Róth I. Zsófia
Lugosi family a csodacsapat

Két hegedű, egy klarinét és egy zongora. Zenészcsalád, akik a hangszerek nyelvén mondják el a szavakkal kifejezhetetlent. Szeretetüket adják át zenéjükön keresztül, amivel sok embernek szereznek örömet. Az utóbbi három évben két instrumentális CD-jük jelent meg. Lugosi Kovács Ágnes zongorán kíséri három gyermekét: Veronikát, Zoltánt és Zsófiát. Az apuka, Lugosi László lapozza a kottát, szervezi körülöttük az életet, mert ha a családi zenekar elkezd próbálni, minden leáll... A hároméves Dániel Ali pedig a „csörgő tanszakon” túljutva játékain „ütőzik”.

Történetük kezdete a kilencvenes évek elejére nyúlik vissza. A Szolnokon élő pedagógus házaspár 91 végén „kénytelen” volt felköltözni Budapestre, mert nagyobbik lányukat, Veronikát tízévesen felvették a Liszt Ferenc Zeneművészeti Akadémia rendkívüli tehetségek osztályába. Felvételije után Tátrai Vilmos „téged az Isten is pódiumra teremtett” szavakkal gratulált. A szülők a kis Zsófit is elkezdték hegedűórákra járatni. A hatéves kislány hegedűjátéka annyira megnyerte Dénes László szakfelügyelő tetszését, hogy „helyet szorított” neki. Pár év múlva már ő is zeneakadémistaként járt nővérével Kovács Dénes professzor óráira. Zoli a klarinétot választotta, és róla is hamarosan kiderült, hogy - Balogh József klarinétművész szavaival élve - „száz évben születik egy ilyen tehetség”. Négy évig tanult a konzervatóriumban. A gyerekek számos helyen fordultak meg a világban (Japán, Kanada, Svájc), sok-sok rangos versenyt megnyertek. Vera a Magyar Köztársaság ösztöndíjasaként tanul az Akadémián, és bekerült a Magyar Rádió zenekarába is.
- Mennyire tudatosan készítettétek a gyerekeket a zenei pályára?
(Ági:) - Akkor kezdtünk el komolyabban foglalkozni velük, amikor megtudtuk róluk, hogy tehetségesek.
(Laci:) - Folyamatosan „komolyodott” a dolog, de meghagytuk a gyerekeknek a döntést. Vera és Zsófi a mai napig hegedűművészi pályára készül, Zoli viszont nem a hivatásos zenélésből akar megélni. 
- Hogyan jött az ötlet, hogy családi együttesként zenéljetek?
(Ági:) - Kezdetben családi összejöveteleken játszottunk együtt. Az, hogy közösen is érdemes csinálni, akkor tudatosult bennünk, mikor felkértek 99-ben az első CD elkészítésére.
- Milyen stílusú zenéket játszotok?
(Ági:) - Örökzöld klasszikusokat, filmzenéket, musical részleteket, klezmert, szimfonikus praise-t. De a repertoárunkban szerepel néhány ragtime, ír, country és „dixis” dal is. 
- Hogyan állt össze az anyag?
(Zoli:) - Először magunk próbáltuk hangszerelni a dalokat, de hamar rájöttünk arra, hogy ez külön tehetséget igényel.
(Ági:) - Akkor megkértük Holló Miklós zeneszerző barátunkat, hogy segítsen. Ő ismerte a képességeinket, és ehhez mérten hangszerelte a dalokat. Amíg összeállt egy-egy dal, rengeteget kellett gyakorolnunk. Például nem kis gondot okoztak a ritmusváltások.
- Nektek, képzett komolyzenészeknek miben jelentett változást ez a könnyedebb stílus? 
(Zoli:) - Igényel szakmai tudást, de ha nincs benne egy könnyedség, egy feeling, unalmas lesz a darab. Feladatunknak érezzük azt is, hogy a hangszerek nyelvén próbáljuk meg elmondani a dalok szövegét. Ez még nagyobb érzékenységet követelt a hangszerjátékunktól.
(Veronika:) - Technikailag és zeneileg is kihívás volt számunkra. Én mindkét stílust nagyon szeretem, ugyanúgy meg tud érinteni egy Beethoven-szimfónia, mint egy musical.
(Zsófi:) - Nem könnyű feladat erre a sokféle stílusra ráérezni.
(Ági): - Ez az, amit Miklóstól megtanultunk. 
- Milyen szereplési lehetőségeket hozott nektek a két CD megjelenése? 
(Ági:) - Hamar kiderült, hogy van kereslet erre a szimfonikus, ugyanakkor könnyedebb hangvételű zenére, mert jöttek sorra a felkérések. Reprezentatív rendezvényeken, koncerteken, esküvőkön lépünk fel, és több televíziós felkérésnek is eleget tettünk.
- Miért játszotok?
(Zsófi:) - Mert a hangszerekkel könnyebb beszélni. 
(Veronika:) - Egy festő a képével, egy szabó a ruhával okoz örömet az embereknek, mi a zenénkkel igyekszünk ugyanezt megtenni. Meghatározó élmény volt a számomra, amikor egy akadémiai koncerten egy vak bácsit annyira megérintett az előadás, hogy meghatottan sírni kezdett.
(Laci:) - Kezdettől fogva azt mondtuk a gyerekeknek: ha csak egyetlenegy embernek örömet okoznak a játékukkal, már akkor megérte.