Major Nóra, Pálinkás Csilla
Növekedésre számít a kormány
A héten megszülettek az első szakmai reakciók az október végén benyújtott 2003-as költségvetési törvénytervezetre. A javaslat, a kormányzati ígéretekhez híven, valóban nem tartalmaz lakossági megszorításokat, ennek ellenére a jövő év mégiscsak szűkösnek ígérkezik. A szakértők és az ellenzék is egybehangzóan a viszszafogást és szinten tartást emelik ki a tervezet fő jellemzőjeként. Mint ilyenkor lenni szokott, általában mindenki kritizálja a tervezetet.
László Csaba pénzügyminiszter a költségvetési tervezet első példányával Fotó: MTIA kormány jövőre 4,5 százalékos költségvetési hiánynyal és egy hasonló nagyságú, 4-4,5 százalékos GDP-növekedéssel számol. A 2003-as államháztartási bevételek bővülését 8,1 százalékra, azaz 737,7 milliárdra teszik. Ezzel szemben a kiadások csupán 1,4 százalékkal emelkedhetnek. A baloldal abban bízik, hogy 2003-tól ismét az export lesz hazánk húzóereje, ehhez viszont egész évben 10 százalék körüli ütemre van szükség. A kormány a GDP-többlet felét - 360 milliárd forintot - szánja jóléti programokra. Ebből az összegből pedig 200 milliárd jut majd a nyugdíjak, az időskori juttatások és a családok támogatásának növelésére. Szerettük volna megkérdezni a javaslatot beterjesztő Pénzügyminisztérium (PM) munkatársait arról, hogy mit tartanak a törvénytervezet leginkább pénztárcabarát pontjainak, de csak a szokásos vita- és lobbikor-szak után kívánnak nyilatkozni. A kormánypárti politikusok még az önkormányzati választások utáni pihenési időszakot töltik, többségük nem olvasta a PM tervezetét. Mint mondták: a lobbizások úgyis pár héten belül beindulnak. Az elkövetkezendő napokban egyre több kritika lesz majd hallható - érveltek.
Az ellenzék viszont az első olvasaton is túljutott, s már élesen bírálják a jövő évi tervezet több pontját. „Ennek a költségvetésnek hosszú távon nincsenek nyertesei. Ez nem más, mint egy rövid távú ígérethalmaz” - jelentette ki Font Sándor, a Magyar Demokrata Fórum (MDF) álláspontját ismertetve. A Fidesz által egyszerűen csak „nadrágszíj-költségvetésnek” nevezett opus valóban ígéretet tett a költségvetési hiány csökkentésére, holott a tervezet nem tartalmaz lakossági megszorításokat. Az ellenzék elvet minden olyan véleményt, amely a költségvetés nyertesének állítja be a lakosságot. Szerinte ugyanis a reálbér-növekedés áthúzódó hatásaiért komoly árat kell majd fizetniük a jövő évben.
Az ellenzék legfőbb kifogása, hogy a tervezet nem közöl az előző évekkel összevethető adatokat, és - szerintük - még késve is jutott el hozzájuk. Ez persze csak a jéghegy csúcsa.
Kiemelkedően hátrányos helyzetbe kerültek a kisvárosi önkormányzatok. Font Sándor szerint az a bőkezűség, hogy a személyi jövedelemadónak most már a dupláját tarthatják meg a helyi önkormányzatok, csak a sok-ezres nagyvárosoknak jelent komoly többletforrást. A kisebb városokban domináns mezőgazdasági munkákból ugyanis - a bevételi szintű gazdálkodás miatt - nem származik jelentős jövedelemadó. Ez a lépés mindenek előtt leginkább Budapestnek kedvez, ahol „valószínűleg Demszky Gábort így akarják kárpótolni a 4-es metróért” - állítja Font.
A Fidesz és az MDF egyaránt nagyon elhibázott makrogazdasági politikának tartja, hogy a nonprofit szféra támogatásának érdekében leállították a Széchenyi tervet, amely eredetileg a világgazdasági hatásokat hivatott ellensúlyozni. Bár a választási ígéretek betartása nem elítélhető lépés, a bérkiáramlás - szerintük - mégis olyan káros folyamatot indított el, amelynek egyelőre még nem látják a tompítását. A lakosság költőpénze megnőtt, de e mögött nem állt megfelelő termékmenynyiség. Ez felerősítette az importot, holott gazdaságélénkítés céljából köztudottan a belső piachoz érdemes fordulni. A kormány tehát igenis vissza fogja venni a reálbér-emelkedéseket illetékek és áfa formájában. A szolgáltatói szféra továbbiakban várható privatizációja pedig szintén a lakosságot érintő árak emelkedését vonhatja maga után. A helyzetet csak rontja, hogy a minimálbérek jövőre egyáltalán nem emelkednek, illetve a nyugdíjak a beígért 11 százalék helyett csupán 8,4 százalékkal nőnek. Így az ellenzék alapvető kezdeményezésének tartja a mini-málnyugdíj bevezetését a mindenkori minimálbér 50 százalékában.
A gazdaság motorjainak számító kis- és középvállalkozásokra több szempontból is rájárt a rúd - az ellenzéki pártok olvasatában. Egyrészt a tervezetből kitűnik, hogy jövőre semmilyen támogatásra nem számíthatnak. Másrészt a baloldal által megszavazott adótörvény jelentős áfamódosításokat is jóváhagyott. Így - többek között - a szállítmányozás adója is 12 százalékról 25-re emelkedett, ami létkérdés a vállalkozók számára. Hasonlóan kínos fejleménye a törvénytervezetnek az áfa-visszaigénylések szigorítása. A gazdasági társaságok telefonszámlája ezek után csak 70 százalékig lesz elszámolható, a gépkocsi- és lakókocsi-használat pedig egyáltalán nem. A költségvetés ezzel a szigorítással mintegy 20 milliárd forinttal gazdagodik. Fonték ezek után még inkább sérelmezték a kormánytagok fizetésemelését, illetve a közelmúltban történt 6,5 milliárd forint értékű mobiltelefon-vásárlásukat.
Az ellenzék a vidékfejlesztés megalázásának nevezte az erre szánt támogatás drasztikus csökkentését. Semmilyen új forrás megnyitásáról nincs szó ezen a területen, pusztán az eddigi jogcímek átcímkézéséről - szól a kritika. Az úthálózat-építést pedig egyszerűen a hazugság szintjére süllyesztették az ígérgetéseikkel - véli a jobboldal. A költségvetés ugyanis nem tartalmazza a beígért autópálya-építések fedezetét.
Ébredés az álomból
Antal László közgazdász, a Magyar Külkereskedelmi Bank tanácsadója úgy gondolja, hogy a 2003-as év költségvetési törvénytervezetére leginkább a józan szó illik, hiszen egyértelműen látszik belőle, hogy a kormány azt keresi, hogy hogyan lehet az állami költekezést visszaszorítani anélkül, hogy ez tömeges megrázkódtatást okozna a lakosság körében. A szakértő szerint a tervezet által megcélzott 4,5 százalékos költségvetési hiány a kötelező nagyotmondás kategóriájába tartozik. „Már az is nagy és külföldi dicséretet érdemlő eredmény lesz, ha 5,5 százalékra sikerül levinni, de ehhez is kőkemény és következetes gazdaságpolitika kell”- véli a szakember.
Antal László szerint a törvénytervezetből látható, hogy a kormány szeretné emelni a költségvetési szférában dolgozók béreit, de az államkasszából így kieső részt a vállalkozóktól akarja „visszaszerezni” olyan eszközökkel, mint például a telefonok áfa-visszatérítése vagy a dohánytermékek adója. Ezekre az intézkedésekre a vállalkozók várhatóan hűvösen fognak reagálni, de ez Antal szerint nem is baj, hiszen meggyőződése, hogy a kormánynak jövőre az az üzenete nem csak feléjük, hanem mindenki felé, hogy „higgadjatok le, barátaim!” Az elmúlt években ugyanis olyan projektekkel „kábították” a magyar lakosságot, mint az olimpia esetleges szervezése. „Ami álomnak nem rossz - érvelt Antal László -, de a realitás az, hogy olyan városokkal lennénk versenyben, mint New York. Emellett iszonyatos költségvetési összegeket emésztene fel a megrendezés előkészítése.”
A költségvetési tervezet szerencsére józanságra int. Ez azt jelenti, hogy 2003-ban gazdasági szempontból nyugodt, stabilizációs évnek nézünk elébe, maximum annyi változással, hogy a bérek esetleg emelkednek. Ennek a politikának hosszú távon az lehet az eredménye, hogy hosszú küszködés után az ország beáll egy 4-4,5 százalékos stabil növekedési rátára. A kormány által korábban beígért gazdaságélénkítő programok viszont nincsenek kellőképpen beépítve a költségvetésbe. „Ez ellen kézzel-lábbal tiltakozni fogok” - ígéri a szakember. Antal a jövőben egy, az egész társadalmat érintő adócsökkentést tartana kívánatosnak, mert „ez jobban segítené a társadalmat, mint a lovas turizmus és a sportsegítő pályázatok, amitől Széchenyi elszégyellné magát”.
Becsapva?
Zongor Gábor a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének főtitkára szerint a költségvetési törvénytervezet a nagyobb önkormányzatoknál - ahol hatékonyabban és gazdaságosabban megszervezhető a munka - valóban a növekedést szolgálja, de a kisebb településeket önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe hozhatja. A legnagyobb probléma az, hogy az idei ötven százalékos béremelés (ami önmagában véve nagyon jó dolog) továbbvitele „rászakadt” az önkormányzatokra. Ráadásul hiába növekedik az szja helyben maradó része ötről tíz százalékra, a települések többségénél ez nem jelent érdemi növekedést. Problémát okoz az is, hogy mivel nem növekszik a köztisztviselők illetményalapja, az ehhez kötött polgármesteri bér sem fog emelkedni. Júliusra azonban a köztisztviselőknek béremelést ígért a kormány, így tovább romlik a helyzet azáltal, hogy egy településen többet keresnek a polgármesteri hivatal dolgozói, mint a (alaphoz kötött) polgármester.
Az önkormányzatok különösen jó kezdeményezésnek tartják és üdvözlik a kistérségi alap létrehozását a költségvetésen belül, de a felhasználási módról még nem áll rendelkezésükre elegendő információ.
Győzött a lakosság, vesztettek a vállalkozók
„A jövő év nyertese a lakosság, mivel az idei béremelés áthúzódó hatása miatt 2003-ban is érezhetően emelkedik majd a közszférában dolgozók jövedelme. Hét-nyolc százalékos reálbérnövekedésre számítok. A üzleti szférában is reálbér-növekedés várható, de csak a GDP-növekedés arányában. Egyébként, ha egy szóval kellene jellemezni a költségvetés tervezetét, akkor azt mondanám, hogy takarékos” - nyilatkozott Hegedűs Miklós, a GKI Gazdaságkutató Rt. ügyvezető igazgatója lapunknak a 2003-as év költségvetés-tervezete kapcsán. A közgazdász a fő veszteseknek a kis- és középvállalkozásokat tartja, mert - mint mondta - a nemzetközi és a hazai gazdaság helyzetéből következően nem várható gazdasági konjunktúra. Emellett a belső fogyasztás növekedésének üteme 1-1,5 százalékponttal kisebb, öt százalék körüli lehet, miközben a magyar államháztartás állapota nem teszi lehetővé a jelentős adócsökkenést, amit az adótörvények és a költségvetési törvény tervezete is mutat. Tehát a vállalkozásokat érintő elvonás mértéke nem csökken. Az általános költségvetési takarékosság miatt az állami beruházások és beszerzések is, mint általában a választásokat követő évben, csökkennek, így a kis- és közepes vállalkozások bevételi forrása ez által is szűkül.
A kutató a makrogazdasági mutatókról szólva kifejtette, hogy nem tartja reálisnak a kormány által 2003-ra tervezett 4,5 százalékos államháztartási hiányt. Mint mondta: idén ez a szám nyolc százalék feletti lesz, ha még hozzávesszük, hogy választások után a kormányok általában a megörökölt költségvetésben letisztáznak költségeket, mint most a Medgyessy-kormány az MFB, az ÁPV Rt. garanciavállalásait. Ezért magas deficit alakul ki, így 3,5-4 százalékot csökkenteni csak erőteljes megszorító intézkedéssel lenne lehetséges. Mivel ez a költségvetésben nem tükröződik, így a kormány vagy nem gondolja teljesen komolyan a hiány ilyen mértékű csökkentését, vagy az infláció beindításával és a költségvetési bevételek növekedésével kívánja ezt a célt elérni. Hegedűs Miklós reméli, hogy a kormány nem nyúl az infláció eszközéhez. Szerinte az unió felé már a deficit csökkenésének kisebb mértéke is jó üzenetet jelentene.
