Vissza a tartalomjegyzékhez

Munkatársunktól
Álom és valótlanság

A németek közel fele maszszív aggodalommal néz a keleti bővítés elé. A dimap felmérésből kiderül, hogy a megkérdezettek 46 százaléka szerint hátrányos következményekkel jár Németország számára a csatlakozás, ugyanakkor 43 százalék előnyöket is lát a bővítési aktusban. A borúlátók elsősorban a keleti tartományokban laknak: a volt NDK területéhez tartozóknak csupán 37 százaléka látja pozitívan a csatlakozást. Az aggályokat az a félelem táplálja, hogy az új tagországok színre lépése miatt elapadhat vagy meg is szűnhet az uniós kasszából a térségbe irányuló „pénzáradat”. Talán ez a felmérés - és a mögötte levő közhangulat - is hozzájárult Gerhard Schröder újdonsült javaslatához, amelyből kiderül, hogy a kancellár alaposan megreformálná az unió legfelsőbb intézményeit. 

 
Gerhard Schröder német kancellár becsenget az új berlini kancellári hivatalban tartott első kabinetülésre. Új terveket dédelget Fotó: Reuters

A németek első embere radikális hangot ütött meg a Der Spiegel hasábjain, ahol kifejtette az elképzeléseit. Szerinte az Európai Bizottságnak valódi európai kormánnyá kellene válnia, és a Miniszterek Tanácsának pedig államkamarává kellene átalakulnia hasonlóan a német tartományok parlamenti képviseletét ellátó felsőházhoz, a Bundesrathoz. Schröder ezenkívül azt tervezi, hogy az Európa Parlament teljes költségvetési jogkört kapna, és ez osztaná el a jövőben az unió pénzét. Új vonal lenne még az is, hogy kivenné a központi hatáskörből a regionális politikát, és visszaadná az egyes államok kezébe, s így bővülhetne a tagállamok önálló regionális politikájának a játéktere.
A német javaslat egyértelműen az új tagállamok felvétele előtti „tereprendezés” részeként fogható fel. A felsorolt változtatások ugyanis arra mutatnak, hogy erősebb legyen az öreg kontinensen a központi hatalom (jelenleg ugyanis csupán formális szerepe van az Európa Parlamentnek), ezzel párhuzamosan csökkenne a nemzeti államok befolyása, értelemszerűen a majdani tagok szerepe is, miközben a jelenlegi tagállamok befolyása változatlan maradna. 
A kancellár javaslatát többé-kevésbé kedvezően fogadta Wolfgang Schüssel osztrák kancellár, de óva intett az európai szuperállam létrehozásától. Ugyanakkor az osztrák politikai erők eltérően fogadták a német javaslatot. Schüssel elsősorban a miniszteri tanácsból létrehozandó országok kamarájának gondolatát támogatja. Susanne Reisse-Passe alkancellár viszont elutasította az Európai Bizottságnak kormánnyá ala-kítását, de lelkesen fogadta, hogy bizonyos feladatokat a nemzeti kormányok kezébe utaljanak át. Az Európai Bizottságot pedig olyannyira lefokozná, hogy az csak a külpolitikával és a környezetvédelemmel foglalkozna. 
Álom és valótlanság címmel írt kommentárt a Die Presse, amelyben megállapította, hogy helyes Schröder gondolkodásának az iránya, de nem lenne jó húzás fogadni arra, hogy meg valósul-e, mert meglehetősen nagy az ellenállás, például Franciaország részéről, de jobb- és baloldali populistáktól is szembeszegülés várható. De az is generálhatja az ellenállást, hogy felborulhat a jelenlegi támogatási struktúra, és ha demokratikus alapon osztanák el például a mezőgazdasági támogatásokat, félő, hogy nem a mostani adagokat kapnák az egyes országok, s az ettől való félelem miatt eleve nem kapna támogatást az új elképzelés. (K. K.)