Tűzszüneti felhívás kiadása nélkül ért véget lapzártakor az izraeli-palesztin biztonsági egyeztetés, amelyre az izraeli amerikai nagykövet rezidenciáján került sor. A - remények szerint csupán átmeneti - kudarc nem volt váratlan a szerdai, hét áldozatot követelő buszmerénylet után. Ariel Saron izraeli kormányfő szerint a terrortámadás újabb bizonyíték arra, hogy Jasszer Arafat „egyetlen lépést sem tesz” az erőszak megfékezésére. Palesztin részről csalódással fogadták, hogy az amerikai alelnök nem kívánt találkozni Arafattal.
![](kulp/isr.JPG)
Az izraeli busz roncsai. Az öngyilkos merénylő örömkönnyekkel pusztított Fotó: Reuters
Az újabb öngyilkos robbantás nehéz próba elé állította nemcsak az izraeli, hanem az amerikai politikusokat is. Dick Cheney amerikai alelnök és Colin Powell külügyminiszter azzal a céllal küldte vissza a Közel-Keletre közvetítőjét, Anthony Zinny tábornokot, hogy demonstrálja: nem az Irak elleni támadás előkészítése az egyetlen cél a térségben Washington számára. Az amerikai békeközvetítés legutóbb a Vörös-tengeren elfogott fegyvercsempész-hajó elfogása után szakadt meg. Miután Jasszer Arafat legalább részben - ha nem is személyesen - elismerte az ügyben a palesztin felelősséget, és letartóztatta a tavaly őszszel lelőtt izraeli turisztikai miniszter gyilkosait, Amerika újra a tárgyalóasztalhoz próbálta ültetni az egymással „torkig lévő” két felet. Az izraeliek többsége a népirtássá szélesedő palesztin intifáda miatt nem lát esélyt a tartós tűzszünetre, míg a palesztinok az izraeli hadsereg szisztematikus megtorló akcióival magyarázzák az „utca emberének” elkeseredését. Erről a holtpontról igyekszik kimozdítani a helyzetet az amerikai közvetítő - egyelőre eredmény nélkül. Az Associated Press jelentése szerint az Iszlám Dzsihád szerdai buszmerénylője, Rafat Abu Dijak könnyek között és Allahnak hálát adva fogadta felettesétől a hírt, hogy őt választották ki a soron következő vérfürdő végrehajtására. A merényletben több izraeli arab utas is megsérült.
Az izraeli jobboldal és a telepes szervezetek „Háborút most” jelszóval szerveztek százezres tüntetést Tel Avivban, a Palesztin Hatóság felszámolását követelve. A palesztin területek visszafoglalását Benjamin ben Eliézer hadügyminiszter „a pusztuláshoz vezető biztos receptnek” nevezte. Szerinte egy ilyen lépés - amelynek során három és fél millió palesztin kerülne izraeli katonai megszállás alá - a terrortámadások számát nemhogy csökkentené, hanem „tízszeresére növelné”.
A válságot első kézből érzékelhette az amerikai alelnök, aki a térség tizenegy országában tett körútja részeként huszonnégy órát töltött Izraelben. Dick Cheney eredetileg az Irak elleni koalíció újraélesztése miatt érkezett a Közel-Keletre, ám az arab fővárosokban értésére adták, hogy számukra nem Szaddám Huszein, hanem Ariel Saron jelenti a fő problémát. A jól hangszerelt arab diplomáciai offenzíva célja az volt, hogy Amerika figyelmét Bagdadról elterelve Jeruzsálem és Ramallah felé fordítsa - véli a Haarec elemzése. A mézesmadzagnak bedobott szaudi béketervvel egyidőben a palesztinok fokozták az izraeliek elleni terrort, kiváltva ezzel a hadsereg bevonulását a palesztin városokba. A hírtelevíziókban az izraeli tankok képe fenyegetőbbnek tűnt, mint a láthatatlan, ám nagyon is létező iraki tömegpusztítófegyver-program. Dick Cheney azonban csalódást okozott a palesztinoknak: nem volt hajlandó találkozni Jasszer Arafattal, sőt nyilatkozataiban közvetve az al-Kaida terroristáival egy oldalra száműzte a palesztin vezetőt.