Hazafi Zsolt
A vörös Boros
Boros Imre majd’ tizenöt évvel idősebbnek látszik koránál. Talán azért, mert mozgalmas éveket tudhat maga mögött. Az antikommunista polgári kormány minisztere ugyanis megjárta az MSZMP-t, szigorúan titkos tisztként kapcsolatban állt az állampárt titkosszolgálatával, jelentős vagyonnal rendelkező vállalkozásokat hozott létre, és - politikai ellenfelei szerint - részt vett a Kisgazdapárt szétverésében. Jelenleg az MDF-frakció tagja. Titokzatos - egyesek szerint sötét - személye egyben a mai magyar jobboldal állapotáról is látlelet.
Boros Imre még Phare-miniszterként egy sajtótájékoztatón. Mit mutat fel? Fotó: MTIBoros Imre 1947. július 18-án született a Zala megyei Csödén. Zalaegerszegen érettségizett, majd zökkenőmentesen nyert felvételt a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Pénzügyi Tanszékére, ahonnét ugyancsak zökkenőmentesen került a Magyar Nemzeti Bankhoz. A volt miniszter interjúiban és nyilatkozataiban nem vagy csak nagyon szűkszavúan beszél egyetemi éveiről, a Magyar Nemzeti Bankhoz történő elhelyezkedésének körülményeiről és a pénzintézetnél végzett tevékenységéről. Ez nem is csoda, hiszen a banknál dolgozó emberek aktív kommunistaként emlékeznek vissza rá. „Olyan buzgó párttitkár volt, hogy beválasztották a Nemzeti Bank pártbizottságába, amely a bank legfelsőbb pártszerve volt. Ez azt jelentette, hogy nagyon elkötelezett kellett legyen, hiszen a választást megelőzte a belső kampány, és titkosan szavaztak rá a pártta-
gok. Olyan típusú személyiség volt, aki felszólalt a gyűléseken is, természetesen a vezetést támogatóan” - nyilatkozta lapunknak Boros egyik volt főnöke, aki azt is elmondta, hogy Boros munkaköre gyakorlatilag üzletkötői állást jelentett. Az volt a feladata, „hogy felvegye a kagylót, és megmondja a partnernek, ennyi és ennyi ezer dollárt veszek tőled. Ebben nagyon jó volt. És a pártbéli aktivitásának köszönhetően így a kereskedéssel foglakozó osztálynak - amit arbitrázs névvel illettek - a vezetője lehetett.”
Egy kép az antikommunista harc korai szakaszából az MNB Forint című újságja alapján Forrás: archívA Magyar Nemzeti Banknál három fontosabb ügyet, ügyletet kötnek a nevéhez. Kezdjük a pozitívval, amiért 1983-ban Állami Díjjal is kitüntették Borost és munkatársát.
A nyolcvanas évek elején a KGST-n belül válsághelyzet alakult ki. Több ország is fizetésképtelenné vált, és Magyarország gazdaságát is csőd veszélyeztette. A válsághelyzetet a Magyar Nemzeti Bank két módon tudta megoldani. Fekete János, az intézet elnökhelyettese és Tímár Mátyás, az elnök tudott nemzetközi hiteleket szerezni, és az arbitrázs osztály pénzügyi bűvészmutatványokkal próbált - sikerrel - valutához jutni, hogy a napi likviditási gondokat enyhítse. Boros Imre ebben a munkában való részvételért kapta a magas állami kitüntetést.
Baljós árnyak
Boros két „húzását” azonban nehéz utólag értékelni. Tény az, hogy több munkatársával együtt lakásépítésbe fogott, amihez a Magyar Nemzeti Bank, mint munkaadó, támogatást nyújtott. Az építkezők azonban elszámolási vitába keveredtek egymással. Az egyik ügyért pártfegyelmit is indítottak Boros ellen, az eljárás eredményét lapzártánkig nem sikerült pontosan kideríteni.
A másik történet egy 1985-ös határidős devizaügyletre alapuló csalással függ össze, amely a Volkswagen-ügyként vonult be a hazai banktörténelembe. A teljes igazságot azonban a mai napig nem tudja senki. A Magyar Nemzeti Bank ekkoriban nagyon aktív volt az úgynevezett arbitrázspiacon, így a csalók feltételezhették, hogy százmillió dollár nagyságú ügyletre való hivatkozás nem feltűnő e bank esetében. A csalás lényege, hogy a német brókercég - a VW devizaosztályának vezetőjével - az Amerikában eladott Volkswagen autókért járó dollárt, amelyet az eladástól számított hat hónapra fizetett ki az amerikai partner, saját szakállára „forgatta”. Elméletileg csak az úgynevezett határidős üzletre volt jogosítványa a VW-től a cégnek, de a turpisság addig nem derült ki, amíg a dollár erősödése miatt folyamatosan nyereséget hozott a tranzakció, amikor viszont lefelé ment a dollár árfolyama, veszteségek keletkeztek. A brókercég a figyelem eltereléséül fiktív üzleteket kötött a Nemzeti Bank nevében, amivel ellentételezték a veszteségeket. A Nemzeti Bank vezetői teljes erővel cáfolták, hogy ők adtak volna felhatalmazást a brókercégnek, végül az ügyben - az Interpol részvételével - évekig tartó nyomozás indult.
Boros Imre egyik minapi nyilatkozata szerint egy időben a magyar rendőrök nem zárták ki azt, hogy az MNB devizakereskedői közreműködtek a csalásban. A jobboldali politikus a Magyar Nemzetnek adott interjújában ezt az időpontot nevezi meg, amikor a titkosszolgálatok hívatlanul, de beléptek az életébe. Az interjúban az is olvasható, hogy Boros 1993-ban az MNB akkori elnökétől igazolást kapott, hogy az ügyben semmilyen felelősség nem terheli.
A teljes képhez hozzátartozik, amit egy, az MNB ügyeit ismerő bankár mondott el a Heteknek: „az ország érdeke alapvetően az volt, hogy az MNB semmilyen szálon ne kapcsolódjon a VW-ügyhöz, mert akkor az óriáscég teljes veszteségét - ami pontosan 480 millió márkát tett ki - az országnak kellett volna kifizetnie.” A történet végére 1992-ben került pont, amikor az évekig tartó huzavonát követően a magyar jegybank peren kívül megegyezett a Volkswagennel, és 69 millió márkát kifizetett.
A rendszerváltással Boros is váltott. A Kis Újság című kisgazda hetilapnak 2000 februárjában adott interjújában az alábbi életrajzi elemeket adta meg: 1990-ben a német Kulturbank és a prágai Interbanka elnöke, majd moszkvai East-West Bank Ltd. Alelnöke. 1993-94-ben az ÁPV Rt-nél bankügyekért felelős ügyvezető igazgató és pénzügyi tanácsadó. Boros azonban kihagyott egy fontos időszakot életrajzából, mint ahogy magából az interjúból is. A Magyar Hitelbanknál (MHB) eltöltött éveket, ahová 1988-ban Demján Sándor vezérigazgató hívta, méghozzá nem akárkinek: a bank nemzetközi ügyeit irányító közvetlen helyetteséül. Boros viszont 1990-ben távozni kényszerült. Az MHB a Magyar Távirati Irodának kiadott közlemény szerint „a döntés meghozatalánál az igazgatóság azt mérlegelte, hogy Boros Imre több alkalommal hatáskörét meghaladó döntéseket hozott, amelyek a bank egészének működését befolyásolták; szakterületén hozott intézkedéseit illetően az MNB súlyosan elmarasztaló megállapításokat tett; a bank vezetését és vezető testületeit tendenciózusan hiányosan és a valóságtól eltérően tájékoztatta. A fentiek miatt Boros már korábban, 1990. június 25-én írásbeli figyelmeztetésben részesült.”
A részletekről három év után kezdtek cikkezni, még mielőtt Boros az Állami Vagyonkezelő Rt-nél megkezdte tevékenységét. A Griff - egy az óta megszűnt hetilap - banki körökre hivatkozva visszaélésekről írt. Az ügyet nem kívánjuk részletezni, mert emiatt több lap is pert vesztett, de a Boros Imre által 1993. július 16-án, az Országos Sajtószolgálaton keresztül kiadott közlemény alapján lehet következtetni a vádakra. „Soha bankári pályafutásom alatt nem adtam hiteleket olyan vállalkozásnak, amelyben családi alapon akár közvetlenül, akár közvetve érdekelt voltam. A törvények és előírások az ilyen típusú hitelezést egyébként nem tiltják, de értelemszerűen a normál hiteleknél szigorúbb eljárást írnak elő. Az MHB vezérigazgató-helyettesi beosztásomból való felmentésemet nem előzte meg a tevékenységem során elkövetett állítólagos szabálytalanságok vizsgálata, sőt, ilyen vizsgálatok azt követően sem voltak. Ezzel szemben az történt, hogy egy szakmai vitát az MHB igazgatósága úgy vélt lezárhatónak, hogy engem az elnök javaslatára felmentett.”
Kisgazda játszma
1994-ben az MDF bukásával kénytelen távozni az állami vagyonkezelőtől. A Kis Újságban közölt interjúból anynyi derül ki, hogy ekkoriban a saját pénzügyi tanácsadó irodáját vezette. A nagy ugrást 1998 jelenti. Az FKgP-hez több vezető kisgazda politikus állítása szerint az ex-MDF-es Várhelyi András és Horváth Béla közvetítésével jutott Boros. A lapunknak nyilatkozó politikusok elmondták, hogy a miniszterséghez szerencsével jutott hozzá. Torgyán ugyanis mindenképpen szeretett volna egy a párt számára a nemzetközi elszigeteltségből kitörést hozó „uniós imázst” jelentő kisgazda hivatalt. A Fidesz ellenállásán megtört a külügyi államtitkári poszt megszerzésének és az uniós integrációs minisztérium létrehozásának lehetősége, amely tisztségekre a tárgyalások során mindig Béres Béla volt Torgyán jelöltje. Végül a Phare-támogatásokat felügyelő tárca nélküli minisztérium létrehozására nyílt lehetőség. Béres Béla azonban nemmel válaszolt Torgyán azon kérdésére, hogy ért-e a pénzügyekhez, így váratlanul Boros lett a befutó e tisztségre.
Borost, amikor még csak miniszterjelölt volt, már éles sajtótámadások érték. A Figyelő gazdasági hetilap „Pénz-ügyes” című írásában ismertette Boros MHB-s és ÁV Rt.-s tevékenységének egyes vitatott részleteit. A lap később elbukta a sajtópert a miniszterrel szemben, de ez sem tántorította el, hogy később 2000 júliusában újra foglalkozzon a miniszterrel. A cikkben egy tehetős vállalkozó képe rajzolódik ki, aki előszeretettel felhasználja kapcsolatrendszerét. Az üzleti központot a csödei Sárkány Bió Panzió jelenti, ahová több cég székhelye van bejegyezve. Az egyik Boros cégben Töröcskei István, az állami Magyar Exporthitel Biztosító elnökének a felesége felügyelő bizottsági tag. Ide van bejelentve a Finconsult Kft is, amelyet tulajdonosként Boros Imre, Töröcskei István és egy libériai offshore cég jegyez, amelynek ügyvezetője a miniszter felesége.
(Ez utóbbi információ azért is különös, mert a közelmúltban éppen Boros rótta meg dörgedelmesen a parlamentben László Csaba pénzügyminisztert, méghozzá az offshore cégek tevékenységét bírálva. )
Szabadi Béla azt állítja lapunknak adott nyilatkozatában (lásd keretes írásunkat), hogy Orbán Viktort zavarták Boros pénzügyei, amit szóvá is tett Torgyánnak. Az időközben kirobbanó kisgazda belháború azonban Boros politikai túlélését jelentette: Torgyán nem jutott be a parlamentbe, míg Boros MDF-es jelöltként igen, és az új Országgyűlésben az MDF-frakció tagja lett. Fórumos forrásaink szerint elsősorban a Fidesz kérte az idei választások során, hogy Boros MDF-színekben indulhasson Zalában, amit a megyei MDF-es elnök - a megyei közgyűlés egyetlen MDF-es tagja, a pénzügyi bizottság elnöke - is „radikálisan” támogatott.
Boros Imre nyilatkozata egyetlen olyan új állítást sem tartalmaz, amely kétségbe vonná a lapunkban megjelent iratmásolatok valódiságát - áll abban a közleményben, melyet a Népszabadság szerkesztősége juttatott el az MTI-hez szerdán. A szerkesztőség Boros Imre volt PHARE-miniszternek arra a nyilatkozatára reagál, hogy hamisítványok a Népszabadságban , amelyek szerint a politikus 1989. március 1. és 1990. március 31. között a Belügyminisztérium III/II-es osztályának SZT-tisztje volt.
Szabadi: lemészárolták az FKgP-t
Szabadi Béla kisgazda politikus, aki négyhónapos előzetes letartóztatás után immáron tizenegy hónapja van házi őrizetben Boros Imre feljelentése miatt, így emlékezik az egykori Phare-miniszter tevékenységére:
Boros baráti körén keresztül került be a kisgazda párt elnökének közvetlen közelébe. Segítői, Várhelyi András és Horváth Béla Boroshoz hasonlóan az MDF-ből jöttek. Boros Imrével - mivel mindketten tanácsadók voltunk - nem volt felhőtlen a kapcsolatunk, hiszen Torgyán engem tartott az FKgP közgazdászának, én dolgoztam ki a párt alternatív gazdasági programját és én segítettem Torgyánt felszólalásaiban. Emellett én vezettem a koalíciós tárgyalásokat, ahol - a sors iróniája - sikerült kiharcolnom, hogy legyen egy negyedik, igaz, teljesen jelentéktelen poszt is, amit Boros Imre foglalt el. Torgyán József gondolata volt, hogy Boros legyen e hivatal tárca nélküli minisztere, mert végzettségét tekintve pénzügyes.
Boros a hivatal jelentéktelensége miatt a kormányüléseken - ahol a legtöbb esetben ott volt - nem volt meghatározó szereplő, általában csak hallgatott. Hosszabb ideig a kisgazdapárt mezében „szerepelt”, sőt 1999-ben a 413 milliárdos agrárkeretről történő szavazásnál Torgyán mellett szavazott. Ez volt talán az utolsó gesztusa a pártelnök mellett, mert a későbbiekben a kormányüléseken a Fidesz törekvéseit támogatta, a párt ellenében is.
Boros hangsúlyváltása időben egybeesik azokkal a híradásokkal, amelyek a Phare-miniszter anyagi ügyeit boncolgatták. Pontosan emlékszem arra, hogy Orbán Viktor ezekben az időkben kérte Torgyán Józsefet, hogy Boros Imrét - anyagi ügyekben - állítsa le. Az akkori újságokból kiderül, hogy ekkoriban Boros birtokán rendszeresen vendégeskedett Pepó Pál, az újságok híradása szerint a két miniszter felesége állandóan és együttes látogatói voltak a Környezetvédelmi Minisztérium kabinetének.
Az „elszakadás” betetőzése a kétéves költségvetés elfogadása után történt, amikor megindult a FKgP lemészárlása. Boros ekkor lett a legaktívabb, különösen a Torgyán József leváltása körüli napokban. Megalapította a Polgári Platformot. Segítői Várhelyi, Horváth és Bánk Attila voltak.
Boros 2001. február 16-án lett ideiglenes agrárminiszter, amikor éppen Ausztriában tartózkodott sítáborban, ahonnan rögtön indult vissza. Sokaknak elmondta, az én jelenlétemben is, hogy hajnalban felhívta Tamás Károlyt - a közigazgatási államtitkárt-, hogy hívjon össze vezetői értekezletet, és gyűjtsön össze minden információt, ami az én személyemre vonatkozik. Ezen az értekezleten felszólította a vezetőket arra, hogy ha bármi terhelőt tudnak rólam, azt lezárt borítékban, név nélkül adják le a titkárságán. Ekkor még Boros úgy nyilatkozott, hogy alapvetően mindent rendben talált. Annak ellenére, hogy A/4-es lapra voltak felírva számára azok a kérdések, amelyeket a MeH összeállított, mint vizsgálandó ügyeket, beleértve azokat is, amelyeket az Országgyűlés a Fidesz támogatásával interpellációs válaszom nyomán elfogadott. Majd néhány nappal később egy levélben joghatályos nyilatkozat megtételére szólított fel, olyan kérdésekben, amelyeket nem nevezett meg. Később egy vizsgálóbizottságot „indított” ellenem, amit - jogszabályellenesen - korábbi főosztályvezetőm vezetett. Saját cégeinek könyvvizsgálóival kezdte az iratokat átvizsgáltatni és keresni, hogy mit lehet tenni ellenem. Magatartását végig a hezitálás és a kockázattól való félelem vezette. Úgy nyilatkozott, hogy nem lenne meglepő, ha az egy ezermilliárd forintot az elmúlt években felhasználó minisztériumban találna legalább egy büntetőügyet. 2001. március 7-én MTI nyilatkozatban tudatta, hogy Boros névre szóló feljelentést tett ellenem.
Ami pedig Boros szt-tiszti múltját érinti: ízléstelennek tartom, hogy ha valaki az állampárti években nagyon benne volt a dolgokban, hiszen kiemelt munkahelyen, remek fizetésért dolgozott, párttitkár volt, a Népszabadság információi szerint századosi rangban szt-tiszt volt, a „kommunistázás” élharcosává vált. Mivel a Fidesz kezében volt a titkosszolgálat, így tudhatták, hogy Boros Imrének milyen kapcsolata volt a titkosszolgálattal. Ha nem tudták - amit nehezen hiszek -, az őket minősíti, és mindenekelőtt Kövér László akkori titokminiszter „szakmaiságát”.
