Somorjai László
Az új autokrácia politológiája

Emelkedett hangulat jellemezte a XX. Század Intézet által szervezett, többnapos konferencia parlamenti megnyitóját, melynek során Zbigniew Brzezinski, az Egyesült Államok egykori nemzetbiztonsági főtanácsadója, valamint Orbán Viktor magyar miniszterelnök előadásukban mindketten sikertörténetnek nevezték az 1989-es átmenet óta eltelt időszakot Magyarországon. A következő napokban mintegy 60 magyar és külföldi politológus és „közgondolkodó” fejtette ki nézetét a térség és a világ demokráciáiról. Vihart kavart viszont Schmidt Mária, a XX. Század Intézet főigazgatója, a miniszterelnök tanácsadója, mikor előadásában a Horthy-rendszer erényeit méltatta.

Zbigniew Brzezinski    Fotó: Vörös Szilárd

Magyarország, Csehország és Lengyelország már teljesítette a demokratikus átalakulás három legfőbb szakaszát: először a politikai átalakulás és gazdasági stabilizáció programját, ezután a politikai stabilizációt és a gazdasági struktúrák átalakítását, legvégül - a harmadik fázisban - a politikai konszolidációt és a gazdasági fejlődés beindítását - állította Zbigniew Brzezinski a parlamentben megtartott előadásában, amelyben megemlítette, hogy az Egyesült Államok továbbra is segíteni akarja az újonnan létrejött európai demokráciák megszilárdítását. Ugyanakkor felhívta a figyelmet a sikerrel járó felelősségre is, amelyet a három új NATO-tag ígéreteinek és kötelezettségeinek teljesítésében határozott meg, mivel a további bővítések eredményessége és hitelessége - mint mondta - rajtuk is múlik. Az 1977-1981 között működő Carter-kormányzat egykori nemzetbiztonsági főtanácsadója a sikerek említése mellett kitért olyan aggasztó jelenségekre is, mint a szegénység rohamos növekedése: az egykori kommunista blokk országaiban 20 millióról 160 millióra emelkedett a létminimum alatt élők száma. Orbán Viktor miniszterelnök a XX. század fordulatait felidéző beszédében a letűnt kommunista diktatúrára úgy emlékezett, mint amely az egész embert igyekezett „homo sovieticus”-szá átalakítani, és elutasította a jó és rossz közötti hagyományos különbségtételt, vagyis a Tízparancsolat erkölcsi tartalmát. Emiatt a demokratikus átmenet folyamata sem korlátozódhatott csupán a politikára - mondta a miniszterelnök. „Ami a közép-európai sikeres átmenethez még szükséges volt (…) az az, hogy a politikai, a gazdasági és a szellemi életben az új nemzedékek is szerepet kapjanak. Nem akarok itt bibliai hasonlattal előhozakodni, hogy miért szükséges…”- mondotta a kormányfő.
A konferencia Gellért Szállóban megtartott nyitó előadásában Giovanni Sartori professzor, olasz politológus azt a kérdést tette fel, hogy merre tart ma a politikatudomány. „Semerre” - hallhattuk az előadó egyszerűsített, de minden bizonnyal mélyebb értelmű válaszát, miután arról értekezett, hogy itt olyan amerikai típusú tudományról van szó, amelyben túlfejlődött az elméletkutatás. Szerinte Európa helyeselhető módon áll szemben ezzel az amerikai vonallal.
Mint arra Kay Lawson lengyel professzor asszony előadásában kitért, Lengyelországban az egyik fő törésvonalat a „szekuláris” és a vallásos tömegek szembenállása, valamint a volt kommunistáknak szánt szerep képezi: viták folynak arról, hogy a volt kommunisták milyen mértékben válhassanak politikai tényezővé. Vlagyimir Rukavisnyikov oroszországi tapasztalatai szerint viszont a javak egyenlőtlen elosztása és a nagymértékű elszegényedés okozza a polarizáció létrejöttét egy általa „kvázi demokráciának” nevezett térségben. Tölgyessy Péter előadásában az újonnan létrejött demokráciákban a csalódottságot és az apátiát említette közös nevezőként. „Az az érzésem, hogy Magyarországon és a térség összes országában a tömegek az átmenettől alapvetően nem az emberi jogok teljességét, az osztott hatalom demokratikus rendszerét várták, hanem úgy képzelték, továbbra is élhetnek, ahogyan megszokták, de a nyugati fogyasztási javakhoz és szokásokhoz is hozzájuthatnak” - elemezte csalódásuk okát. A Szovjetunió volt területén Tölgyessy szerint még a látszatdemokrácia sem lesz sokáig fenntartva, hanem belátható időn belül - állampolgári igényeket kielégítve - autokratikus állam kialakulása várható. A balkáni államok területén a nemzetépítő állam eszménye, középen a nyugatos irányzatok dominálnak, „a stabilitás pedig nagymértékben az állampolgári apátiának köszönhető” - mondta a fideszes képviselő. Más előadókkal egyetemben a politikus úgy látja, hogy a közép-európai országokban igen gyenge a demokratikus intézményrendszerek elfogadottsága. Az emberek nem bíznak a politikusokban, és „miközben utálják a politikusokat, hihetetlen reményeket fűznek az állami cselekményekhez” (egészségügy, nyugdíjreform stb.) Így a politikai elit hazánkban fél a saját választóitól, és csak a legszükségesebb lépéseket meri megtenni - ha már nagyon-nagyon muszáj. Mindezek mellett az emberek mégis nagyon szeretnék a sikert, akarják a kitörést, és ez derűlátó jövőt ígér.
Sólyom László jogász, az Alkotmánybíróság volt elnöke az AB rendszerváltásban betöltött szerepét elemezte, amely nemcsak a törvények értelmezésében, hanem a törvényalkotás folyamatának a kialakításában is fontos szerepet töltött be. Carlos Flores spanyol alkotmányjogász előadásával összhangban mindketten saját nézőpontjukból elemezték azt a tényt, hogy az alkotmány szerepe jelentősen megnőtt az új politikai struktúrájú országokban.
A konferencia egyik szervezője, a MeH tanácsadójaként ismert történész, Schmidt Mária más aspektusból közelítette meg a demokrácia témakörét. Szerinte a Horthy-korszak polgári demokrácia volt, Horthy Miklós személye pedig ellensúlyozta Trianon sokkját. A két világháború közötti időszaknál sokkal rosszabb volt 1945 és 1956 között, mégis - mint azt a történész asszony hangsúlyozta - egyre többen szeretnék a Horthy-érát negatív színben feltüntetni. Kijelentése vihart kavart a liberális és baloldali értelmiség körében.