Mondovics L. Gábor
Egy hónapig tart a labdarúgó ünnep

Elkezdődött a 17. labdarúgó világbajnokság. A Dél-Koreában és Japánban megrendezésre kerülő eseményt rengetegen várták. Az egy hónapig tartó őrületnek nagyon sok nézője lesz. Európában valószínűleg az interneten fogják a mérkőzések túlnyomó részét nyomon követni, hiszen errefelé a munkaidő alatt zajlanak majd az élő adások.

Akcióban a francia légió a még barátságos Dél-Koreával szemben. Földön és levegőben Fotók: DPPI 

A nyolc nemzet által 1904. május 24-én megalakított Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) először 1906-ban szerette volna megrendezni az első futball-világbajnokságot, de akkor az esemény végül teljes érdektelenségbe fulladt - pedig a szövetség már a csoportbeosztást is elkészítette. A vb-történészek szerint mindez az angolok hozzáállásán múlhatott, hiszen ekkor a szigetországban már negyven éve űzték a labdarúgást, míg máshol még csak a labdával ismerkedtek. Az ötlet nem veszett el végleg, 1920-ban újra felmerült, de sokan ekkor sem érezték egyenlőnek a feltételeket, így végül 1930-ban rendezték meg az első viadalt. Érdekesség, hogy Magyarország is otthont szeretett volna adni az eseménynek. Végül azonban a kétszeres olimpiai bajnok Uruguay kapta meg a jogot Olaszország ellenében. Döntő szerepet játszott mindebben, hogy az uruguayi kormány jelezte: hajlandó százezres stadiont építeni. Akkor még mindössze négy európai ország nevezett, és selejtezők sem voltak. 1930. július. 12-30. között végre megmérkőzhettek a csapatok. Komikus jelenetek is akadtak szép számmal. Sok egyéb mellett a játékvezetésnek sem volt még egységes szabálykönyve, így az is megtörténhetett, hogy egy bolíviai játékvezető öt tizenegyest ítélt Argentínának a Mexikó elleni 6-3-mal végződő meccsen. Az idő távlatából nézve is érezhető némi elfogultság. Egy belga játékvezető pedig annak köszönhette, hogy nem érte komolyabb fizikai sérülés, hogy a mindenre elszánt és a verés szándékával feléje szaladó amerikai gyúró táskájából kiszivárgott a kloroform és ennek hatására még tette előtt elaludt. Így kezdődött.
Az eddigi 16 vb-nek a mérlegét nem könnyű megvonni. Természetesen a FIFA szeretné, ha a játékra terelődne a hangsúly, és végre ne a jelenlegi vezetői válságtól legyen hangos a média. Mondjuk, erre van esély. A sorozat eddig kivétel nélkül két kontinensen került megrendezésre. Dél-Amerika és Európa volt a két helyszín. Észak-Amerika egyszer jutott a rendezés jogához, az 1994-es USA-vendégszereplést kísérletnek szánták. Mivel a világnak talán egyetlen országa, ahol ez a sport nem tudott a népszerűségi listák élére kerülni, de egyben jelentős anyagiakkal is rendelkeznek, ezért megpróbáltak új piacot szerezni a FIFA vezetői. Az eredmény felemás lett, hiszen a kilencvenes olasz vb-nél izgalmasabbat láthattak a futballrajongók, de új piacot valahogy mégse sikerült öszszehozni. Arrafelé még mindig más az ízlésvilág - igaz, remek női focistáik vannak, de ennek valahogy nincs reklámértéke. Most egy másik lehetséges piac lett a nyertes pályázó. Dél-Korea és Japán az elmúlt pár évben sorra szerződteti le az egyéb világrészeken már öregecskének számító, de még remekül játszó volt csillagokat. Kicsit lassabban futnak, de ettől még rutinosak. A szakvezetők is külföldről érkeznek. Jó példa erre a kínai válogatott, akik először vesznek részt ilyen eseményen, és egy jugoszláv szakember vezeti őket. A FIFA kilencven-nyolc éves fennállása óta először tekint a távol-keleti régió felé. Érthető, hiszen a nem elhanyagolható gazdasági fejlődést produkáló területen él a föld lakosságának egy jelentős része. A harminckét csapat az 1998-ban már megismert szisztéma alapján indul harcba a csillogó serlegért, vagyis csak a csoportban első két helyen végzettek juthatnak tovább. Az így továbbjutó csapatok már egyenes kieséssel érhetik el a dobogó legfelső fokát. Biztos lesznek meglepetések, de ha már napközben vannak a meccsek, akkor legalább legyen némi izgalom is. Erre egyébként is szükség lesz, hiszen kellemetlen lenne elaludni egy élő közvetítés közben - ha már munkaidőben van.