Szobota Zoltán, Szlazsánszky Ferenc
Törpék tánca a Fidesz mellett

A Kereszténydemokrata Néppártban (KDNP) bekövetkezett hatalomátvétel cseppet sem hozott megnyugvást a talpraállás mikéntjét kereső hazai jobboldal számára. A felszínen továbbra is az a kérdés, hogy a pártok uniója, vagy egy nagy uniópárt a jó megoldás, míg a mélyben mindenki pozíciójának megtartásán, illetve eljövendő új pozíciók megszerzésén fáradozik. 

Veres András püspök és Semjén Zsolt volt államtitkár Fotó: S. L.

A KDNP öt évvel ezelőtti választmányi ülésének újbóli megtartására a Legfelsőbb Bíróság jóvoltából került sor, bár ugyanez a testület korábban már egyszer az aktuálisan leváltott elnökségnek adott igazat. Mivel ezt a döntést most felülbírálták, az azóta a politikai szélrózsa majd’ minden irányába szétszóródott tagoknak lehetőségük nyílt az épp regnáló vezetőket meneszteni. Mikor Surján Lászlót és társait 1997-ben kizárta soraiból a párt, ők történetesen a Fidesz-frakcióban találtak új otthonra, és megalakították a Magyar Kereszténydemokrata Szövetséget (MKDSZ). Egy belső puccs során aztán a kizárókat is kizárták, és ezzel együtt balra fordultak, először a Centrum Pártig, majd tovább az MSZP felé - persze a kormányváltás miatt. Most bezárult a kör: az MKDSZ-es fideszes honatyák újra a párt élére kerültek. Elnökük, a T. Ház 94 éves korelnöke, Varga László lett, elnökhelyettesek pedig a volt egyházügyi államtitkár, Semjén Zsolt, és két leköszönt miniszter: Harrach Péter és Mikola István. 
Bartók Tivadar, a KDNP leváltott elnöke nem fogadja el a választmány döntését, mivel az meglátása szerint téves bírói ítéleten alapul. Mint mondja, a feljelentés tíz ex-KDNP-stől indult úgymond a törvényes működés helyreállítása érdekében, akik saját vermükbe esve aztán a most megválasztott új vezetés ellen szavaztak az ülésen, miután kiderült, hogy nem elképzeléseiknek megfelelően alakulnak a dolgok. Bartók szerint vadidegen, más pártokhoz tartozó (Fidesz, MDF, FKgP, MDF), vagy a pártból már rég kilépett emberek utasították el a baloldalra és liberális irányba is nyitott KDNP politikáját, hogy azt „szőröstül-bőröstül bevezessék a Fidesz jobbszélre tartó menetelésébe”. Az MKDSZ-eseknek mindig is az volt a fő problémájuk a két, őket megelőző és mellőző elnökkel - Giczyvel és Bartókkal -, hogy azok nem voltak hajlandók elfogadni Orbán Viktor vezető szerepét a jobboldalon, nem kívántak résztvenni az egységesítésben - emlékszik viszsza a politikus. Orbán Viktort idézve a „megtisztult és megújult” KDNP-ről Bartók azt tartja, hogy az semmi másra nem lesz jó, minthogy a Fidesz nyomást gyakoroljon vele a különutas politikát folytató MDF-re. „Orbán soha nem fog egységpárttal választást nyerni, még komoly egyházi segítséggel sem. A katolikusok és a reformátusok választási szereplése ugyanis bebizonyította Magyarországon, hogy a történelmi egyházakkal szemben is lehet választásokat nyerni” - fejtette ki.
Giczy György, aki 1997-ben még a párt elnöke volt, a mai napig jó döntésnek tartja a Surján-féle Fideszbe hajló vonal kizárását. Elmondása szerint Harrach Péter volt szociális és családügyi miniszter eddigi tevékenységében „még nyomaiban sem volt felfedezhető a keresztény politizálás”. A Varga László vezette új iránytól ő sem vár semmit, hiszen, miközben a függetlenséget hangsúlyozva eljátszák az önálló párt szerepét, saját bázisuk nem lévén ismét a Fidesz árnyékába fognak húzódni a választások közeledtével. „Ha az új fideszes vezetés még inkább belegyömöszöli a kereszténydemokráciát ebbe a jobboldali ketrecbe, az teljes mértékben a keresztény szellemiségű politika végét jelenti Magyarországon” - állítja Giczy, aki szerint elhibázott lépés lenne az MSZP részéről abból a téves felvetésből kiindulva támogatni a Semjén-féle KDNP-t, hogy az majd önállóságát hangsúlyozva gyengíti a jobboldalt. 
Kiszelly Zoltán politológus szerint a jobboldali kisebb pártok között azért megy most a verseny - szavaival élve a „törpék tánca” -, hogy ki legyen a Fidesz mellett az a másik jobbközép párt, amely magához vonzaná a Fideszt elutasítókat, és potenciális szövetséges lehetne egy esetleges jobboldali győzelem esetén. A kispártok előtt azonban csak akkor nyílik meg a tér - állítja a szakember -, ha a két nagy konkurens párt nem tudja a szavazatok nyolcvan-kilencven százalékát magához vonzani. Bár a Fidesz oldalán küzdő junior partner szerepre az MDF mellett a most megújult KDNP és egy, az Orbánék frakciójában helyet foglaló kisgazdákkal önálló frakció lehetőségét kereső FKgP-s „csíra” is aspirál, a politológus szerint csak egyikük kerülhet ebbe a pozícióba a kétpártrendszer adta lehetőségek miatt. Kiszelly előtt egyelőre nem világos, hogy sikerül-e Orbánnak egy jobboldali, egyesítő überpártot varázsolni a Fideszből, annyi azonban már látható, hogy a polgári köröknek köszönhetően üzenetrögzítős pártból egy gyűjtőpárttá váltak. Következő lépésként pedig az vár a pártra, hogy infrastruktúráját a párton kívülre terjesztve kitermelje saját „altenatív társadalmi elitjét”, hátországát. Így lehet csak a politológus szerint minden kulcspozíciót elfoglalni a politikai struktúrában, és stabil győzelmet biztosítani a jobboldal számára négy, nyolc vagy tizenkét év múlva. „A Fidesz ott követhet el hibát, ha ezzel a konfrontatív stílussal várja majd az MSZP-ben csalódó tömegeket, akik nem tapasztalják az ígéretek megtartását, és pár hónap múlva elkezdenek keresgélni. Ekkor lehetnek ügyesek és vehetik át a szociális demagógia fáklyáját az MSZP-től. Hiszen az EU-ról szóló jövő tavaszi népszavazás vitájában lesz téma a béreknek az EU-szintre való felzárkóztatása, és az MSZP éppen egy magát szociáldemokratává átalakító folyamat kellős közepén lesz kénytelen azt mondani, hogy nem emelhetem úgy a béreket ahogyan szeretném” - véli Kiszelly, hozzátéve, hogy a Fidesz ezzel a húzással pont a kisemberek között próbálhat megint szavazatokat szerezni, hasonlóan ahhoz, ahogyan a minimálbér emelésénél tette.