Nagyon örülök Grüll Tibor
című gondolatébresztő cikkének. (Hetek, 2001. július 14.)
Érdekesnek tartom a cikkben említett rabbinikus véleményt, miszerint a rómaiak őse Ézsau volt. Nem tudom, hogy a történészek tudják-e igazolni ezt, de allegorikus értelemben mindenképp igaz az állítás. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy mind a mai napig Róma elkeseredett versengéssel küzd Jákób leszármazottai és fővárosuk, Jeruzsálem ellen az elsőségért.
Ez valóban Ézsau frusztrált életérzése, mely mindig bizonyítani akarja a saját primátusát. Talán nem véletlen, hogy Pál apostol pont a Rómaiakhoz írt levelében tanít az isteni kiválasztásról, és hivatkozik arra a próféciára, hogy „Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem”.
Péter apostolról megjegyzi a cikk, hogy babiloni gyülekezetnek nevezte a római keresztényeket. A televízióban pedig a minap csodák csodájára Új Jeruzsálemnek titulálták az örök várost. Most akkor Babilon vagy Új Jeruzsálem? Valaki téved, vagy csal. Nem gondolnám, hogy az apostol. Érdekes lehet még megemlíteni, hogy 2000 nyarán 1500 év szünet után újra elkezdődtek az előadások a római Colosseumban. A rendezvénysorozatot egy ökumenikus és népeket egyesítő zeneművel kezdték, melynek felépítése a római katolikus liturgia szövegein alapul. Róma a mártírok vérén állva is a pogány gyökerű ceremóniát gyakorolja. Rómának nem a Jákób Istene, hanem a Jákób áldása, a zsákmány kell.
Tisztelettel:
Nemes Ákos