Ramor Frigyes
Dühöngő ifjúság

Woodstock, 1999.: fiatal suhancok orületbe hajló eksztatikus táncot járnak a meggyújtott szeméthalmok körül, kicsit arrébb mindenre elszánt félmeztelen és meztelen fiatalok egy csoportja köveket és kiürült alkoholos üvegeket hajigál dühödten az oket megfékezni próbáló rendorökre. A forróság fojtogató. A rendfenntartók nem sajnálják a könnygázgránátot. Ilyen és ehhez hasonló képekkel lehet jellemezni a Woodstock 99 fesztivált, melyet a legendássá vált 1969-es koncertsorozat 30. évfordulóján tartottak.

Pénzkiadó automatákat is feltörtek a rajongók. '69 utóélete Fotó: MTI

A maratoni fesztivál július 22-én, csütörtökön vette kezdetét a New York állambeli Rome-ban. "Szörnyuség, egyszeruen döbbenetes" - mondta az egyik veterán, aki ott volt 69-ben is. O így emlékezik vissza: "Fiatal hippik, középkorú apukák tinédzser lányaikkal: ok voltak Woodstock látogatói, mintegy negyedmillió ember, akik annak idején összegyultek Max Jasgur farmján Bethelben, egy sáros mezon. Egy kis toalett, majd egy kiadós étkezés a földön ülve, a koncert közben marihuána vagy LSD, utána pedig alvás ott, ahol ért az éjszaka."
Harminc évvel késobb mintegy ötvenezer elore lefoglalt szállás az eseményre felállított kempingben. Bankjegykiadó automaták, telefonfülkék, postahivatalok, éttermek, fürdohelyiségek szolgálják a koncertezok kényelmét.
Neil Bryson ott volt 1969-ben is. Az eseménysorozat elso napján így nyilatkozott a helyi rádiónak: "Mint 69-ben, most is itt van mindenki, aki kellemes kikapcsolódást akar magának. Az emberek barátságosak, kedvesek. Nincsenek viselkedésformák, és nincsenek szabályok." Ebben nem is tévedett. A koncertsorozaton mintegy negyedmillió ember vett részt. A biztonságra 600 helyi rendor, több száz biztonsági ember felügyelt. De ok sem bírtak a feldühödött tömeggel. Hét embert tartóztattak le azzal a váddal, hogy ok voltak a hangadói a fesztivál utolsó napján kirobbant zavargásnak. Öt koncertezo és két biztonsági ember sérült meg a zavargásban, közülük az egyik súlyosan. Halálos áldozata is volt a fesztiválnak, igaz, o magának köszönhette ezt, hiszen két héttel szívmutétje után látogatott el a koncertre. James McMachon, az állami rendorség felügyeloje ketto- és ötszáz közöttire becsülte azok számát, akik részt vettek a gyújtogatásban, és több ezerre azokét, akik éljeneztek, helyeselték a tettüket.
A történtek iróniája, hogy a vasárnap fellépo egyik zenekar, név szerint a PAX, a béke gyertyáit osztotta ki a hallgatóságnak, mielott az elso tuz fellobbant volna. John Scher, a fesztivál kezdeményezoje szerint a gyertyák kiosztása nem várt, szerencsétlen esemény volt. Ezt követoen elszórtan tüzek lobbantak fel, majd a Red Hot Chilly Peppers fellépését követoen elszabadult a pokol. Negyed mérföldnyire a foszínpadtól néhány megvadult rajongó 12 kamiont borított lángba, mások a sátortábort dúlták fel. Néhány perccel késobb egy gigászi hangfalat és egy reflektorállványt döntöttek le a megvadult hippik, majd egy közvetítokocsi következett. Fölmerül a kérdés: hol is voltak a rendorök és a biztonságiak? Scher szerint a legfobb gond, hogy a kivezényelt rendorök nem tudták kezelni a helyzetet, mert nem kaptak kiképzést zavargások leállítására.
Eljött a vasárnap este, a koncertezok hazamentek: ki-ki vegyes érzelmekkel. Békesség, szeretet, Woodstock 69, Isten veled! Hová tunt a 69-es nemzedék nagy megmozdulásának szelleme? Talán már csak annak a néhány veterán hippinek a szívében található meg, akik immár deresedo halántékkal, nagyot csalódva tértek haza otthonaikba.