Mondovics L. Gábor
Dicsőség és kudarc

Diego Armando Maradona a világ legnagyobb labdarúgója volt a nyolcvanas években és a kilencvenes évek elején - de egyben ő volt a legellentmondásosabb és legtalányosabb játékos is. Képtelen volt úgy megjelenni a nyilvánosság előtt, vagy csak kifutni a gyepre, hogy ne keltsen szélsőséges érzelmeket. Búcsúmérkőzésén sem volt ez másképp.

Maradona búcsúzik rajongóitól. Egy legendával kevesebb Fotó: Reuters

Maradona 1960. október 30-án született Buenos Airesben. Labdarúgó pályafutása kilencéves korában kezdődött, amikor a Buenos Aires közeli Lanus városka munkásnegyedében belépett az Estrella Roja (Vörös Csillag) gyermekcsapatába. Nem sokkal később barátaival együtt alakítottak focicsapatot, amit Los Cebollitasnak (Hagymácskák) neveztek el. Annyira ígéretesnek tűntek, hogy egy az egyben leszerződtette őket az Argentinos Juniors mint a klub egyik ificsapatát.
A felnőttbajnokságban 1976. október 20-án lépett először pályára - 16-os mezben és 15 évesen - tartalékként egy cordobai csapat ellen. Egy héttel később már akkora volt felé a bizalom, hogy a rosariói Newell’s Old Boys ellen már első teljes meccsét is lejátszotta. 1977 februárjában sor került első válogatott szereplésére is, a Magyarország elleni barátságos találkozón. Igaz, a legendás Cesar Luis Menotti szövetségi kapitány kihagyta őt az 1978-as világbajnokságra készülő keretből, amit az ifjú Maradona nehezen felejtett el. Hónapokig tartott, amíg hajlandó volt újra szóba állni Menottival, igaz ez azt eredményezte, hogy elérte élete első válogatott sikerét, az 1979-es ifjúsági vb-n Japánban.
1980-ban a Boca Juniors akkor világrekordnak számító összegért - egymillió fontért - vette meg, majd két évvel később pontosan háromszor annyiért adta el a Barcelonának. Fantasztikus bal lábának a képességeiért versengtek a híres csapatok, annak ellenére, hogy mindig történt körülötte valami. 1984-ben újabb rekordösszegért a Nápolyhoz került. Mondhatni, megérte az árát, a Napoli hetvenezer bérletet adott el ezek után. A szurkolók sem panaszkodhattak, két olasz bajnoki cím és egy UEFA-kupagyőzelem lett a jutalom. Közben az ő vezetésével az argentin válogatott lett a világbajnok 1986-ban. 1990-ben újra ott vannak a vb-döntőn, de az aranyért vívott csatában a németekkel szemben alulmaradnak.
1991-ben ér véget a nápolyi pálya, kábítószer-fogyasztás miatt eltiltják. 92-ben megpróbál visszatérni, de a spanyol Sevilla színeiben ez nem sikerül. Ezután visszatér Argentínába és a Newell’s Old Boysnál próbálkozik. A rövid felvillanás 97-ben egy újabb eltiltással zárul le. Maradona edzőként sem tudott sikereket elérni. A kábítószer-fogyasztás majdnem az életébe is került. Viharos pályája végén azért a búcsú sem maradhatott el. Több mint ötvenezer néző előtt játszotta utolsó játékát, két gólt is szerezve. Tiszteletére az Argentin Labdarúgó Szövetség úgy határozott, hogy a válogatottban többé más nem használhatja a tízes számú mezt.