Bohács Krisztina
A szépség igézetében
Testépítés, plasztikai sebészet, fogyókúra, szépség, gyúrás - ismerősen csengő szavak. Óriásplakátokról, magazinokból, reklámokból, délutáni szappanoperákból tökéletesre formált - felvarrt, agyonfogyókúrázott, kitömött - férfiak és nők mosolyognak ránk, természetesen tökéletes „cuccokban”, tökéletes körmökkel, tökéletes autókban.
A média által ránk ömlesztett szépségideálok nyomában kullog az egész ország. A fokozott testkultusz korában sokan hatalmas energiákat fektetnek be abba, hogy olyan formát adjanak testüknek, amely a leginkább megfelel a társadalmi elvárásoknak. A szexszimbólumok által diktált méreteknek azonban nemegyszer csak a test erőszakos átformálásával lehet megfelelni. A lapunknak nyilatkozó orvosok szerint a csúcstechnológiát alkalmazó plasztikai sebészet virtuális fiatalító beavatkozásait már Magyarországon is több tízezren (köztük mind több férfi) veszi igénybe évente.
Gyengített idegméreggel hat a Botox-injekció. Önkéntes arcbénítás a sima vonalakért Fotó: Reuters/MTIA szépség mindig is fontos volt az emberiség számára - a történelem során fennmaradt képek, szobrok, régi sírok alapján jól nyomon lehet követni, hogyan változott például az ideális szépség megítélése a különböző korokban.
A szépség jelentőségének felerősödése a Biblia tanúsága szerint csak a bűnbeesés után, a káini időkben alakult ki. Előtte az ember értékét nem a szépsége vagy testformái adták, hanem az, hogy élet volt benne. Lámekh viszont, a legelső többnejű férfi feleségeit már elsősorban szépségükért, nemiségük értéke miatt, a szórakozásért tartotta. (Nevük is erre utal: Háda jelentése ékszer, szépség, tetszés, szórakozás; Czilla jelentése felüdülés, ének).
A test szerepének felértékelődése a történészek egybehangzó véleménye szerint a görög időkre nyúlik vissza, ahol az ember csak akkor számított tökéletesnek, ha szellemi-lelki műveltsége mellé hibátlanul kiművelt testet is a magáénak tudhatott.
A múzsai nevelés kettős célja is ez volt: az elme és a test apró részletekbe menő kicsiszolása. A testkultusz egybefonódott a sportok kultuszával; a gümnaszionok tekinthetők az első olyan „konditermeknek”, ahol kemény edzés, az izmok alapos kigyúrása folyt. A kiváló görög szobrászok csak az után fogtak hozzá szobraik megformálásához, miután a sudár, szálkás izmú atléták idomait milliméternyi pontossággal lemérték (erre utal Polükleitosz Kánon című műve is, aki először rögzíti a pontos mérés fontosságát a szobrászatban). A test kultuszának megteremtésében, fenntartásában kétségtelenül óriási szerepe van a köztereken kiállított - sokszor félmeztelen, néha pucér - szobroknak, amelyek az „átlagemberek” szemét folyamatosan a „kellő” irányba terelték, egyfajta normaként, szépségideálként szolgálva. Joggal feltehetnénk a kérdést: a női ideálok vajon milyenek lehettek? Nos, a női nemnek nem sok becsülete volt, többnyire a ház körül mostak, takarítottak, a gyermekek kihordása és a férj cselédként történő kiszolgálása volt a fő feladatuk.
A római kor hősei már kevésbé voltak ilyen attraktív személyek - nem is igen készült egész alakos szobor, csak portré. A sport helyét itt a fürdőkultusz veszi át, szexuális jeleneteket, fedetlen férfitesteket ábrázoló mozaikjaival, képeivel. Bizonyos körökben nemhogy elvárt, de kötelező volt a „fiúbarát” tartása, a homoszexualitás. A nőiség ábrázolása ebben a korban sem számottevő.
Egyiptomban a szépség szintén fontos - gondoljunk csak Kleopátra szamártejfürdőire vagy a temetkezési szokásokra, amikor az elhunyt fésűit, szépítőszereit vele együtt a sírba helyezték, gondolván, a túlvilágon ismét szüksége lesz rájuk. Az egyiptomiak kínosan ügyeltek a szem hangsúlyozására: a szem vonalát fekete festékkel húzták körül, zölddel árnyékolták. Körmeiket narancsszínű hennával színezték.
A rafinált élvezeteket kedvelő krétai kultúrából fennmaradt alakok igencsak az erotikát hangsúlyozó, szinte valószínűtlenül keskeny derekú nőket mutatnak. A divattörténészek említést tesznek a krétaiak derékban erősen fűzött mellénykéjéről is, amely megemelte az amúgy sem fedett kebleket, míg a Pompejiben talált mozaikon ábrázolt bikini napjainkban is divatosnak számítana ()
Igen a női nemre
A női testet sok mindenre lehet használni. Jól mutat úri ajtókon kopogtatóként, tart fáklyákat, márványgömböt a parkokban, s néha rézszárnyakat is növeszt neoncsillagok gyűrűje közepén. Persze kevésbé magasztos feladatokat is el tud látni: volt már sörbontó, ébresztőóra ketyegő hassal, árvalányhajas vásárokon fatányér, sőt diótörőnek is kiválóan megteszi, csak össze kell nyomni a karcsú kis lábakat, s már jön is ki belőle a dió!
A női test a legjobb árus, ügynök legyen a talpán, aki jobban ad el. A női test árul autót, sört, cigarettát, borotválkozás utáni arcszeszt, Fantát, Colát ezüstös csillogásban, fogyókúrás ételeket és gyémántot; arca, mosolya, fedetlen teste milliónyi terméket dobott már piacra. Micsoda bevétel, micsoda anyagi siker!
De a női test nemcsak árul, hanem őt magát is árulják. Ebbe vagy abba az országba berepül, beviszik, belopják - értéke eleinte felbecsülhetetlen.
Van, hogy az élő női test ékszer, mint egy vastag aranylánc vagy bross, úgy csillog a partner kebelén. Viselője persze csak jeles alkalmakra - fogadásra, ünnepségre, fontos baráti társaságba - viszi magával a női testet; drága holmit, ugye, ritkán visel az ember...
Vannak olyan esetek is, amikor a női test nem kitűzőként, drága brossként funkcionál. Az ilyen női test ugyanis nem szép. Mondhatnánk, csúnyácska. Sajnos, a rút kiskacsáknak, szeplős Pacsirtáknak nem terem babér. Ilyenkor főleg arra használják őket, hogy gépszerű munkát végezzenek gyárban, üzemekben, földeken, meg hogy kocsmába járjanak a férfiért. (Az ilyen női testeknek nincsen értéke. Egyetlen érdemük, hogy kiválóan felfogják az ütést, szívós fajták ugyanis, agresszív hetykeség, borgőzös férfigőg levezetésére helyesen reagálnak.)
Igen, a női test ilyen és ehhez hasonló borzalmakon megy át napjainkban. Lealacsonyító, megalázó képi világban, nem egyszer teljes pőreségében áll ország-világ előtt. A női test ma már nem is ember, hanem tárgy. Legfeljebb annyiban emberi, hogy beszél, mozog, meleg, egyszóval él. Egyfajta „élő tárgy”, amelynek értéke szépségéből, szexuális bájaiból fakad: csak akkor számít, csak akkor fontos, ha szupervonzó, szuperszexis, gátlások nélküli és igazán belevaló.
A mai tömegkommunikációs eszközök által generált eszmény szerint a nő társadalmi szerepe nemiségével egyenlő. Mintha három részre kezdene szakadni az emberiség: férfiakra, Nőkre, akik „méltán” viselik ezt a nevet, és nőkre, akiket épphogy megtűr a kor, elhord hátán a föld…
A női testet minden misztikumától megfosztották. „Realisztikus” szemléletével, a szexualitás eldurvulásával eloszlott az őt körülvevő titokzatos légkör, és elhárult a legtöbb akadály az elől, hogy a nemiséget közszemlére tegyék.
