Popénekes operaszerepben

Andrea Bocelli felvételei az elmúlt öt évben, beleértve a Sogno és a Romanza című popalbumokat is, több mint 30 millió példányban keltek el, míg koncertfelvételeivel egyenként körülbelül egy-két millió dollárt keres - írta egy olasz hetilap.

Andrea Bocelli feleségével    Fotó: Internet

Bár Bocelli kicsit érdes, de szívhez szóló orgánuma hasonlít egy győztes utcai zenész hangjához, rajongói éppen erre büszkék.
Az északnyugat-toscanai vak tenorénekes mind fizikailag, mind lelkileg igen aktív életet él. Bocelli a nagy múltú pisai egyetemen végzett jogot, szakdolgozatát a 18. századi francia filozófusról, Montesquieuről írta. Mielőtt elhatározta, hogy hivatásos zenész lesz, ügyvédként dolgozott. Az olvasottságáról is ismert énekes híres arról, hogy Tolsztojt és Kantot idézi interjúiban, holott a szóbeszéd szerint sok sikeres tenor még a kottát sem olvassa, nemhogy Tolsztojt. Egyértelműen kiderül Bocelli hangfelvételein az énekes vonzódása a szavakhoz, mert idegen nyelven énekelt dalai is közvetlenül hangzanak, amit pedig más tenoroknak, például Placido Domingónak rengeteget kell gyakorolnia. Mielőtt Lucano Pavarotti felfedezte volna, popénekesként kereste kenyerét. Akkoriban franciás stílusban, egy zongora kíséretében Jacques Brel- és Charles Aznavour-dalokat énekelt. A nemzetközi sikert 1995-ben a Con Te Partiro (Ideje búcsúzni) című dal hozta annak ellenére, hogy a kritikusok mindig kikezdik tehetségét. A Wall Street Journal és a brit The Independent magazin szerint hangja Pavarotti fiatalabb korabeli hangjára emlékeztet, mások azonban sokkal kritikusabban ítélik meg. Miután a múlt októberben Detroitban, az Egyesült Államokban debütált operaszínpadon Massenet Werther című darabjában, a detroiti szalagcímekben úgy aposztrofálták, hogy „popénekes operaszerepben mutatkozik be”.
Lawrence B. Johnson kritikus a következőket írta róla: „Pontosan olyan, mint amit egy képzetlen hangtól várhatunk: bátor, de az a bizonyos könnyedség és kellem hiányzik belőle… és rendkívül unalmas…” Még Bocelli támogatója, a bostoni Richard Dyer is elismerte, hogy Bocelli hangja néha túl nyers és feszített, éppen olyan, mint egy képzetlen népdalénekesé. Még ha tényleg így is lenne, ez rajongóit egy cseppet sem érdekli. Az Új Republikánus című lap szerint a CIA igazgatója, George Tenet minden reggel csak azért megy hétre dolgozni, hogy meghallgathassa az énekes felvételeit zárt ajtók mögött, maximum hangerővel. Most, hogy Bocelli megfelelő módon el tudja látni feleségét és két fiát, visszatért igazi szenvedélyéhez, az operához. Azt mondta, azért készít operafelvételeket, hogy megmutathassa az embereknek, ami őt tényleg érdekli. Mindenesetre a Phillips által kiadandó új Verdi CD, amelyen az olyan örökzöldek is szerepelnek, mint az Il Trovatore-ből a Di Quella Pira, nem tartalmazza teljes lírai dalokból összeállított repertoárját. Novemberben a Phillips kiadja Puccini Bohémélet című operáját is, amelyben az éhező művész, Rodolfo szerepét kapta meg. Élőben Verdit csak januárban fogja előadni, a zeneszerző halálának századik évfordulójára Münchenben rendezett gálaesten.
Bocellinek egyértelműen van érzéke ahhoz, hogy lírai hangszínét ne hősök megformálására használja. Gyakran az ünnepelt tenorral, Mario Lanzával hasonlítják össze. Bocelli nem csak egyszerűen őstehetség, a pályát tanulta is. (CSM)