Hechs László, Jeruzsálem
Biztonságos átjáró vagy csapda

A hét elején a jeruzsálemi Laromm szálló halljában írták alá azt a jegyzőkönyvet, amely lehetővé teszi, hogy a jövő héttől megnyíljon a gázai övezetet és a Jordán folyó nyugati partját összekötő átjáró. Izraeli részről Slomó Ben Ami belbiztonsági miniszter, a Palesztin Hatóság részéről pedig Dzsmil Tarifi, a polgári ügyekkel megbízott miniszter egyezett meg az Erec határállomás és a Hebron-hegy környéki Tarkumije közötti „biztonságos átjáró” létesítéséről, amelyre még Jichák Rabin tett ígéretet az 1993-ban aláírt „elvi nyilatkozatban”. A megnyitásra azonban egészen mostanáig várni kellett.

Slomó Ben Ami izraeli belbiztonsági miniszter és Dzsemil Tarifi, a Palesztin Hatóság polgári ügyekért felelős minisztere az aláírási ceremónián. Út a palesztin állam felé?    Fotó: MTI

Az ok nyilvánvaló. Az oslói egyezményeket kísérő palesztin terrorhullám következtében az izraeli kormány nem szánta rá magát a lépésre, mivel nagyfokú biztonsági kockázatot látott benne. A Sharm-egyezményben Ehud Barak, az új izraeli kormányfő ismét kötelezettséget vállalt két „biztonságos átjáró” létesítésére. A pedantériájáról ismert volt vezérkari főnök október 3-i határidőre kívánta megnyitni az átjárót, azzal a feltétellel, hogy a felek megállapodnak az átjáró biztonságos használatának kereteiről. Erre azonban csak pár napos késéssel kerülhetett sor, mivel a palesztinok teljesíthetetlen feltételeikkel hátráltatták a megegyezés folyamatát. Így például azt követelték, hogy a mintegy 47 kilométernyi út területen kívüliséget élvezzen, rajta az izraeli katonák ne tartóztathassanak le és fel palesztinokat. Az út igénybevételére feljogosító engedélyek előállítására és szétosztására pedig kizárólagos jogot követeltek. Slomó Ben Ami miniszter, aki a vita végső szakaszában - Jasszer Arafat kérésére - izraeli részről tárgyalt e kérdésben, határozottan visszautasította a túlzó palesztin igényeket. „Izrael semmilyen körülmények között nem mond le az átjáróban a szuverenitásáról, és arról, hogy a biztonsági feltételek megvalósulhassanak” - jelentette ki. Izrael nem egyezhetett bele, hogy az átjáró felett ne legyen ellenőrzési joga, hiszen ez lehetetlenné tette volna, hogy izraeli polgárok is használhassák az utat. Másfelől pedig két részbe vágta volna a zsidó államot. Izrael továbbá fenntartotta magának a jogot, hogy letartóztassa az általa körözendő személyeket vagy azokat, akik az átjárót elhagyják, illetve akik az úton bűncselekményeket követnek el. Az átjáró használatára feljogosító mágneses kártyák gyártását és szétosztását Izrael szintén nem kívánta kiengedni a kezéből, mert attól tartott, hogy az szabad utat nyitna a hamisított engedélyek előállításához.
A tárgyalások során Izrael kilátásba helyezte, hogy ha kell, egyoldalúan is, de megnyitja az átjárót. Az álláspontok lassan közeledtek. A palesztin miniszter, Ziad abu-Ziad elismerte, hogy jogos az izraeli aggodalom, miszerint a Hamasz terrorcselekmények végrehajtására is felhasználhatja a „biztonságos átjárót”. Elfogadták, hogy az teljes izraeli fennhatóság alatt maradjon, de részvételt követeltek az engedélyek előállításában és szétosztásában. A végső szakaszban Saeb Erekat vette át palesztin részről a tárgyalások vezetését, és beleegyezett az izraeli feltételekbe. A kompromisszum szerint az engedélyek szétosztása közösen történik, és biztonsági okokból Izrael csak az útra való belépéskor tartóztathat fel bárkit. Az átjárót a hét minden napján - az állami ünnepnapokat kivéve - reggel héttől délután ötig használhatják. Az átmenő, izraeli konvoj által kísért palesztin buszokat és gépkocsikat a belépéskor átvizsgálják.
Az egyezmény aláírását megelőzően a politikai palettán a szélsőbaloldali „Békét Most” mozgalom az átjáró mellett, a jobboldali „Asszonyok Zöldben” pedig ellene tüntetett. Az előbbiek szerint az átjáró út a békéhez, az utóbbiak szerint pedig „Felhívás gyilkosságokra”.
Időközben Arafat visszatért a régi idők hangneméhez. A finn köztársasági elnökkel való találkozóját követően - Barak megválasztása óta első ízben - újságírók előtt kijelentette, hogy a Palesztin Központi Tanács nemsokára kikiáltja a független palesztin államot. Arafat szerint a Barak-kormány tovább építi a zsidó településeket, és ezzel lerombolja a békefolyamatot. Ennél is tovább ment Jasszer Abed Rabo, akit Arafat a végső rendezés letárgyalására megbízott palesztin küldöttség vezetőjének jelölt ki, Ramallahban a jelenlegi izraeli kormány politikáját „ostobának és szélsőségesnek” bélyegezte. „Barak még Netanjahunál is rosszabb, csak beszél, de semmit sem hajlandó tenni” - jelentette ki a palesztin miniszter. Ez folytatása annak a propagandaháborúnak, amelyhez az alaphangot Jasszer Arafat az ENSZ Közgyűlés ezévi ülésszakának megnyitásán mondott beszédében adta meg. A palesztinok által kirobbantott háborúk palesztin áldozatait a holocaustéhoz hasonlította, és azzal fenyegetőzött, hogy ha nem jön létre a palesztin állam Jeruzsálem fővárossal, és a menekültek nem térhetnek vissza Tel Avivba, Haifába és Jeruzsálembe, akkor a háború folytatódik, és sohasem lesz béke.
Az átjáró a jövő hét elején megnyílik. Biztonságos lesz-e palesztinoknak és izraelieknek, vagy pedig csapda - azt még korai lenne eldönteni.