Rembrandt-évforduló

Háromszázharminc éve, 1669. október 4-én halt meg a németalföldi festészet egyik koronázatlan királya, Harmens Rembrandt van Rijn. A leideni születésű festő közel 2300 különböző alkotást hagyott a világra. Fénykorát Amszterdamban töltötte. Az 1630-as évek második felében Rembrandt először Hendrick van Uylenburgh képkereskedőnél szállt meg, később feleségül vette vendéglátója egyik rokonát, Saskiát, aki azonban 1642-ben, alig 32 évesen elhunyt. Négy gyermekük közül három még a bölcsőben meghalt. A házasság évei a gazdagság és a művészi fénykor éveit is jelentették Rembrandtnak. 1659-ben a pezsgő életű zsidónegyedből a város szegényebb részébe költözött át. Lakóháza - amelyet anyagi gondok miatt elhagyni kényszerült -1911 óta múzeum, a közelmúltban eredeti állapotába állították helyre. Rembrandt főleg bibliai tárgyú képeket és portrékat festett. Különösen híresek önarcképei, amelyeknek száma megközelíti a százat. Leghíresebb műve talán mégis az „Éjjeli őrjárat”, mert sűrítve tartalmazza sajátos, az akkori holland ízlésvilágtól elütő művészetét, amely a finom, elegáns képek helyett a fény és árnyék harcára helyezte a hangsúlyt, a színek ellenében inkább a térformát hangsúlyozta, és általában a drámát kereste témáiban. Bibliai tárgyú alkotásokat készített minden műfajban: Jézus betegeket gyógyít című műve például rézkarc, Krisztust Emmausban viszont festményen örökítette meg. E témában leghíresebb műve valószínűleg a „Szent Péter megtagadja Krisztust”. Több mint száz kifejezett önarcképe mellett sok festményen - a „rejtőzködő” módszert alkalmazva - valamelyik szereplőben (a koldustól a bibliai hősig) örökítette meg magát. A mester végül szegényen halt meg, de a világra ma már felbecsülhetetlen értéket, bármilyen pénznemben számolva milliárdokat érő örökséget hagyott. (MTI)