Szűcs Emese
Szülés utáni örömkönnyek
Még tíz-tizenöt évvel ezelőtt is jóformán csak akkor hallott egy boldog kismama a szülés utáni depresszióról, ha vette magának a bátorságot, és félve beismerte orvosának, hogy ő valójában nem is olyan boldog, sőt. Mint annyi minden, ma már ez is másképp van.
Az új élet fölötti öröm minden más érzést elhomályosítA depressziót sok más mellett az egyik legaktívabban jelen lévő civilizációs betegségnek, kortünetnek tartják társadalomtudósok és orvosok, de a média is egyre kitüntetettebb figyelmet szentel ennek a problémának. Így szivárgott be a gyermekágyi lehangoltság témája a terhestanácsadásokra, kismamaújságokba, és kezdenek a leendő anyukák e téren is majdnem annyira felvilágosultak lenni, mint akár a szoptatás kérdésében. A szülés utáni rosszkedvnek persze különböző fokozatai vannak, ami nem minden esetben minősül depressziónak.
Az első gyermek megszületését az anyuka évekig a gondolataiban forgatja, majd a terhesség kilenchónapnyi, már aktív készülődése után megtörténik a csoda, amely nem mindig úgy fest, mint amit a képzelet magában hordott.
A kismama csalódhat már a szülésben is, amelyet azt megelőzően vagy százszor is végiggondolt; elképzelte milyen intelligensen csinálja majd végig, természetesen úgy, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Ehelyett esetleg magára sem ismerve felejti el a viselkedés minden szabályát a vajúdás nehezebb szakaszaiban. További csalódást okozhat, ha esetleg nem várt komplikáció téríti le végképp a szülés előre megkoreografált menetétől, sőt sokan életük egyik legnagyobb kudarcának élik meg, ha császármetszéssel hozzák világra várva várt gyermeküket.
Előfordul, hogy a gyermekáldástól egy tündéri mosolygós babát várt az anyuka, pont olyat, amilyeneket a pelenkareklámokban elérzékenyülten figyelhet meg naponta. Ehelyett esetleg egy vörös, szülési foltoktól tarkított, tátott szájjal üvöltő gyermeket tart a kezében, kimerülten, tanácstalanságban toporogva.
A kitörő jókedvet tovább tompíthatja a kórházi utókezelés fárasztó volta is. A kismama esetleg hajlamos úgy tervezni, hogy a fájdalom és a kényelmetlenségérzet csak a szülésig tart, azután jön a megérdemelt megkönnyebbülés, de ez az esetek nagy részében nem így van.
A frissen szült anyuka hangulatára az a felismerés sem hat építőleg, hogy - ahogy mondják - a várandós hercegnőből egyszerre gyermekágyas Hamupipőke lett, a figyelem immáron elsősorban a kis jövevényé. Az anyukák egy része ilyenkor hajlamos elmélázni a bekövetkezett sorsfordulaton. Hirtelen jön a felismerés, hogy semmi sem lesz már úgy, mint régen volt, az új helyzetben esetleg még magukat is idegenül látják. A szerepek kicserélődnek, gyermekből anya lett, anyából nagymama, és így tovább: így lépteti egyik generációból egy másikba az egész családot egy háromkilós újonnan érkezett emberke.
Végül - de nem utolsó sorban - a frissen szült anyukának meg kell birkóznia saját hiúságával is, a külső ugyanis bizonyos mértékben a szülés után megváltozik. Az anyuka nemrég még kövér volt, de terhes, most meg csak kövér. Látni sem bírja már a kismamaruháit, de a többi meg nem jön fel.
A fent leírtak adhatnak némi okot a rosszkedvre, de nem ez a szülés utáni depresszió. A gyermekágyi lehangoltságra azok a női hormonok szolgálhatnak némi magyarázattal, amelyeket oly sok vád ér a női hangulatváltozások miatt. A női hormonok, az ösztrogén és progeszteron szintjének szülés utáni hirtelen zuhanása ugyanúgy lehangoltságot válthat ki, mint a menstruáció előtti hormoningadozások, azaz a premenstruációs szindróma. Ezekre a hormoningadozásokra minden nő másképpen reagál, így ez adhat választ arra is, hogy miért csak nagyjából minden második nő hajlamos a gyermekágyi levertségre. Amenynyiben ez bekövetkezik, az jellemzően a szülést követő második, harmadik napon jelentkezik, viszont egy hétnél nemigen tart tovább. Azonban a hosszabb ideig elhúzódó, és intenzív, szülést követő depresszió igen ritka, amit álmatlanság, étvágytalanság, reménytelenség érzése, de akár a gyermek iránti teljes passzivitás is kísérhet, ilyen esetben feltétlenül orvoshoz kell fordulni, ahol pszichoterápiával és gyógyszeres kezeléssel segítenek a lehangolt kismamán.
Bár szinte mindenki átesik a szülést követő örömkönynyeken, azért nem kell aggódni: ezt a felfokozott élethelyzetet jobbára minden kismama hősiesen viseli. Az édesanyán ilyenkor átvonuló időszakos érzelmi hullámok eltörpülnek a gyermekszületés valóban katartikus élménye mellett.
(A cikk megírásában Dr. Balázs János pszichiáter volt segítségünkre.)
Premenstruális szindróma
A havi vérzést megelőző napokban a nők jelentős részének közérzete és magatartása nagymértékben megváltozik. Ezt az állapotváltozást premenstruális szindrómának, azaz PMS-nek nevezik. A PMS-ben szenvedő nők ezekben a napokban apróságoktól is feszültté, idegessé válnak, általában önmaguk előtt is indokolatlanul. „Robbannak”, megsértődnek, duzzognak, sírva fakadnak. Statisztikai vizsgálatok igazolták, hogy ezeket a nőket jobban fenyegeti az állásvesztés és a válás veszélye. Az indulatból elkövetett bűncselekmények és a közlekedési baleseteknek aránytalanul nagy része szintén ezekre a napokra esik az érintett nőknél. A PMS összefügghet más pszichés zavarokkal is. Megfigyelték, hogy akiknél súlyos premenstruális szindróma áll fönn, azoknál különösen gyakori a szülés utáni depresszió, illetve hogy azt az átlagosnál nehezebben, hosszadalmasabban heverik ki.
Depresszív tünetek
A lehangoltság, önértékelési zavar, a csökkent érdeklődés, az indíték- és energiahiány, a koncentrációzavarok, az álmatlanság és az étkezési zavar a depresszió tüneteivel mutatnak rokonságot - különösen ha tartósan vannak jelen valakinél. A szimpla rosszkedvtől hosszú út vezet a depresszióig: az átmeneti, enyhe kedvetlenségtől, kismértékű „nehézkességtől” a kifejezetten rossz hangulaton, lelassultságon, gátoltságon, kisebb-nagyobb teljesítménycsökkenésen át egészen az intenzív öngyilkossági fantáziálásig, esetleg öngyilkossági kísérlet elkövetéséig terjedhet a skála.
