Vagyim Arisztov
Oroszország: Igazodj, előre

A csecsen gerillák elleni hadművelet egyre inkább az egyetlen kivezető útnak tűnik az elhúzódó orosz politikai válságból. Az elmúlt évek nehézségeiben megfáradt társadalom minden rétegében egyfajta konszolidálódás figyelhető meg. Ez vonatkozik a folyton marakodó politikai elittől kezdve az egyszerű emberekig mindenkire. Az országot, úgy tűnik, új erő forrasztja egységbe: a csecsen banditák felé irányuló gyűlölet. Moszkva legfőbb törekvése olyan új embereket juttatni a hatalomba, akik Csecsenföld jövőjét Oroszország keretein belül képzelik el.

Orosz katonák beássák páncélozott harcjárműveiket a csecsen határon. Elszántak     Fotó: MTI

Putyin miniszterelnök nemrégiben összehívta a duma frakcióvezetőit: a meghívottak között jó néhány elődje is szerepelt, mint Csernomirgyin, Kirijenko, Primakov és Sztyepasin, akik ma jelentős politikai szervezetek és választási körzetek élén állnak. Mindannyian támogatásukról biztosították az új államfőt és a kormányt a csecsen helyzettel kapcsolatos lépéseiben. Ahogy Kirijenko kifejezte magát a találkozó után: „Putyin - mologyec” (jó srác), amiért magára vette a felelősséget a katonai műveletekért. Annak idején, a csecsen-orosz háború során a hadsereg nem tudhatott magáénak ilyesfajta támogatást, és ez kétségkívül a vereség egyik oka lett. Mostanában mindenki igyekszik egyetértéséről biztosítani a kormányt, a hadsereget és a biztonságiakat a csecsen kérdésben.
A legaktívabb persze, mint mindig, Zsirinovszkij. Az egyik népszerű tévéadás vendégeként kijelentette, hogy ha ő egyszer miniszterelnök lesz, akkor „egyetlen rakétával megsemmisíti azokat a nyamvadtakat”. Kétségtelen, hogy még ez az agitáció is széles körökben visszhangra talál. Egy másik tévéadásban két fél képviseltette magát: az egyik Csecsenföldet hibáztatta, és indítványozta annak elfoglalását. A másik nyomós érvekkel emelte ki Csecsenföld függetlenségét, és agresszióval vádolta Oroszországot. Az adás alatt 26 ezer ember telefonált a stúdióba, de közülük mindössze 12 százalék támogatta az utóbbi megoldást. A többi 88 százalék megkérdőjelezte a Csecsen Köztársaság mint független államalakulat létjogosultságát, és az orosz törvényekhez való igazodását követelte.
Ezek után persze a legegyszerűbb lenne nagyhatalmi sovinizmussal vádolni az oroszokat. Azonban még az olyan hírneves jogvédő aktivista is, mint Szergej Kovaljov, aki az 1994-96-os háború alatt a csecsenek oldalán állt, ma azt vallja: „A nemzetközi közösség nem ismerheti el Csecsenföld függetlenségét, mert ez egy olyan ország, amelynek fő bevételi forrása a rabkereskedelem.” Hogy ez valóban így van, azt Oroszországban senkinek sem jut eszébe megcáfolni, már csak azért sem, mert a csecsen foglyok nagy többsége orosz, ráadásul nemcsak felnőttek, hanem 3-4 éves gyermekek is vannak köztük.
A csecsen banditák felé irányuló gyűlölet vált az egyik legerősebb egységbe forrasztó erővé Oroszországban. Egy orosz újságban még egy maffiózó levelét is közzétették arról, hogyan áramolnak be hatalmas összegek Moszkvából, az ott tevékenykedő csecsen „kollégáktól”, és hogyan lesz ezekből a pénzekből fegyver. A levélíró az orosz alvilág nevében kijelentette: „Ami minket illet, mi a magunk eszközeivel harcot indítunk a csecsenek ellen. A rendfenntartó erők csatlakozhatnak, ha akarnak…”
Ilyen módon a csecsen gerillák elleni harcnak már egy egész nemzetet átfogó frontja van, és már csak ezért is különös lenne, ha a kormány ezt nem használná ki, és nem vinné végig a dolgot. Október negyedikén a katonai vezetők jelentették, hogy a Csecsenföldet övező biztonsági sáv gyakorlatilag elkészült, emellett bevallották azt is, hogy az orosz hadtestek már Dagesztán felszabadítása során behatoltak jó néhány kilométernyi mélységben Csecsenföld területére, és stratégiai fontosságú pontok egész sorát foglalták el. Jelen pillanatban pedig Csecsenföld területének mintegy harmada orosz fennhatóság alatt áll. A csapatok fokozatosan haladnak előre, igyekezvén elérni a Terek folyó vonalát. Eközben nem foglalják el a falvakat, városokat, ha azok lakosai biztosítják őket afelől, hogy körzetükben nem tartózkodnak terroristák. Annak ellenére, hogy a lakosság állítása után az orosz katonákat néha hátbalődözték, ők továbbra is hangsúlyozzák, hogy nem a csecsen nép, hanem a banditák ellen harcolnak. A katonák még a fejadagjukat is megosztják a békés lakossággal, sok helyen ugyanis nagyon szűkös az ellátás. Emberek tömegei menekülnek szomszéd körzetekbe. Hivatalos adatok szerint október 5-ére Csecsenföld határain és a szomszédos területeken 118 ezer menekült gyűlt össze. A harcosok és a hivatalos csecsen szervek állítják, hogy a menekültek az orosz légicsapások következtében voltak kénytelenek elhagyni lakóhelyüket. Az orosz fél pedig azt bizonygatja, hogy a csapások csak a terroristákra és objektumaikra irányulnak, és hogy a gerillák szándékosan menekülésre késztetik a népet, hogy befeketítsék Oroszországot a nemzetközi közvélemény előtt.
Vitán felüli azonban az a tény, hogy Maszhadov és környezete együttműködik a terroristákkal. A csecsen elnök egy olyan védelmi tanácsot hozott létre, melynek sorai között megtalálhatók mind az államhatalom képviselői, mind a banditák - Samil Baszajev az egyik frakcióvezető. Ezen kívül felhívást intézett a vallási vezetők felé is, hogy kezdjenek szent háborút. Nyilvánvaló, hogy a Csecsen Köztársaság jelenlegi vezetésével Moszkva már nem hajlandó tárgyalásokba bocsátkozni. Putyin gyakorlatilag törvénytelennek minősítette azt, mondván, hogy Maszhadovot nem az orosz törvények alapján választották meg, noha Csecsenföld Oroszország területéhez tartozik. Maszhadovék ellenzékének táborát jelenleg a csecsen parlament képviselői alkotják, akiket 1996-ban választottak meg, de akik mindmáig Oroszországban tartózkodnak, mivel Csecsenföld jelenlegi vezetése nem hagyott nekik mozgásteret. Ők azok, akik egy új kormány létrehozását tervezik. Állításuk szerint a csecsen nép 90 százaléka nem támogatja Maszhadov rezsimjét és a gerillák hatalmát. Ilyen módon a Csecsenföldi hadműveletek céljai között nemcsak a terroristák és kiképzőközpontjaik megsemmisítése áll, hanem új emberek hatalomra juttatása is: olyanoké, akik Csecsenföld jövőjét Oroszország keretén belül látják.