Az Egyesült Államokban egyre bonyolódnak a mindennapi élet létfontosságú kérdései, és mind elválaszthatatlanabbul összefonódnak a bel- és külpolitika szálai. A közügyek homlokterében a gazdasági hanyatlás, a terrorizmus ellen folytatott harc, ezen belül a Közel-Kelet, valamint az Irak ellen tervezett katonai lépés áll.
A Demokrata Párt vezetői támadások egész sorát intézték Bush elnök ellen, mivel az elnök nagyarányú adócsökkentését okolják a költségvetési hiányok visszatérése, illetve a gazdasági hanyatlás miatt. Arról beszélnek továbbá, hogy a Bush vezette „fellendülés” nélkülözi a munkalehetőségeket, és a tőzsde hullámzása sok amerikainak okoz gondot a nyugdíjak biztonságát illetően. Thomas A. Dashle, a szenátus demokrata párti többségének vezetője úgy véli: „Ideje, hogy a kormány kezébe vegye az irányítást, mert ha nem teszi, a demokraták veszik majd kezükbe a gyeplőszárat!” A kormányzat válasza erre az volt, hogy az ellenzék közel egynegyede megszavazta az adócsökkentést.
A Közel-Kelet kapcsán az elmúlt héten egyenetlenség mutatkozott a kormányon belül is Bush elnök és Colin Powell külügyminiszter között. Az államfő megerősítette azt az álláspontját, hogy csak abban az esetben lehetséges előrelépés az izraeli-palesztin viszályban, ha Jasszer Arafat távozik a Palesztin Hatóság éléről. Az amerikai diplomácia vezetője azonban inkább az európai szövetségesek álláspontja felé hajlott, amely szerint az Egyesült Államoknak nincs beavatkozási joga a palesztin vezetésbe. A két államférfi nézeteltérése nem új keletű. Powell június közepe táján javasolta egy ideiglenes palesztin állam létrehozását, amit Bush elutasított. Az amerikai külügyminiszter jelenleg hat országot felölelő délkelet-ázsiai körúton tartózkodik, amelynek célja, hogy erőteljesebb tevékenységre és új együttműködési szerződésekre ösztönözze a „második arcvonal” országait a terrorizmusellenes harcban.
A Bush-kormány ugyanis attól tart, hogy az al-Kaida számos délkelet-ázsiai országban tevékenységet folytat, és fanatikusai újoncok toborzásával, illetve új területek bevonásával kísérleteznek. Az amerikai aggodalmakat csak aláhúzza az a tény, hogy Indonézia legnagyobb iszlám szervezete, a harmincmillió tagot számláló, hagyományosan mérsékelt irányzatú Nahdlatul Ulama nyilvánosságra hozta: támogatja a palesztin öngyilkos merényleteket Izraelben. Helyi hírszerző források szeptember 11-ét követően szélsőséges hálózatot derítettek fel Malajziában, Szingapúrban, Indonéziában és a Fülöp-szigetek mohamedánok lakta vidékein, amelynek célkitűzése nyugati nagykövetségek felrobbantása, illetve amerikai hadihajók megtámadása. Tagjai közeli kapcsolatot tartottak fenn az al-Kaidával, sőt egyesek terroristakiképzést is kaptak Afganisztánban.
Felmerül a kérdés: vajon ezek a csoportok egy ember, azaz Oszama bin Laden vezetése alatt állnak? Nem lehetséges, hogy több személy, esetleg Jasszer Arafat is részt vesz az irányításban, és az Izraelben tevékenykedő bandák is ennek a fedőszervnek az égisze alatt működnek? Van persze jó néhány egyéb megfontolás is, amelyet érdemes górcső alá helyezni: vajon a szeptember 11-ei támadás azért érte az Egyesült Államokat, mert szilárdan kiállt Izrael mellett, avagy egyszerűen pániszlám megnyilvánulásról volt szó? A másik jel, amely az al-Kaida vezető szerepére utal, hogy amióta Washington megindította a terrorellenes harcot, és létrehozta világméretű szövetségét, megsokszorozódtak az öngyilkos merényletek Izraelben.