A tegnapi napon került a kezembe lapuknak a július 7-ei száma, és elolvastam az
című cikküket az izraeli konfliktusról. Meg kell hogy mondjam, nagyon csalódtam, mert egy ilyen jónevű újságtól komoly újságírói munkát vártam volna el.
A cikk írója kijelenti, hogy a Saron elleni (egy belgiumi bíróságon 23 palesztin által kezdeményezett - a szerk.) eljárásnak „semmiféle jogi és valóságos alapja nincsen”. Véleményem szerint ennek a mondatnak semmi keresnivalója nincs egy újságban, mert ennek eldöntése a bíróságra vár. És mivel nekem is voltak hozzátartozóim (bár csak távoliak) a satillai menekülttáborban, így örülnék, ha az ügyet kivizsgáló semleges bírósági eljárást nem kicsinyítenék le egy „politikai manőverre”, melynek célja „Izrael nemzetközi elszigetelése és annak kikényszerítése, hogy Izrael - dacára annak, hogy a palesztin felőrlő háború folytatódik - mégis leüljön a tárgyalóasztal mellé”.
A cikk azonban teljes mellszélességgel kiáll Izrael állam mellett, és teljesen elítéli a palesztinokat. Folyamatosan az tűnik ki belőle, hogy az utóbbiak mind terroristák, de az izraeliek nem. Bennem azonban felmerül a kérdés, hogy minek lehet nevezni egy olyan szervezetet (izraeli hadsereg), amely a vélt vagy valós terroristákat bírósági tárgyalás nélkül ítéli halálra, amikor a Moszad információi szerint kilőnek egy kocsit, nem törődve azzal, hogy volt már, amikor a „gyanúsítotton” kívül meghalt annak 19 éves barátnője is, akivel szórakozni indultak. Minden más olyan ország, amely aláírta az emberi jogok chartáját, ezt vagy terrorizmusnak vagy pedig maffiaügynek nevezné.
Továbbá zavar engem, hogy az újságíró, miközben az uszítással teljesen Arafatot vádolja, megfeledkezik arról, hogy Izrael sem tartott be egyetlen pontot sem a béketervezetből, így például nem szünetel a telepek építése és a palesztinok kilakoltatása.
Tárgyi tévedéseik közé tartozik például, hogy Ariel Saron miniszterelnök az 1982-es libanoni bevonuláskor nem belügy-, hanem hadügyminiszter volt, és a vizsgálóbizottság kimondta közvetett felelősségét, amiért az ő engedélyével vonultak be a falangisták. Új dolog számomra, hogy az Arafat által vezetett PFSZ lemészárolta volna a libanoni kormányt. Örülnék, ha megjelölnék, hogy ez az információ honnan származik. (A történelemkönyvekből: 1982. szeptember 14-én közvetlenül a beiktatása előtt Kelet-Bejrútban bombamerényletet követtek el az augusztusban megválasztott maronita-katolikus új libanoni elnök, Basir Dzsemajel és kormánya ellen. A Libanoni Keresztény Milícia, amelynek Dzsemajel volt a vezetője, az Arafat vezette PFSZ Libanonból történő kiszorítását szorgalmazta. Izrael csupán a merényletet követően vonult be szeptember 15-én Bejrútba. A szabrai és satillai menekültek ellen a szörnyű mészárlást a Libanoni Keresztény Milícia fegyveresei a kormány elleni merénylet bosszújaként követték el - a szerk.) További tévedés, hogy az 1973-as izraeli-arab háború idején nem négy, hanem csak három arab állam (Egyiptom, Szíria és Jordánia) támadta meg Izraelt.
Tisztelettel:
Karsheh Iliasz