Varga József
Hamed lehet a következő akadály

Szombat este bekövetkezett, amire három éve várt az ökölvívást kedvelők népes tábora. Kovács István a sportág történetének első magyarjaként világbajnoki címet szerzett a dominikai Antonio „Chelo” Diaz ellenében. A müncheni Rudi Sedlmayer-Halléban sporttörténelem íródott, Kokó elfoglalta Nasseem Hamed üresen hagyott trónusát. 

Felőrölte dominikai ellenlábasát Fotó: Reuters

A súlycsoport első számú csillaga tavaly októberben önként lemondott világbajnoki övéről, miután nem akart kiállni az általa ismeretlennek titulált Kováccsal. Döntését a mérkőzés iránti érdektelenséggel és a befolyó nyereség csekély mértékével magyarázta. Az immár világbajnokként jegyzett Kokó ekképpen nyilatkozott: „Világbajnok lettem. De közel sincs vége a történetnek, egy nagy cél még lebeg a szemem előtt. Tudják, Hamed…” 
A címmérkőzés megnyerésével lassan elodázhatatlanná válik kettejük összecsapása. Klaus-Péter Kohl, az Universum Box Promotion tulajdonosa, a szombati gálát követő sajtótájékoztatón már ez ügyben is tájékoztatta a sajtó képviselőit. A nyolc világbajnokot soraiban tudó istálló első embere kijelentette, hogy energiáit a Kovács- Hamed csúcstalálkozó tető alá hozására fordítja. A klub hírességei, mint a Klicsko-fivérek, Michalczewski és Kokó eladható árucikké válhatnak a sportág fellegvárának tekintett Egyesült Államokban. 

A diadal pillanata Fotó: Reuters

Az orosz legényeket már Tyson és Lennox Lewis lehetséges ellenfeleként emlegetik, míg „Tigris” Michalczewski a félnehézsúly favoritját, Roy 
Jonest kívánja ringbe szólítani. A magyar fiú pedig ugye a „Herceget” szeretné végre ökölvégre kapni. A frissiben kibocsátott WBO-világranglistán Hamedet jelölték Kovács hivatalos kihívójának. Ha a világszervezet elrendeli a mérkőzést, akkor a két menedzsmentnek meg kell egyeznie. Először Kokó azonban szabadon választhat a ranglistán szereplő hatos fogatból: Phillip Ndou, Pablo Chacón, Juan Márquez, Dániel Seda, Enrique Sánchez, Nana Koradu. Hogy a kiválasztottal az április 7-én Las Vegasban, a Hamed-Barréra-derbi előmeccsén csap-e össze, ez még kérdés. Nem lenne meglepetés, ha az elmúlt fél év folyamatos felkészülései után Kokó kivárna, és valóban Hamed ellen lépne újra kötelek közé.
„Csak végre összejönne már a párharc. Immár három éve várok arra, hogy farkasszemet nézhessek Hameddel.” Hogy ez bekövetkezzék, Kokó már az interneten is levelet intézett a „Herceg”-hez: „Nasseem Hamed, ha férfi vagy, állj ki ellenem!” 
A magyar bajnok következő lépésként angol újságokon keresztül kívánja döntésre bírni a jemeni származású brit ökölvívót. „Komolyan mondom, bárhol, bármikor megmérkőznék vele, ha akarja, a saját nappalijában is megverekedhetünk.” 
A Kokó ügyeit eddig is kézben tartó Dámosy Zsolt azonban azt tervezi, hogy a címvédésre az Üllői úti Fradi-pályán kerülne sor. Ez egyelőre még a jövő zenéje, mert február végéig a pihenésé a főszerep a bajnok életében. Családja ugyanis régóta nélkülözte őt, és a vb-címmel a tarsolyában végre szeretne a gyermekével lazítani az elkövetkezendő idők nagy csatái előtt. Mert a java még csak most kezdődik.

---

Kokó - ököl és szellem

Kokó Hamburgba szerződése után 1998. májusában nyilatkozott a Heteknek. Részlet az interjúból:

- Nagyon érdekesek a világversenyek előtti nyilatkozataid. Gondolok itt arra, hogy van benned egy elég pontos kép a győzelemről, ezt te precízen meg is fogalmazod. Aztán mondasz pár mondatot az akaraterődről, és az interjú végén határozottan kijelented, hogy győzni fogsz. Majd a versenyen valóban te leszel a győztes. Honnan a bizonyosság, az erő?
- Én régen nem voltam egy igazán tehetséges srác. Nagyon-nagyon sok munkámba és sok évembe tellett, míg először azt mondták rám, hogy tehetséges vagyok. Ez a rengeteg elvégzett munka adott egy egészséges önbizalmat és magabiztosságot. Már többször kipróbáltam, és mindig bebizonyosodott: ha valamiért mindent megtettem, kétszázszázalékosan odaszántam magam az edzéseken, és ha az életemből olyan dolgokat is adtam a sportnak, amit egyébként más nem, akkor biztos lehettem a sikerben. Mondom, ez már sokszor beigazolódott. Innentől kezdve ez egy olyan készséggé fejlődött bennem, hogyha nekivágtam egy cél elérésének, majdhogynem papírra lehetett volna vetni, hogy mit kell érte megtennem. És ha mindezt meg is tettem, akkor bátran kijelentettem (vagy nyilatkoztam), hogy ettől kezdve nem lehet más a győztes, csak én.
- Ezeket a győzelmedre vonatkozó bizakodó kijelentéseket azért teszed, mert úgy gondolod, hogy a kimondott szó ereje is hozzásegít a győzelemhez?
- Talán azért, hogy ezzel önmagamat erősítsem és buzdítsam. Hogy teljesen tisztában legyek azzal, hogy én emberi szinten mindent megtettem. Tulajdonképpen az elvégzett munkám reális értékelését mondom el mindig. Ez magam felé a legfontosabb. Innentől kezdve már nem rajtam múlik. És ha már nem a sportolón múlik a dolog, akkor majdnem biztos lehet a sikerben.
- Két egyenlő versenyzőnél, akiknek hasonló a tehetségük, az erőnlétük, a felkészültségük, mi az, ami végül is eldönti a mérkőzést?
- Ilyenkor majdhogynem a metakommunikáció szintjén dőlnek el a dolgok: kinek erősebb a személyisége, ki tud jobban hatni a másikra. Amikor két ember megmérkőzik, az egyéniségük, a szellemiségük erősen megmutatkozik. Annak ellenére, hogy ez egy fizikai és küzdősport, azért itt a szellem és az ideg is nagy csatát vív. Főleg a mérkőzés elején. Még egyszer mondom: akinek az intelligenciája erősebb, általában az hagyja el győztesként a szorítót.
- Melyik az a tulajdonságod, amelyik a versenyeken a leginkább segít a győzelemhez?
- Általában nem a versenyeken nyerem meg a mérkőzést. Úgy érzem, hogy a felkészülésem idejének végére szellemi szinten már eldől a meccs kimenetele. A mérkőzés egy kész dolog.
- Hamburgba szerződtél profi ökölvívónak. Változott-e azóta a hozzáállásod a munkához, a sporthoz vagy az élethez?
- Nem, egyáltalán nem. Maximum a céljaim változtak.
- Mik ezek az új célok?
- Régebben igazából csak az erkölcsi siker volt célként kitűzhető. Most itt a profik táborában az erkölcsi siker mellett anyagi sikereket is el lehet érni, sőt, komoly egzisztenciát lehet teremteni. Igazából azonban az új célok alatt nem erre gondoltam. Fantasztikusan boldog vagyok, és nagyon értékes dolognak tartom, hogy olimpiai bajnok lehettem, de ez már másnak is sikerült itthon. Profi világbajnok viszont még soha senki nem volt Magyarországról. Úgyhogy ez egy olyan cél most az életemben, amit, ha elérek, akkor megint egy elég komoly fejezetet vések a magyar sport történetébe.
- És… el fogod érni?
- Igen, biztos vagyok benne.
(Tihanyi Péter)