Hetek-összeállítás
Külföldieket is öl a Hamasz
Jeruzsálemben a Héber Egyetem kávézójában végrehajtott terrortámadás áldozatainak a többsége nem izraeli állampolgár volt. Az egyetemen több mint 1500 külföldi diák tanul, egyikük, egy 19 éves liverpooli diák így írta le a robbanás utáni pillanatokat: „Hirtelen minden elsötétült, és úgy éreztem magam, mintha egy hatalmas hőléggömb belsejébe kerültem volna. Nagyon nagy forróság vett körül, miközben testrészek és székek repültek körülöttem.”
A Héber Egyetem kávézója a robbantás után. Ezzel egy időben Hamasz-fesztiválon ünneplő gyerekek Gázában Fotó: ReutersA terroristának ezúttal arra is volt ideje, hogy miután a bombát lerakta a zsúfolt kávéházban, elmeneküljön a helyszínről. A Héber Egyetem a Kelet-Jeruzsálem körüli arab falvak közt fekvő Scopus-hegyen van. A nyári szünet ellenére sok diák tartózkodott a központi épületekben, mivel itt regisztráltatták magukat az új tanévre jelentkező hallgatók, akik a világ minden tájáról érkeztek. A merényletet - amelynek legalább 7 halálos áldozata és 86 sérültje volt - a Hamasz terrorszervezet vállalta magára, úgymond, bosszúból az első számú parancsnokuk múlt heti meggyilkolásáért. A válogatás nélküli mészárlásnak a külföldi áldozatok (négy amerikai és egy francia állampolgár) mellett legalább 12 izraeli állampolgárságú arab sérültje is van. A Héber Egyetemen jelenleg 4500 arab diák tanul.
A támadással a Hamasz azt is világossá tette: az Izrael teljes felszámolása jelszavával indított háborújukban bárkit készek megölni.
A merénylet után Benjamin ben-Eliezer izraeli védelmi miniszter bejelentette, 133 olyan palesztint tartanak fogságban, akik öngyilkos merényletekre készültek, de időben lecsaptak rájuk. Ennek a többszörösére becsülik a már kijelölt és csak az alkalomra leső terroristajelöltek számát, ami azt jelzi: a palesztin társadalom többsége elfogadja és támogatja a zsidóirtás stratégiáját. Izraelnek egy ilyen helyzetben kell megvédenie polgárai életét, miközben a nemzetközi közvélemény jelentős része a két felet egyformán felelősnek tartja a konfliktusért. David Baker, az izraeli miniszterelnöki kabinet munkatársa szerint az izraeliek azért harcolnak, hogy „joguk legyen az utcán járni, buszra szállni vagy kávézóba beülni úgy, hogy ne kelljen tartaniuk a palesztin terrortól”. Uzi Landau közbiztonsági miniszter azt mondta: „itt az ideje, hogy az emberek megértsék”, Izrael háborúban áll.
A sok száz ártatlan áldozat ellenére a külföldi politikusok újra és újra úgy beszélnek, mintha egy kicsiny szélsőséges réteg megrendszabályozásával helyreállítható lenne a béke. Javier Solana, az Európai Unió külügyi vezetője ismét elmondta a tíz éve ismételt sablonokat arról, hogy „meg kell állítani az erőszak ördögi körét”, Kofi Annan ENSZ-főtitkár „határozottan elítélt” minden hasonló terrorista támadást civilek ellen, Oroszország pedig „a nemzetközi békeerőfeszítések aláaknázása” miatt emelte fel hangját. A Palesztin Hatóság szintén elítélte a támadást, de Ariel Saront tette felelőssé a „terror újabb köréért”.
A véres dráma közepette apró, ám annál szomorúbb epizód volt, hogy Jesse Jackson amerikai fekete tiszteletes éppen arra készült, hogy Gázában meglátogatja Ahmed Jaszin sejket, a Hamasz szellemi vezetőjét. Az ökumenikus találkozóra végül nem került sor, mivel Jackson tiszteletest útban Gáza felé érte a hír az egyetemi merényletről, így inkább visszafordult Jeruzsálembe, és az egyik kórházban felkereste a támadás három sérültjét. Jesse Jackson ugyanakkor pontosan tudta, hogy kivel készült együtt kávézni Gázában, hiszen 1996 óta rendszeresen jár „békemiszsziókra” a térségbe. Szintén a tények iránti bürokratikus közönyt tükrözi az Európai Uniónak a támadás utáni órákban tett bejelentése arról, hogy újabb kilenc millió eurót utalt át a Palesztin Hatóság támogatására.
Az Amnesty International már elítéli a civilek meggyilkolását
Az Amnesty International nemzetközi emberi jogi szervezet (AI) jelentést készített a palesztin terrorcsoportok öngyilkos és egyéb merényleteiről izraeli polgári személyek ellen. A negyvennégy oldalnyi dokumentum, amely júliusban jutott el a világsajtóhoz, és amelyet a múlt hónap 10-én az izraeli államfő is kézhez kapott, minden szépítés nélkül gyilkosságoknak és az emberiség elleni bűncselekményeknek minősíti ezeket a terrorakciókat, és rámutat: az izraeli polgári személyek elleni szisztematikus támadásaikkal a fegyveres palesztin csoportok határozott politikai célt követnek. A dokumentum szerint 2000 októbere óta a merénylők 350 embert gyilkoltak meg, köztük 60 gyermeket. (Más forrásokból ismeretes, hogy az intifáda néven propagált terrorkampánynak eddig már közel hétszáz izraeli áldozata van.)
Az AI korábban nem egyszer bírálta már az izraeli kormányzat és hadsereg magatartását a palesztinokkal szemben, de most hangsúlyozza: kifogásolható izraeli lépések sem igazolhatják ártatlan izraeli polgári személyek legyilkolását. A jelentés külön szól a ciszjordániai és a gázai zsidó telepesek ellen végrehajtott gyilkos merényletekről, és ezeket sem minősíti másképp. Ebben a vonatkozásban összhangban áll a Nemzetközi Vöröskereszt Bizottság egy korábbi állásfoglalásával, amely a hadi joggal ellentétesnek nevezte, és ugyancsak elítélte a telepesek elleni gyilkos akciókat.
Ezzel a jelentésével az AI most első ízben bírálta nem kormányszervek cselekményeit. Eddig azzal tért ki a palesztin terrorszervezetek kritikája elől, hogy csak kormányok és kormányhatóságok bírálatát tartja a feladatának. Nem tudni, hogy az AI működésének e fordulatában csak az a különben nagyon is indokolt törekvés nyilvánul-e meg, hogy az emberi jogokon esett közel-keleti sérelmeket végre kiegyensúlyozottan mutassák fel a nemzetközi közvélemény előtt, vagy pedig - és ez a valószínűbb - az a felismerés áll mögötte, hogy a különféle palesztin terrorszervezetek működése aligha választható külön az Arafat-féle Palesztin Autonómia Hatóság működésétől és felelősségétől, vagyis egy tulajdonképpeni kormányszervétől.
Az izraeli köztársasági elnök elégedetten fogadta a jelentést. Ha az európaiakat ez meggyőzhetné arról - mondta Mose Kacav elnök -, hogy indokolt ultimátumot kibocsátani a terrorizmus ellen, akkor ennek nagyobb hatása lehetne az eseményekre, mint Izrael katonai akcióinak.
