Teljesen el volt szállva

A Los Angeles-i Larry Waters pöttöm gyermekkora óta pilótának készült, ám álmait egy balul sikerült látásélességi vizsgálat radikálisan meghiúsította. Larrynk azonban, mintegy szó szerint értelmezve a „nincs lehetetlen, csak tehetetlen” szállóigét, úgy döntött, hogy borsot tör a sors orra alá, s repülni fog, kerül, amibe kerül. 

- Hé haver, nem tudsz vigyázni?

Hősünk sebtiben felkereste a helyi katonaellátó boltot. Miután felfegyverkezett potom negyvenöt meteorológiai légballonnal és több kannányi héliummal, a felfújt léggömböket kertiszékéhez, illetőleg az egész tákolmányt dzsipjéhez kötözte. Miután az ezredvégi repülőszőnyeg működőképesnek tűnt, Waters egy flaska szénsavas üdítő, pár szendvics és egy sörétes puska társaságában - hogy a ballonok egymás utáni kilövöldözésével érhessen földet, nekivágott, hogy mikrovilágát legalább tíz méternyi madártávlatból szemlélhesse. Azonban Lerry Waters életének elkövetkező tizennégy órája lidérces fordulatot vett. Ugyanis a repülőrajt után villámgyorsan emelkedni kezdett, mígnem megállapodott úgy 3300 méteres magasságban, a Los Angeles-i nemzetközi repülőtér fő légifolyosójában. A nehezen azonosítható repülő objektumról elsőként egy pilóta tájékoztatta az irányítóközpontot. Waterst végül a tágas levegőég fogságából helikopterről aláfüggesztett kötélhágcsón szabadították ki. Amint földet ért, és a sajtó munkatársai a szokatlan tett okát firtatták, mindössze ennyit válaszolt: „Az ember nem ülhet otthon tétlenül.” (Darwinawards-Hetek)