Izing Antal
Egy szál deszka

Háromszéki Péternek háza van Tiszanánán. Még nem láttam, csak a kulcsát. A kulcstartó egy muanyag mentoöv. Ha horgászáskor a kulcs a folyóba esne, nem nyelné el a sötét víz. Péter ellentmondásos viszonyban áll a házzal. Környékét, szukebben nézve a Dinnyéshátat, hol Disznóhátnak, hol Sárországnak, hol Szúnyogországnak mondja. Dicsérni nyíltan sohasem szokta. Csak a szemén látni néha odahaza, a Dunántúlon, hogy most már ideje lenne elindulni. Nem érdekli, ha mínusz hat fok van éjjel, nem baj, ha egy egész hétig szakad az eso, semmi sem baj. Háza egyetlen szoba és egy terasz. Amikor legutóbb visszajött Nánáról, becsöngetett és ezt mondta: "Ha valamit uram, akkor ezt meg kell írni." Nem azt, ami a hírekben is szerepel, vagyis: szám szerint mennyi ház bicsaklott össze, nem azt, hogy mennyi hektárt borított el az iszapos víz, a sárral telített oldat, hanem azt a nem mérheto, számokkal nem kifejezheto "belso borítottságot" kéne látni és láttatni, amit ez a katasztrófa egyetlen embernek, egyetlen családnak, egyetlen falunak jelent.

 

Segítsünk Kalenicsenkónak

Hogy miért éppen neki? Miért ne.
Vaskos asztaloknál ülünk, a kikötohöz közel. Álcaháló fedi a fejünk felett álló építményt, a kikötoben pedig Laci, a fegyverneki hajós és slambucfozo - közjogilag slambucman - hattonnás hajója ring egy másik figyelemre méltó darab társaságában: a kabin egy kombi Wartburg de Luxe karosszériája. Ott ül velünk Kalenicsenkó László, ez a magát bevándorlónak mondó örök idegen a tosgyökeres tiszanánai, Bakos János társaságában. Kíméletlenül szekírozzák egymást. Kalenicsenkó bírja rosszabbul. Elmegy, aztán ezzel a levéllel tér vissza:

"Tárgy: Az 1999. július 9-kétol okozott felhoszakadás és jégverés okozta kár leírása, a további esozések utáni folyamatos állag romlása, Tiszanána, Széchenyi út 65.
Az egyik szobában 40-50 cm-es darabon beszakadt a mennyezet. A falakon 1 cm-es repedések vannak. A szobák áznak. A fürdoszobában a mennyezet több helyen leválik, a falon átlátni (fofal) a szomszéd felé a repedésen. A kisszobában a beázástól nagy területen, 5 cm-re elválik a fal. A kamrában a gerenda 20-30 cm-re megsüllyedt, a fofal ketté van repedve. A padlástér bármikor beszakadhat. A tavalyi viharkár után felhelyezett palatetot a jégverés 15-20 helyen eltörte. Ezért beázik az egész rész, ami a fofal bármikori kidolését eredményezheti.
Biztosítást a házra nem kötnek - nem kezelheto üzleti kockázat -, az épület 100 éves. A faluban bevándorlóként kezelnek, mert az vagyok. Családtag nincs. Az önkormányzat nem támogat, elutasító nyilatkozatokat ad.
Kárunk 150-200 ezer forint.
Készült: a tiszanánai önkormányzat kérésére.
1 pld. Önkormányzat
1 pld. Belügyminisztérium
1 pld. Népjóléti Minisztérium
1 pld. Miniszterelnöki Hivatal
1 pld. saját

Tisztelettel: Kalenicsenkó Lászlóné Tiszanána"

Mit mond a kárszakértő? Fotók: Néma Pál

A Laskó gátja

Átányban szalonállapotú Skoda parkol egy összedolt ház elott. A kontraszt oly eros, hogy nem lehet mellette elmenni. A ház gazdái a kapuban állnak. A kár felméréséhez hozzákezdo biztosítási szakember - szakmája építész - öt megyéért felel, de hivatalosan mégsem beszélhet. Ahhoz a központ engedélye kell. Már volt odabenn, hiszen aktatáskája az eloszoba lépcsojén áll. A gazdák tájékozottak. Hallották Orbánt a rádióban, azután alig egy hét múlva azt is, hogy a biztosítók az államkötvényeket lejegyzik, ezzel segítve az államot azonnali bevételhez. Az, hogy hozzájuk, abba az átányi utcába megérkezett a szakérto, azt is jelenti, hogy a biztosítók kölcsönadják szakértelmüket biztosítatlan ingatlanok esetében is a helyi államnak, ahová a Kalenicsenkóékéhoz hasonló kárbejelentések érkeznek. Magyarul, segítenek az általuk nyújtott összeg elosztásában. Tarnamérán is errol beszéltek. A sörkerti asztalt körbeülo férfiak még mindig annak az éjszakának a félelmeit beszélték ki, amit a határban és házaik környékén töltöttek. Állítólag Füzesabony felol érkezett az áradat, ott kellett átvágni a soha nem látott folyammá duzzadt Laskó patak gátját. Hitetlenségem járatlanságomból fakad. Nagyon nehéz elképzelni, hogy az a kis patak akkora kárt tehet, nehéz elhinni, hogy e víznek olyan tömege és lendülete lehet, ami néhány órás éjszakai hömpölygés után sem fárad el, hanem rombolva érkezik udvarokra, aztán a küszöb fölé emelkedve a gyerekek ágyai alatt nyugszik csak meg. Ok, a félelmüket kibeszélok már sokkal többet tudnak az életrol, hiszen ezt a saját szemükkel látták.

Átány. "Nem tudjuk, mi lesz"

Egy pontatlan kérdés

Az átányi ház kibukott fofalának romjain tacskóféle pitlikel a ház belseje felé. A szakérto engedély esetén sem szakértoként nyilatkozna. Beszélgetésünk tehát óvatos magánbeszélgetés. A kapuban a gazdáktól kérdem, bemehetek-e, nekik nincs ellenvetésük. A szakérto elmondja: a víz kibuktatta a fofalat, a gerendát egyetlen oszlop tartja, annak viszont elég lenne egy erosebb fuvallat és követné a fofalat. Ha viszont követi, megroggyan a teto is. A ház tehát totálkáros. A család az átányi kultúrházba költözött, másokkal együtt, további intézkedésig.
- Lehet tudni, hogy ok most ebben a pillanatban mennyit kapnak? - fordulok a szakértohöz.
- Az adatok titkosak - feleli.
- A biztosítottak megmondhatják, ha megkapták?
- Igen.
- Mennyire számíthatnak?
- Nem válaszolhatok.
- Mennyire számítanak? - fordulok a gazdák felé.
- Nem tudjuk - mondják.
- Mit csinálnak a pénzzel?
- Azt sem tudjuk. Nem tudjuk, mi lesz.
- Mondja, kapnak ok ezért annyi kártérítést, hogy itteni értéken mérve másik házat vehessenek maguknak?
Látom a szakérto arcán, hogy valami nagyon ostobát kérdeztem, bár most már tudom, valóban ez az egyetlen igazi kérdés. Csak nem tole kellett volna várni a választ.
- Ez a kérdés pontatlan és megválaszolhatatlan - mondja a szakérto.
- Akkor hogyan kéne feltenni, és mi a válasz rá?
- A kérdés az, hogy ez a család megkapja-e azt az összeget, ami a kár öszszegének megfelel.
- És a válasz?
- Igen.
A házból kifelé megint eszembe jutott a fényesre idézett amerikai:" Istenem, ha minden ilyen flottul menne!"

A vörös bajszos fia

Tarnamérán helyénvalónak találják, hogy a biztosítók fizetnek. Helyénvalónak tartják azt is, hogy az államot az érintett ágazat segíti ki, de tudni vélik: ez nem adomány, hanem várhatóan kevés hasznot hozó befektetés számukra. Momentán még senkit sem érdekel, hogy az is kap kártérítést, akinek nem volt biztosítása. Az majd késobb, a kifizetések után lesz évekig meg-megújuló vita tárgya. Sokak szerint ebbe a vitába nem szabad belemenni, megmérgezheti a falu levegojét. Legjobb lesz, ha mindenki hallgat arról, hogy mennyit kapott, az asszonyokat például le kell állítani. A politizálás tovább folytatódik. Azt feszegetik, vajon a biztosítók - melyek tevékenységét a miniszterelnök is a legnagyobb hasznot felmutató ágazatnak nevezte - maguktól segítettek volna-e.
Egyikük szerint ez odaszólás nélkül nem ment volna, másikuk tudni véli: a biztosítók a miniszterelnöki (köz)beszólás nélkül is készültek valamire, mert tisztában vannak megítélésükkel. A legjobb pillanat számukra - és ezt a vörös bajszos marketinget tanult fia is megerosíti -, hogy némiképp megmutassák: idonként vetnek is ott, ahová aratni járnak. Magyarul gazdálkodásuk része, hogy a természeti csapások idején ne tegyenek úgy, mintha az atomfizika lenne a foprofiljuk.
A vörös bajszos fia a legújabb adatokkal ellenpontoz: Trunkó Barnabás fotitkár összesen 7 milliárdnyi kárt megállapító negyvenezer jegyzokönyvrol beszélt, ami szerinte nem kevés. A vörös bajszos fia ezután megint elkápráztatja a hallgatóságot:
"Ha vízrol van szó - ár- vagy belvíz, az most mindegy -, tudnotok kell, hogy a Tisza vízgyujtoterületébol negyvenhétezer kilométer jut Magyarországra. A vízgyujto negyede hegyvidéki, ahonnan a legnagyobb vizek jönnek, egyharmada pedig dombvidék, ami szintén jelentékeny." A fiú megemlíti a hajdani országos vízgazdálkodási kerettervet is, és alapdolgokat tisztáz a hallgatósággal: a Tisza felveszi a Bükk délnyugati részének lefolyó vizeit összegyujto Egert, Szolnoknál pedig a Tarna, a Galga és a Tápió vizeit összegyujto Zagyvát. Ezek után szerinte nincs mit csodálkozni, ha ilyen helyzet áll elo, akárcsak egyetlen hétig tartó masszív esozés után.
Ezután azzal folytatja, hogy az állam és a biztosítók legjobban tennék, ha pénzüket a jövoben valódi módon fektetnék be itt, azaz a falvakon belül; és a falvakat összeköto országutak mentén mély és rendesen kibetonozott, azután mindig tisztán tartott árkokat építenének. Ezzel csökkenne a biztosítók további kockázata, és none a falvak biztonsága. Valaki közbekérdez. Azt szeretné tudni, hogy hová tegyenek annyi vizet az árkokból. A fiú így felel: ezek olyan mélyek és olyan hoszszúak lennének, hogy befogadóképességüket tekintve kisebb víztározónak is megfelelnének. "Régestelen régen - réved a messzeségbe - Magyarországon kétféle út volt. Az egyik járhatatlan fajta, azaz nagyobb esok vagy olvadás után sártengerré változott. A másik út neve >királyi út< "Ne mondja nekem senki - folytatja a fia -, hogy a déli háborúnak, a bombázásoknak semmi köze sincs ezekhez az atmoszférában szokatlan dolgokhoz."
Az ezredfordulót megnyugtató módon nem hozza összefüggésbe a történtekkel.

Kerti mulatság

Juhász Károly és felesége átányi házát aznap este két oldalról mosta a víz. Szép kis ház, vályogból. Maguk építették, amikor összeházasodtak. Hetven felett vannak mindketten. A kertben idill. Szolo, gyümölcsfák, hátul méhkaptárok, amit az áradat addig cipelt magával méhestül azon az éjjelen, amíg csak bírt. A ház üres, kipakoltak mindent. A falakon félelmetes repedések éktelenkednek. A "gyerekek", amikor meglátták, azonnal alul-felül talpas gerendákat szorítottak a padló és a mennyezet közé. Juhász Károly és felesége mehetett volna a kultúrházba, de inkább a gyerekeket választották, ahol most egymás hegyén-hátán, zsákok között kénytelenek megvárni, amíg történik valami.
A kertben két nyugágy, egymás mellett. A nyugágyban a Heves Megyei Hírlap legfrissebb száma, a lapszélen számvetés, toll az újságon. Az udvarról egyébként nem hiányzik semmi, ami emberi élethez szükséges lehet egy nyári délutánon, egyedül talán Tersánszky Józsi Jeno, furulyával. Ha leülnék - gondolom az egyik nyugágyról -, és olyan erovel lennék idosebb Juhász Károly, mint ahogy nem vagyok, éppen a verandára futtatott szolo alig rezdülo, fényes leveleit látnám, és megpróbálnám elfelejteni a mellettem álló törmelékhalmot, amit magas korom ellenére magam lapátoltam ki a szobákból, a víz elvonulta után.
Itt is úgy tudják, hogy az átvágott Laskó patak vize ért ide. Várják a kárszakértot. Azt mondom, menjenek át hozzá, itt van a szomszédban, most beszéltem vele, nagyon készséges ember, de ok nem mennek senki után, azt mondják, készségesen megvárják, míg ideér. Lehet dolga épp elég.
Mit tennél, ha úszna mindened, mert a telked laposabban fekszik, mint a szomszédé? Próbálnád-e átvágni a szomszéd által épített, feléd eso homokzsák-töltést, hogy a házadban csökkenjen a víz szintje, persze, azon az áron, hogy a víz a szomszéd telkére árad? Azt mondják, hogy valamelyik faluban, ahol a lakókat egyébként még meg is dicsérték összefogásuk miatt, még a puska is elokerült egy pillanatra, de azóta az érintettek tisztázták a dolgot. Olyan falu is volt, ahol a víztol megrémült férfiak a kocsmába rohantak, és a polgármester, aki szintén köztük volt, szesztilalmat rendelt el. Olyan falu is akadt, ahol a szesztilalmat nem rendelték el. Asszonyok hordták a zsákokat.

A főző összedől

Átány hosszú utcáin folytatjuk utunkat, mi négyen, kik közül egyikünk sem igazi újságíró. Meglátunk egy földön pihenő, piros cserepes tetőt.
"Álljunk meg itt" - mondja Néma Pál tanár -, mire én: "Ugyanaz a történet, inkább menjünk." Útitársam ekkor elég csúnyán néz vissza rám az elso ülésrol, így hát megállunk. Visszaballagunk a kapuban állókhoz, mert itt mindenki a háza elé áll, mint egy rossz álomban. A beszélgetés azzal kezdodik, hogy a papa, aki alig tud járni, bemegy az életveszélyesnek nyilvánított házba, ahonnan az egész családot kitiltotta a hivatal. Azután a fiú mondja el az aznap éjszakát, miközben a befelé nyíló nagykaput igyekszik kinyitni, hogy a hátulról érkezo víz zavartalanul folytathassa útját. A fozo, amit mifelénk nyári konyhának mondanak, vasárnap éjjel negyed ketto tájban omlott össze. Ok nem látták, csak hallották. Odébb, egy szép nagy ház erkélyérol a medikuslány éppen látta összeomlani. Trauma.
A család másnap a szomszédaszszonyhoz költözött. Vendég és vendéglátó egyaránt túl van a hetvenen. A vendéglátó szomszédasszony deszkával kezében jön mifelénk, és leteszi pontosan mögém, az árok fölé.
"Köszönöm a hidat" - mondom, és elindulok rajta hazafelé én, a turista.