Miután az internet jóvoltából rendszeres olvasója vagyok szinte az összes magyarországi lapnak, az izraeli események objektív adaptálását eleddig csak a Hetek-ben véltem felfedezni (valamint az ÉS-ben). Miért? Milyen szempontok szerint mer egy hetilap tájékoztatni a nem megszokott és ugyanakkor egységes magyar állásponttal szemben, napjaink egyik legveszélyesebb háborús tűzfészkéről? Tudom, tudom: persze hogy tetszik, mert mint izraeli olvasom, de mégis feltűnő a különbség. Bizony nehéz szívvel állok (állunk) szemben a valósággal, melyet egyrészről az arab intifáda, másrészről a „világ fagyos tekintete” indikál, sok emberben a rosszemlékű Hideg napok című film hangulatát visszaidézve. Semmi nem változott, csak a köntös színe.
Higygyék el kérem, számtalan konfliktuselemzést hallgatok a rádióban és a tévében, mindenki megszólal, arab és zsidó knesszetképviselő egyaránt, jobb- és baloldali politikusok, művészek és munkanélküliek, tanárok és diákok, újságírók és katonák, telepesek és békepárti mazochista zsidók: mindenki. Ennek alapján ma már nyugodtan állíthatom, hogy a palesztinok többsége megbízhatatlan, elvakult és borzalmasan agymosott, az egyedüli céljuk a zsidók végleges kiszorítása a térségből. És ez nem félelem keltette vak demagógia, a küzdelem valódiságát az áldozatok száma (mindkét részről) is alátámasztja. Izrael 24 óra alatt kipipálhatná az ügyet - katonailag. De ez, mint tudjuk, nem megoldás.
És ezt a lekötözött óriást piszkálgatja és szekírozza a halálba a hős palesztin gerillasereg. Ariel Saron - ha ezt a konfliktust meg tudja oldani - hamarosan beléphet a különleges bűvészek zárt és elit társaságába. Tartok tőle, hogy a ravaszon ülő ujja már igencsak remeg, és mégis elveszíti a türelmét, ahogy már mások elveszítették azt a múlt évi ramallahi katonalincseléskor. A Hetek objektivitása hasznos lehet Izrael számára, ha a vele kapcsolatos írások átjutnának más újsághoz is.
Salom:
István Fekete, Izrael