EU-állásfoglalás a vallásszabadságról

Részlet az október elején az EBESZ bécsi konferenciáján nyilvánosságra hozott dokumentumból

1. Mahatma Gandhi azt mondta egyszer, hogy egy civilizációt annak alapján ítélhetünk meg, hogy miként bánik kisebbségeivel. Az Európai Uniót alkotó államok hosszú történelmét nem csupán új vallási mozgalmak jelenléte, hanem az eretnekség eszméjének megfogalmazása, a kereszteshadjáratok, az inkvizíció és a mártírok története is jellemezte.
Európában a kereszténység ágazatainak sokasága létezett már a XVI-XVII. században is - például a kvékerek, anabaptisták, lutheránusok, kálvinisták és presbiteriánusok -, melyeket akkor különösnek és radikálisnak tartottak, de melyek ma már gazdag és nagyra becsült történelmünk részét alkotják. Érdekes módon ezek az egykor üldözött és eretneknek bélyegzett mozgalmak történelmi egyházzá válva olykor elfelejtik saját múltjukat, és türelmetlenné válnak másokkal szemben. Ezen kívül tanúi lehettünk annak is, hogy egykor hivatalosnak vagy államvallásnak számító egyházak - forradalmi vagy békés úton - elvesztették ezt a státuszukat.
2. Az EBESZ-régió nem csak reformációknak és ellenreformációknak adott helyet, hanem színpada volt a tolerancia nagy alakjai - például Erasmus, Pierre Bayle, Spinoza és Assisi Szent Ferenc - fellépésének is. Az utóbbi években az EBESZ-régióban a sok ország számára újnak számító vallások és hitbeli meggyőződések megsokasodását tapasztalhatjuk. Nem szabad elfelejtenünk sem azokat az elveket, melyek mellett az EBESZ elkötelezte magát, sem történelmünket, és olyan toleranciával kell ezekhez az új vallási mozgalmakhoz viszonyulnunk, melyet a ma történelminek számító egyházak egykor nem élvezhettek. Ezzel kapcsolatban megemlékezünk arról a tíz éve Bécsben tett fogadalomról, mely szerint: „Hatékony lépéseket teszünk a vallási alapon történő, vagy annak a meggyőződésnek az elutasításából fakadó egyéni vagy közösségi diszkrimináció megelőzésére, miszerint az alapvető szabadságjogokat a civil, politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális élet szférájában mindenki egyformán gyakorolhatja és élvezheti.” (Bécsi záródokumentum, 1989. 16. (1) alapelv)
3. A vallási természetű, hitbeli és lelkiismereti kérdéseket meghatározó ügyekben az államnak nincs joga dönteni. Az államnak nem az a szerepe, hogy a vallási igazság tárgyában döntsön, hanem az, hogy azt a toleranciát támogassa, mely lehetővé teszi egyének és közösségek számára az igazság keresését. Ahelyett, hogy bármilyen adott vallási vagy hitbeli meggyőződést privilegizálna, az Európai Unió azt az eszmét teszi magáévá, miszerint az embereknek mindenkor jogukban áll szabadon vallani, fenntartani, magukévá tenni vagy megváltoztatni hitbeli meggyőződésüket. Az EU hangsúlyozza mindazonáltal, hogy egy vallási szervezetben való tagság vagy egy adott hitbeli meggyőződéshez való ragaszkodás sohasem szolgálhat ürügyül bűncselekménynek számító magatartás követéséhez. Ekkor az ilyen esetekben hatályos törvényi rendelkezések szerint kell eljárni.
4. Ezenkívül az Európai Unió kijelenti - ahogy az az idevágó EBESZ-alapelvekben is szerepel -, hogy mindenki szabadon kinyilváníthatja hitbeli meggyőződését. Elismerjük, hogy néhány új vallási mozgalom e tekintetben kihívást és nehézséget is jelent a modern demokratikus állam számára. Ilyen problematikus kérdés lehet az oktatás kérdése, a katonai szolgálat megtagadása, szokatlan térítési módszerek, különös életvitel és a szokásostól eltérő hitelvek. Az ilyen helyzetekhez történő alkalmazkodás érdekében, s hogy biztosíthassuk azt, hogy a vallási tevékenység összhangban legyen a demokratikus társadalmak alapját képező elvekkel, a nemzetközi emberi jogi eszközök segítségével határozhatóak meg azok az érdekek, melyek adott esetben igazolhatják bizonyos vallásos megnyilvánulások korlátozását. Egyértelmű azonban, hogy az EBESZ-régió különböző részein diszkriminatív, és a vallási vagy hitbeli meggyőződést szükségtelenül korlátozó törvénykezés vagy gyakorlat jut érvényre - ideértve Üzbegisztánt, Türkmenisztánt és Oroszországot is -, vagy áll megfogalmazás előtt - mint Bulgáriában, Magyarországon és Romániában. Az ilyen törvénykezés és gyakorlat nem megengedhető, és hatályon kívül helyezendő vagy összhangba hozandó a nemzetközileg elfogadott követelményekkel. Megértjük azt az érzékeny helyzetet, melyben azok az országok találják magukat, ahol a vallásszabadság újraéledése nyomán, a hatósági elnyomás hosszú évei után a kívülállók érdeklődését ellenállhatatlan és olykor vitatható eszközöket használva nyerik meg. Mindazonáltal azok az erőfeszítések, melyekkel ezek az országok próbálják a problémát kezelni, semmiképpen sem eredményezhetik a bevett vagy történelmi egyházak privilegizálását.
5. Számos, különösen figyelmet érdemlő kérdés okoz heves vitát az EBESZ-régió különböző részein, nevezetesen a vallási közösségek regisztrációját szükségtelenül szigorúan és diszkriminatív módon szabályozó törvények, az egyházi tulajdon visszaszolgáltatásának problémája, az alternatív katonai szolgálat lehetőségének hiánya és a vita annak engedélyezéséről, hogy asszonyok és lányok közterületen vallási öltözetet viselhessenek...
Bizonyos problémák esetében a nemzeti törvényhozást összhangba kell hozni a vallási és hitbeli meggyőződésre vonatkozó EBESZ normákkal, és jogi segítséget kell nyújtani diszkrimináció vagy jogsértés esetén.
Mindezeken túl hatékony megoldásra van szükség a diszkrimináció és jogsértés gyökereinek felszámolására. Ezen alapvető okok közé tartozik a tudatlanság és más hitbeli meggyőződések ismeretének hiánya, az igazság monopolizálása és a bűnbakkeresés a társadalmi-gazdasági megpróbáltatásokban. A párbeszéden és nevelésen keresztül kifejeződő rugalmas és toleráns hozzáállás különösen fontos ebben a tekintetben.