A hatnapos háború után a párizsi Le Monde Közel-Kelet-szakértője a következő anekdotát jegyezte fel: A Jordán nyugati partján egy béka készül a folyó átúszására, amikor odafordul hozzá egy skorpió, és megkéri, vigye át a hátán a keleti parthoz. A béka vonakodik, mivel a skorpió megszúrhatná. Erre a skorpió sértetten azt mondja: „De hát én nem tudok úszni, ha megszúrlak, nekem is meg kell halnom.” A béka belátja, hogy ez logikus, és megengedi a skorpiónak, hogy a hátán helyet foglaljon. Amikor aztán a Jordán közepére érnek, a skorpió megszúrja a békát, mire az fájdalmában felkiált: „Mit csináltál, te szerencsétlen, te is meg fogsz halni! Nem logikus, amit tettél!” Mire a skorpió: „Mióta van logika a Közel-Keleten?”
Bécsben mínusz egy fok volt, amikor elindultam. Amikor kiszálltunk a Ben Gurion reptéren, sütött a nap és 18 fok meleg volt. Januárban érdemes ide jönni, amikor az ország tele van virágokkal. Igaz, néha esik az eső pár órát, de aztán kisüt a nap, és ez mindenért kárpótol. Mivel a legtöbb lakásban nincs fűtés, ha esik az eső, és kint 13 fokot mérnek, az izraeliek azonnal arra panaszkodnak, hogy „milyen hideg ez a tél”.
Volt, aki óvott az ideutazástól, de itt a mindennapi életben nemigen lehet érezni a feszültséget, hacsak nem határvidékre utazunk.
Amikor 1996-ban, röviddel a választások előtt ideérkeztem, már a reptérről kijövet hatalmas plakát fogadott: „Csak Netanjahu jó a zsidóknak.” Ezt a kampányt egy Ausztráliában élő multimilliomos, a Chabad haszid csoport tagja pénzelte. Ez az úr most megint itt van, és talán Saron oldalán is hasonló kampányt fog finanszírozni. Netanjahu megbukott, de ez nem jelenti azt, hogy nem jöhet vissza, bár most február 6-án csak Barak és Saron között lehet választani. Minden közvélemény-kutatás azt mutatja, hogy ha ma kellene választani, akkor Saron győzne. Ha a munkapárt jelöltjeként Peresz indulna, komoly esélye lenne - csakhogy Barak nem mond le. Természetesen a közvélemény-kutatás nem tudja meghatározni, hogyan fognak szavazni a polgárok. Az arab pártok eddig a kitöltetlen szavazócédulák bedobását javasolták az izraeli araboknak, ami Saron biztos győzelmet jelentené, hiszen a választók 12,3 százalékáról van szó. Ezért aztán Barak miniszterelnök Názáretbe utazott, hogy bocsánatot kérjen az izraeli araboktól, amiért egyes palesztin párti tüntetéseket lövésekkel oszlatott fel a rendőrség, és többen meghaltak. Úgy látszik, most Arafaték belátták, hogy nekik is jobb, ha Barakkal van dolguk.
Az izraeli választópolgárok 18,3 százaléka 1990 után vándorolt be, főleg a volt Szovjetunióból vagy Etiópiából. A bevándorlók több mint 30 százaléka nem zsidó, ami hátrányt jelent számukra, hiszen például nem nősülhetnek Izraelben, mivel itt a vallás mindmáig nincs elválasztva az államtól. Így aztán a választások nekik nem hoznak megoldást, még abban az esetben sem, ha Barak győzne, hiszen győzelme esetén Barak is csak vallásos párttal együtt tudna koalíciót alakítani.
Erre azonban nincs sok lehetősége. A Munkapárt szövetségese valamikor a Sasz párt volt, amelyet főleg arab országokból származó vallásos szavazók támogattak. Ma ennek a pártnak 17 képviselője van a kneszetben, akik mind a pártot háttérből irányító szellemi vezetőjükre, Ovadia Joszef rabbira hallgatnak. Volt idő, amikor a rabbi úgy vélte, hogy inkább területről kell lemondani, mint embereket áldozni. Ma viszont az Irakból származó Ovadia rabbi Barakot Izrael ellenségeként emlegeti. Persze, ha a Legfelsőbb Bíróság nem ítélte volna el kedvenc tanítványát, Arie Derit lopásért és vesztegetésért, ha a kormány továbbra is kifizette volna elszámolás nélkül a milliókat, akkor a Sasz főnöke valószínűleg egészen más véleményen lenne.
Saron és barátai azt igyekeznek elmagyarázni az izraelieknek, hogy egyrészt Izrael olyan erős, hogy arab szomszédainak örülniük kell, ha elfogadhatják, hogy minden marad, ahogyan van, másrészt olyan gyenge, hogy egy településről sem mondhat le.
Sajnos Izrael ellenfelei a közeljövőben nem fognak a demokrácia útjára lépni. Amíg pedig ez a korrupt rendszer uralkodik a palesztin társadalom fölött, addig mindig nagy lesz a csábítás, hogy konstruktív lépések helyett az izraeliek ellen hecceljenek. Nem várható, hogy arab részről is elindul egy „Salom achschav” - „Béke Most”-mozgalom. Begin azt mondta egyszer, hogy a legrosszabb béke is jobb, mint a legjobb háború. Igaza volt. Ilyen szomszédokkal azonban nem egyszerű békét kötni, így sok izraeli ma azt kérdezi: „Miért is nem vitt el bennünket Mózes Európa közepéig?”