Szobota Zoltán
Vásznon a vatikáni hallgatás

November 14-étől kerül a magyar mozikba az év valószínűleg legviharosabb fogadtatásnak örvendő filmje, az AMEN. Costa-Gavras görög származású rendező tavaly forgatta Romániában a Berlini Filmfesztiválra is jelölt második világháborús filmdrámáját, mely a katolikus egyház holokausztban betöltött, máig sem tisztázott szerepének kérdéskörét feszegeti. 

A film Rolf Hochhuth A helytartó című művéből készült, amely már a hatvanas években botrányt kavart Európában. Előtte ugyanis senki sem szentelt komolyabb figyelmet - legalábbis az irodalom terén - XII. Pius, a korábbi berlini nuncius nácizmushoz való ellentmondásos hozzáállásának, és vélhetően az ebből következő második világháborús vatikáni zsidópolitikának. A színműből készült film is ezt a kérdést próbálja körüljárni tehát: megtett-e minden tőle telhetőt a katolikus papság és annak vezetője a népirtás megakadályozása érdekében 1938-45 között? 
A történet két párhuzamos szálon fut. A kémikusi végzettséggel rendelkező Kurt Gerstein (Ulrich Tukur) létező személy volt a háború idején, az SS-nél dolgozott, és az elgázosításhoz használt Cyklon-B beszerzéséért felelt. Miután vallásos emberként szembesül azzal, miként pusztít el százezreket a haláltáborokban működő precíz német gépezet, egzisztenciája és családja kockáztatásával informálja az egyházi diplomatákat és vezetőket, példának okáért a berlini pápai nunciust is, a szörnyűségekről. Eleinte senki sem hisz neki, majd egy fiatal jezsuita szerzetes, Ricardo Fontana (Mathieu Kassovitz) - fiktív személy -, hitelt adva a tiszt szavainak, mindenről részletesen beszámol a pápa mellett dolgozó apjának, és a még életben lévő zsidók melletti felszólalást sürgeti a szentatyánál. Eredmények híján a pap sárga csillagot öltve vonul a krematóriumba, a hazaárulás lehetősége és a lelkiismeret parancsa között vergődő náci tiszt pedig, miután részletes jelentést ír a bevonuló amerikaiaknak, öngyilkos lesz cellájában. 
A filmről, bemutatója után három nap alatt több mint száz cikk jelent meg a nemzetközi sajtóban, továbbá azon ritka alkotások egyike, melynek plakátja (képünkön) széles körben csapta ki a biztosítékot - tegyük hozzá, nemcsak vallásos, hanem szakmai körökben is. A plakát készítője Oliviero Toscani, a Benetton-plakátok hírhedt úttörője azonban nem vette fel a neki szánt inget, mint mondja: nem az ő ötlete volt a kereszt-horogkereszt, azt már korábban kitalálta valaki más. Az eddigi bemutatók után csupán a francia katolikus egyház fejezte ki rosszallását a témaválasztás miatt, de panasszal csak egyik szervezetük, egy integrista csoport élt az ügyészségnél, ami viszont elutasította a poszter betiltását szorgalmazó keresetet - mondta el lapunknak a film hazai forgalmazójának képviselője, aki szerint nálunk csak azután várható botrány, ha már megjelentek a transzparensek az utcákon. A Budapest Film ugyanis e hét végétől az eredeti poszterrel hirdeti nagy sikerre számot tartó szerzeményét, természetesen a hazai Önszabályozó Reklám Testület etikai bizottságának jóváhagyásával. A testület bólintása egyébiránt a Mahirt és azokat a programújságokat is megnyugtatta, akik ezt az ominózus kép megjelentetésének feltételéül szabták. 
Az Új Ember című katolikus hetilap azonnal védelmébe vette a filmben antikommunistaként és technikás lavírozóként bemutatott XII. Piusz pápát, a „történelmi tények semmibe vételével”, illetve „hamis állításokkal” vádolva meg a rendezőt. Mivel egyetlen egy nyugat-európai ország katolikusai sem tiltakoztak a franciákon kívül, ők kerülnek még említésre, mint akik szavukat emelték az „elfogadhatatlan üzenet” ellen.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia lapunk megkeresésére nem kívánt nyilatkozni a kérdésben.