hogy Párizs és Berlin húsz évvel vissza akar menni az időben, amikor valóban ez a két ország alakította az egész kontinens politikáját. A kisebb országok, különösen, miután 2004 májusától huszonöt tagra bővül az EU, azzal érvelnek, hogy a franciák és németek többé már nem diktálhatnak. Chiracnak és Schrödernek az egységes uniós külpolitika kialakítására irányuló erőfeszítései, úgy tűnik, a visszájára fordultak. Berlusconi olasz miniszterelnök tanácsadója szerint a franciák és a németek iraki álláspontjukat úgy alakították ki, hogy „a legcsekélyebb mértékben sem konzultáltak” az olaszokkal vagy más európai partnerekkel.
A „régi Európa” eddig nyilvánvalóan időhúzásra játszott, az Irakba küldött fegyverzetellenőrök munkájának folytatása mellett érvelt. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia viszont inkább úgy vélekedik, hogy „fogytán az idő”, hiszen ha valóban sort akarnak keríteni a támadásra, még a kedvezőtlen időjárás beköszönte előtt meg kell kezdeni a háborút. A fegyverzetellenőrök minapi jelentése semmi érdemlegeset nem tartalmazott; Hans Blix, a szakértők vezetője szerint csak akkor érdemes visszamenni Irakba, ha a Szaddám Huszein-rezsim bizonyos feltételeknek eleget tesz: megengedi az U-2-es kémrepülőgépek munkáját, valamint kiegészíti decemberi tizenkétezer oldalas beszámolóját azzal, hogy megmondja, hol van a VX-gáz és az anthrax. Blix szeretné, ha ki tudná kérdezni az iraki tudósokat négyszemközt is.
Míg az iraki vezetés szóban azt bizonygatja, hogy tárt karokkal várja vissza az ellenőröket, vonakodik teljesíteni a feltételeket. Tony Blair szerint a szokásos iraki időhúzó technikáról van szó, míg Bush elnök az irakiak hozzáállását „csalásnak és színjátéknak” nevezte. Washington és London azzal érvel, hogy csak egy fenyegetően közeli támadás veszélye kényszerítheti Szaddámot arra, hogy fölfedje titkos tömegpusztító fegyvereivel kapcsolatos programját, amiről az irakaiak még mindig azt állítják, hogy nem létezik.

Elrejtett fegyverek, lóvátett ellenőrök

Szaddám Huszein iraki elnök rezsimje „aktív és szisztematikus” erőfeszítéseket tesz azért, hogy elrejtse tömegpusztító fegyvereit a fegyverzetellenőrök elől
- mondta Colin Powell amerikai külügyminiszter az ENSZ Biztonsági Tanácsa előtt szerdán. Irak kiképzést és menedéket nyújt az al-Kaida tagjainak az Egyesült Államok szerint.
Nagy érdeklődéssel várt beszédében Powell elektronikusan lehallgatott hangfelvételeket, kémműholdak által készített fényképeket és más titkosszolgálati forrásból származó anyagokat mutatott be, hogy meggyőzze a BT tagjait: Irak nem tartja be az ENSZ határozatait, valamint aktívan megtéveszti a világszervezet ellenőreit.
„Nem mondhatok el önöknek mindent, amit tudunk. De amit megoszthatok önökkel annak tükrében, amit az évek során valamennyien megtudtunk, az rendkívül aggasztó” - mondta Powell. Állításait megerősítendő, George Tenet CIA-igazgató ült a miniszter mögött a BT patkó alakú asztalánál.
Powell szerint az al-Kaida terrorista hálózat egyik magas rangú vezetője, Abu Muszab Zarkavi, aki azután menekült Irakba, hogy Afganisztánból kiűzték, nyolc hónapja szabadon tevékenykedhet Irakban. Zarkavi kapcsolatba hozható Laurence Foley amerikai diplomata októberi jordániai meggyilkolásával és a múlt havi londoni ricintámadással. Kapcsolatban áll az Anszar al-Iszlám nevű, tálib típusú csoporttal, amelyik a kurd fennhatóság alatt álló Észak-Irakban tevékenykedik.
A Powell által bemutatott egyik hangfelvétel alapján egy iraki tiszt a következőket mondja: „Tegnap üzentünk neked, hogy tisztísd meg a terepet, a szennyezett terepet, a kiürített terepet. Gondoskodj róla, hogy semmi ne maradjon.”
Powell az egyik fényképen iraki tiszteket mutatott, akik épp bunkereket takarítottak az ellenőrzés előtt. Más fényképeken kamionkaraván szerepelt egy vegyi fegyvereket és ballisztikus rakétákat gyártó üzem előtt, két nappal az ellenőrzés előtt.
A külügyminiszter elmondta, hogy titkosszolgálati források alapján megtudták: Szaddám Huszein megfenyegette az iraki tudósokat, hogy „komoly következményei” lesznek rájuk és családjukra nézve, ha érzékeny információt szolgáltatnak ki az ellenőröknek, és aláírattak velük egy olyan dokumentumot, mely szerint halálbüntetést von maga után az információk kiadása.
Powell szerint négy különböző forrás is megerősítette, hogy Iraknak megvan a felszerelése anthrax, ricin és más mérgező anyagok előállításához. Az országnak száz és ötszáz tonna közötti mennyiségű vegyi fegyvere és 16 ezer rakétája van, továbbá nem tud elszámolni négy tonna VX ideggázzal, melynek egyetlen cseppje halálos méreg.

Powell fő vádpontjai Irak ellen:

• A Köztársasági Hadsereg tisztjeinek egy lehallgatott és rögzített beszélgetése arról szól, hogyan tudnak járműveket elrejteni a fegyverzetellenőrök elől.
• Műholdfelvételek szerint aktív vegyi fegyvereket rejtő bunkereket álcáztak a fegyverzetellenőrök előtt.
• A műholdas felvételek szerint az Amírljah szérum- és oltóanyagüzemet és egy ballisztikus rakétákat összeszerelő üzemet elköltöztettek az ellenőrök megtévesztésére.
• Szaddám halálbüntetéssel fenyegette meg az iraki tudósokat, s ezzel akadályozta meg, hogy azok beszámoljanak az ENSZ-ellenőröknek.
• Powell biológiai fegyvereket előállító költöztethető laboratóriumokról készült rajzokat mutatott be.
• Az Al-Muszajjib vegyiüzemben földdel temették be a bizonyítékokat.
• A Köztársasági Gárda egyik tisztje rögzített telefonbeszélgetésében ideggázról tesz említést.
• Powell olyan fotókat is bemutatott, melyek atomfegyver előállításához szükséges alumíniumcsöveket ábrázolnak.

Kurdok: menekültválság fenyeget

Az iraki kurdok a világ közvéleményéhez fordultak, hogy megelőzzék az 1991-es menekültválságot, amikor Szaddám Huszein ellenük intézett támadása elől egymillióan menekültek a hegyekbe, s ezrével haltak meg a fagytól, éhségtől és a kormányerők fegyvereitől. Sok kurd halmozza fel az életben maradáshoz szükséges készleteket, és figyeli a híreket: hol tartanak az amerikai háborús előkészületek, mikor kell elhagyni otthonát, hogy egyetlen szövetségese, a hegyek felé vegye az irányt. Az 1991-es Öböl-háború idején a kurdokat ért támadás hatására állították fel a repülési tilalmi zónákat az amerikaiak és britek, amivel lehetővé tették, hogy a kurdok visszafoglalják Észak-Irak nagy részét, és a hegyes vidék fölött viszonylagos autonómiára tegyenek szert. Az elmúlt tizenkét évben a kurdok jobban éltek, mint a többi iraki, mert bár még hivatalosan bagdadi fennhatóság alatt állnak, az illegális határ menti kereskedelem és csempészet révén fontos anyagi forrásokra tettek szert. A mostani háborús előkészületek hatására Irán és Törökország is elkezdett menekülttáborokat kialakítani iraki határai mentén, de hivatalosan nem ajánlották fel segítségüket, mivel attól tartanak, hogy a kurdok tömegével hagynák el szülőföldjüket.
Az amerikaiak számára a háború sikeres kimenetele szempontjából is fontosak a kurdok, mivel Törökországon keresztül több tízezres csapatokat akarnak küldeni az iraki Kurdisztánba, hogy újabb frontot nyissanak Bagdad ellen. Ennek a tervnek a megvalósításához főként a ma még bizonytalankodó törököket kell meggyőzniük.