Pécsi Tibor
Elment Ember Mária

2001. december 30-án, 71 éves korában elhunyt Ember Mária írónő, műfordító, újságíró, emberbarát. Eisnerként született egy olyan korban, amely a születésekor „kimondta rá az ítéletet”. 

Ez az ítélet tizenéves korában öltött konkrét formát, a német megszállás után a sárga csillaggal, gettósítással és a deportálással. Szerencséje volt, az utazásnak a szolnoki cukorgyár után nem Auschwitz volt a végállomása. Ausztriában, egy családi táborban élte át a holokausztot. Ezt legismertebb regényében, a Hajtűkanyarban meg is írta. Hazatérése után az írásnak szentelte magát. Dolgozott a Magyar Nemzetnél, ahonnan többször távozni kényszerült. Először 1956 után, másodszor 1979-ben - előbb a forradalom miatt, utóbb, mert aláírta a Václav Havel pere elleni tiltakozást. 1984-ben alapított saját újságot, Barátság címmel. Célja a magyarországi nemzetiségek közötti kapcsolat erősítése volt, egymás kultúrájának megismerése, megismertetése. Írásai széles spektrumot fognak át. Írt regényt, riportkönyvet (A halálvonat artistái), kiadott több viccgyűjteményt (Politikai viccek), történelmi munkát (Wallenberg Budapesten). Az 1994-es „Ne menj tovább, barátom” konferenciasorozaton, amelyet a magyar holokauszt emlékére precedensteremtő céllal szerveztek, aktív támogatóként és előadóként vett részt. 
Saját személyes sorsából fakadóan az emberek iránti szeretet és tisztelet jellemezte egész munkásságát. 2001 végén jelent meg utolsó munkája, a 2000-ben fogunk még élni? címmel. Ember Mária egészen addig dolgozott, amíg a rák teljesen le nem gyűrte. Most már csak írásaiból ismerhetjük meg a lelke mélyéig humánus írónőt.