Úton-útfélen gurul a boldogság: a gyerek olykor megáll, és hosszan, sóváran bámul egy-egy száguldó rollercsoda után. S a szülő, látván, hogy a hőn áhított kétkerekű ára egy év alatt tízezerről ötezer forintra zuhant, gyanútlanul rászánja magát a beszerzésre. Kicsit ő is fog majd vele menni, reménykedik titkon, láthatóan masszív jószágok ezek, egy-két körre a felnőttet is biztosan elbírják.
Szóval ha roller, akkor hipermarket. Ha hipermarket, akkor ügyfélszolgálat, ahol készséggel elmondják: nagyjából minden második rollert cserélni kell. Jó kis kínai termékek ezek, az eredeti amerikai gyártmány tartósabb ugyan, de ha néha kapni lehet, az ára húszezernél kezdődik. Áll tehát az ember a belelkesített gyermekkel a játékosztály közepén, kicsit zavarodottan a ritkamód korrekt eladói stílustól, és elszántan fixírozza a rolleres dobozokat. Szóval minden másodikat… s vajon melyik az első? Nincs mit tenni, a gyereken messziről látszik: innen ma roller nélkül nem fogunk kimenni. Próba szerencse, visszük tehát az egyiket. Ezeknek a kerekes csodáknak egyébként az a fő attrakciójuk, hogy állítólag patentül összecsukhatók, szállíthatók. Otthon ki is próbáljuk: kinyitjuk, összecsukjuk, megint kinyitjuk, aztán másodszorra már nem bírjuk összecsukni. Ez van, félbehajtani legfeljebb lángvágóval lenne esélyünk. No nem baj, elvégre az a fő, hogy gurul! Bírja is a kerék egy teljes álló hétig, aztán menthetetlenül szétesik darabjaira.
Visszavisszük hát 10 kilogramm súly alatti műszaki árunkat az üzletbe, ahol sajnálkozva közlik velünk, hogy azt először a kijelölt szervizbe kell elvinni, majd onnan vissza kell hozni egy igazolás kíséretében, miszerint a termék javíthatatlan, s akkor majd cserélnek. A szerviz a város túlfelén található, a megadott telefonszám munkaidőben állandóan foglalt. Kivesz hát az ember egy nap szabadságot, fogja a gyermekeit, meg a kaszaállású rollert, s az egyik 40 fokos délelőttön betájolja Őrmezőt. Másfél óra BKV, aztán ott állnak a megadott címen, a Kérő utcában, a kelkáposzta szagú lépcsőház tizedik emeletén, dr. Raskovics ajtaja előtt, amit többszöri csengetésre se nyit ki senki. Újabb telefonok, melyekből kiderül: a szerviz címe sajnos rosszul szerepel a jótállási papíron, hiszen az Soroksár alján, a HÉV-vonal mentén található, és hétfőtől péntekig naponta 8 és 14 óra között üzemel. Egyébként pedig nem árt sietni, mert a mester pár nap múlva többhetes nyaralásra megy. Soroksárra már a szabadságolt családfő utazik, egyedül, térképpel, és a tömegoszlatásra is alkalmas, nyitott rollerrel fölszerelkezve. Majd hozza is haza boldogan látszatra ugyanazt a masinát, ami egy másik roller magyar alkatrészekkel feljavított változata.
Újabban a kistestvér is saját rollerért könyörög. Irány Soroksár, nincs vesztegetni való időnk. (M. R.)