Papírbútor - talán első hallásra meglepő, játékos tréfának tűnik.
Rendhagyó ötletnek vélték azok a kanadai vámtisztek is, akiknek a ReturDesign stúdió szófáját kellett elvámolniuk. Az alkalmatosság - amely immár kevéssé számít szokatlannak a sokat próbált nagyközönség számára - a közelmúltban őket is megviccelte, mert munkájuk közben riadtan közölték a termék designerével, Sergei Gerasimenkoval: „Megjött a szófa, de nincs meg a szófa.” Tulajdonképpen a keresett ágy ott volt a kezükben, a nejloncsomagolás alatt, mint afféle lapra hajtogatott kartonpapír, jellegzetes hullámpapír-egyszerűségbe burkolózva…
A papírbútorok története a 19. század második felében, francia mesterek túldíszített, rokokó stílusú papírmasé székeivel kezdődött. E technológiai bravúr után, igazi mérföldkőnek számított 1972-ben Frank O. Gehry amerikai sztárépítész első szoborszerű kartonkarosszéke. Noha kartonból készült - aminek költségvonzata köztudottan nem oly magas -, a speciálisan szabott, tervezett alapanyag mégis négyezer dolláros árat diktált. Ennél fogva hamarosan csak kiállítótermekben találkozhatott a közönség e bútortörténeti érdekességekkel. Gehry alkotásai a kísérletező kedvű, környezettudatos tervező produktumaiként vonultak be a köztudatba.
Az 1992 óta működő ReturDesign által készített bútorok az újrafelhasználhatóság, játékosság, nomád életstílus, valamint a megfizethető kereslet jegyében készülnek. A bútorok matériája különlegesen erős, strapabíró karton. Könnyedén összeállíthatók, nincs szükség csavarokra, ragasztóra. A darabok összecsukhatók, lapra hajtva szállíthatók, és akár postán is feladhatják a költözködéskor. Felületük festhető, lakkozható, kárpitozható, s egyéni ízlésnek megfelelően alakíthatók. Termékeiket négy kategóriába sorolják; mondják, vannak „beszélő bútoraik”- azaz olyan tárgyaik, amelyeknek felületét egyéni ízlés és igény szerint lehet dekorálni. Második csoport a „dolgozó bútorok” osztálya, melyek alapvető funkciókat látnak el a különféle típusú munkahelyeken. A „lakószoba-bútorok”, amolyan városi nomádoknak való berendezések, s mint ilyenek olcsók és hordozhatók. A tervezők állítják, hogy ráadásként kényelmesek is. Negyedik csoport a „játszó bútorok”, melyek a gyerekek számára biztosítanak terepet rajzoláshoz, festéshez és egyéb kreatív foglalatosságokhoz. Persze mindez meglehetősen távol áll a tartós használatra tervezett tárgyak világától, s az sem valószínű, hogy olyan kiirthatatlanul és tömeges méretekben lesznek jelen az otthonainkban, mint a szoc- és procc-reál időszakában tervezett és futószalagon készült elődeik. A designerek sem ebben gondolkodnak, hiszen a szavatosságukat - az ötszáz kilogrammos terhelhetőség ellenére is - három évre adják, abban bízva, hogy a használóik előbb-utóbb úgyis megunják, és újakra cserélik őket…
(A papírbútorok iránt érdeklődők a Paperworld című kiállítást május 22-éig tekinthetik meg Budapesten a Luacia Laura Showroomban, az V. kerület, Bécsi utca 3-5. szám alatt.) (Polovitzer Edina)