Kapkodás, bizonyítás, öszszehangolatlanság és felháborodás - talán ezekkel a kifejezésekkel írható körül a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvény, a nép nyelvén „téglatörvény”. Az érintett szakmák - főként a „téglaügy” miatt - az Alkotmánybírósághoz fordultak jogorvoslatért. A kormány a héten visszakozott, és a legérzékenyebb ponton puhított a törvényen. A szakma lobbizása sikerének könyvelheti el, hogy a jövőben nem kell automatikusan kijelölni a rendőrséggel kapcsolatot tartó, összekötő személyt, a „téglát”, csak abban az esetben, ha pénzmosásra gyanút adó ügyletet bonyolított az ügyfél.
Balogh László kormánybiztos egy konferencián előadásában többször is
kiemelte, hogy a törvényhozók célja az volt, hogy hazánk minél hamarabb lekerüljön a pénzmosás feketelistájáról. E külső megfelelés jegyében, nem túl átgondoltan született meg a múlt év decemberében a törvény, amely megszünteti az anonim betétek működését, kötelezi az ügyfél azonosítását. Háromszázezer forintra leszállította a készpénzes forgalom értékét a pénzváltásnál (eddig kétmillió forint volt) és egymillióra a határátlépésnél.
Szakmai konferencián tanácsként elhangzott: az érintett vállalatok ne siessenek teljesíteni a törvény előírásait, mert finomítások, változások várhatók. Így is lett. A tanácsadó szerint azért sem kell gyorsan alkalmazkodni a törvényhez, mert a mintaszabályzatot - ami alapján a pénzmosásra gyanús ügyletet kell elbírálni - még nem adta ki a rendőrség, pedig csak ez alapján készíthetik el a cégek a belső szabályzatokat. Tehát az érintett szakmák az állami apparátus mulasztása miatt nem tudnak eleget tenni a kötelezettségüknek.
A bankok számára az egyik legneuralgikusabb pont az, miszerint a „gyanús” tranzakciók huszonnégy órára felfüggeszthetők. Ebből fakadóan számos jogos kártérítési igény születhet azoktól az ügyfelektől, akiket feleslegesen akadályoznak munkájukban, esetleg meghurcolnak. A törvény azonban nem rendelkezik arról, ki fizesse a kártérítést a fiaskóért.