Hansely Bátor
"Egy ország, ahol mi is hibázhatunk..."
Interjú Joel Alonnal, Izrael magyarországi nagykövetével

"Beszélni mindenrol lehet..." Fotó: MTI

- Ön 1949 óta nem volt Magyarországon. Öt évvel ezelott jött újra vissza, ha jól tudom, egy kicsit fanyar szájízzel. Miért?
- Nem jöttem fanyar szájízzel, de Magyarországra sem jöttem "vissza". Én mint diplomata érkeztem ide, hogy hazámat, Izraelt képviseljem. Annak idején, még gyerekként a családommal együtt deportáltak bennünket. Miután visszatértünk, a kommunizmus sem volt számunkra elfogadható. Így aztán szüleimmel 1949-ben szökve mentünk el innét Izraelbe. 1994-ig, vagyis 45 éven keresztül még látogatóban sem voltam Magyarországon. De mindazok az emlékek és mindaz, amit Magyarországról ismerek, arra szolgál, hogy a két ország kapcsolatát erosítsem.
- Úgy látom, nem szívesen beszél a holocaustról. Ha ez kerül szóba, akkor mindig diplomatikusan kerüli a témát.
- Én nem kerülöm a témát, ha az adott interjú vagy beszélgetés erre van tervezve, de úgy tudom, a jelen interjúnak nem ez a feladata.
- Ön azon kevés számú magyarországi nagykövet közé tartozik, aki beszéli a nyelvünket. Segíti ez egyáltalán a munkáját, vagy csak arra jó, hogy a mindennapi életben könnyebben tudjon mozogni?
- Nagyon sokat segít. Itt említhetném például az adminisztrációt, noha ez nem az én feladatom, de mégis gördülékenyebbé teszi a munkát. Minden országban lényeges, hogy az ember át tudja élni a helyi gondolkodást. Magyarországon talán ez még jobban igaz. Ugyanis a magyar nem hasonlítható más nagy európai nyelvekhez, és hát, valljuk meg oszintén, itt az idegen nyelvek ismerete nem a magyar közösség pillanatnyi erossége. Van egy jól muködo társaságunk: a Magyarul Beszélo Nagykövetek Klubja. Ezt nem én találtam ki, hanem még a 90-es évek elején az akkori finn nagykövet ötlete volt. Tag az lehet, aki magyarul tud kommunikálni, és természetesen nagykövet. Hívnak bennünket különbözo városokba, intézményekbe, könyvtárakba. Volt már, hogy egy megye vállalkozóival találkoztunk, hogy az üzleti lehetoségeket latolgassuk, de már a Rádiókabaréban is felléptünk. Van, hogy csak magunk jövünk össze egy-egy partira. Ilyenkor vendégül látunk néhány politikust vagy közéleti személyt.
- Egymás között is magyarul kommunikálnak?
- Természetesen. Világnyelv ez, kérem.
- Egy kicsit térjünk vissza az ötvenes évekhez. Mikor kimentek Izraelbe, akkor mi faragott önbol - egy újpesti kamaszból - öntudatos izraeli állampolgárt?
- Én abszolút izraelinek éreztem magam az elso perctol fogva. Természetesen ehhez hozzájárult az is, hogy a holocaust idején megmondták nekem, hogy én nem vagyok magyar. Én azelott ezt nem tudtam. Én nem Izraelben formálódtam öntudatos izraelivé. Én oda már úgy mentem. Ötven januárjában érkeztünk oda, nem sokkal azután, hogy a függetlenségi háború befejezodött. Akkor, mint mi is, mindenki igyekezett tenni valamit azért, hogy a zsidóknak is legyen, illetve megmaradjon az államuk. Nem zsidó állam, hanem a zsidók állama. Hogy nekünk is legyen egy országunk, ahol mi is hibázhatunk, ahol mi is tévedhetünk, de mi isszuk meg a levét.
- Ahol tévedhetnek.?
- A zsidóság kétezer éves diaszpórájában mindig mások jóindulatától függött. Bizonyos helyzetben megvolt, de sok esetben nem volt meg az a joguk, hogy alkossanak vagy akár tévedhessenek, de a saját szakállukra.
- 1999-ben két olyan esemény is a világ figyelmének fókuszába került, ahol több külpolitikai szakérto párhuzamot von az izraeli-palesztin problémával. Gondolok itt a kurd-török, és a szerb-albán kérdésre.
- Nincs ebben semmi párhuzam, és semmi analógiát nem látok ebben. Véleményem szerint összehasonlítani sem lehet ezeket. Izraelnek és a cionizmusnak sohasem volt megalomániája, hogy másoknak prédikáljon, hogyan kell másoknak a dolgát elintézni. Mi igazán nagyon örülünk, ha a saját problémáinkat meg tudjuk oldani, és reméljük, hogy így is megy majd a Közel-Keleten a másokkal való érdemleges tárgyalás, és ennek eredményeképpen békés, jó kompromisszumok fognak születni.
- Ez jelentheti akár Jeruzsálem státuszát is?
- Nem hiszem, hogy azt jelentené. Ehud Barak megmondta, hogy a cél: Jeruzsálem Izrael fovárosa volt, az is és az is lesz. Beszélni mindenrol lehet, de ez a mi felfogásunk. A kompromisszum nem feltétlenül azt jelenti, hogy mindent meg kell osztani. Arról van szó, hogy az ember tárgyal, és megtalálja valamilyen módon azt a formulát, amivel mindenki tud élni.
- Ha az izraeli politikát említettük, nemrégiben a Barak-kormány került hatalomra. A választások elotti televíziós vitákat figyelve az embernek az volt az érzése, hogy mindkét félnek igaza van. Csak az egyik a békefolyamatot így, a másik pedig úgy képzeli el. Úgy tunik, a Barak-kormány megválasztásával a polgárok a békefolyamat egy racionálisabb megoldása mellett voksoltak. Ön ezt hogy látja?
- Ehud Barak nem egy ismeretlen személy sem az izraeli közéletben, sem pedig a világpolitikában. Sorkatonából lett vezérkari fonök, aki a meggyilkolt Jichak Rabin miniszterelnöksége alatt belügyminiszter volt, és késobb Simon Peresz miniszterelnök kormányának külügyminisztere lett. Ebben a tisztségében pedig Magyarországon is tett látogatást. Az biztos, hogy Barak politikája a tárgyalásokon alapul. Aki nem hajlandó egy asztalhoz ülni velünk, azzal nincs mit elérni. Aki viszont teljesen azonos véleményen van velünk, azzal meg nem kell tárgyalni. Ez volt általában a mindenkori izraeli kormányok politikája, de lehet, hogy Ehud Barak most ezt jól kiélezetten meg is mutatja. Nem véletlen, hogy igyekezett egy széles fundamentumra alapozott kormányt létrehozni. Amire egyébként már évtizedek óta nem volt példa Izraelben. Az sem véletlen, hogy a kormányalakítás után már közvetlenül találkozott a környezo országok vezetoivel, például Mubarak elnökkel Egyiptomban, Abdallahhal, Jordánia királyával vagy a palesztinok vezetojével, Jasszer Arafattal is. El kell érni egy békés együttélés lehetoségét a szomszédos népekkel. Törekednünk kell arra, hogy a térségben mindenki valahogy, ha nem is mindig nagyszeruen, de legalább a lehetoségeihez képest biztonságban, és mondjuk inkább reményteljesen élhessen.
- Az egyik izraeli párt vezetoje nyilatkozta, hogy hamarabb képzelheto el megegyezés az arabok és az izraeliek között, minthogy az izraeli belügyekben végre egység legyen.
- Hát kérem, valaha azt mondták, ha két ember vagy két zsidó találkozik, akkor három vélemény van. Ez nem azt jelenti, hogy mindenben egységesnek kell lenni. A kompromisszum nem az, hogy százalékban kiosztjuk mindenkinek a részét, hanem pontosan az, hogy valamilyen formulában különbözo vélemények meg tudjanak lenni, és legalább egységesen muködjenek a közös célok elérésére. Azt hiszem, hogy ez a kormány erre fog törekedni, és mindnyájan reméljük, hogy sikeres is lesz.
- Tehát a vallásos jobboldal is kész együttmuködni?
- Ez egy téves elképzelés, hogy a vallásosok a jobboldalt, a többiek pedig a baloldalt alkotják. Ennek a felosztásnak semmi értelme nincs. Ne haragudjon, hogy ezt mondom erre a kérdésre, de ahogy én szemlélem az eseményeket, három ortodox vallásos párt is helyet kapott Ehud Barak kormányában. Én nem értem, hogy a vallásosságot miért kell a jobboldallal azonosítani. Ez valahogy nekem nem stimmel. A vallásosság mindenkinek a magánügye. A hagyományokat azok is tisztelik, akik nem egy bizonyos ortodox felfogás szerint vallásosak. Izrael állama nagyon is tiszteli a többezer éves zsidó hagyományokat, mert a Tóra elfogadásán alapszik az egész zsidó nép. Ezért hívják választott népnek. Ezt a fogalmat a zsidóság nem éppen jó barátai úgy magyarázzák, mintha nekünk kiválasztott jogaink, vagy több jogunk lenne. Pedig a kiválasztottság azt jelenti, hogy a zsidóság magára vállalt bizonyos terheket. De hát ez fehéren-feketén le van írva a Tórában. Mindannyiunk közös célja egy állam, ahol fejlodhetünk, fejleszthetünk, szabadon lehetünk zsidók amellett, hogy másokat és a másságot tiszteljük.
A megválasztott miniszterelnök meg is mondta, hogy o nagyon szívesen lát a kormányban és a koalícióban minden olyan politikai alakulatot, amely azonosítani tudja magát a kormányprogrammal. És úgy látszik, hogy ebben sikere volt.
- Úgy vélem, az európai politikát is figyelemmel kíséri. Ön szerint mi lehet az oka annak, hogy míg Európa egy egységesülés felé tart, addig mégis egyre többet hallani etnikai feszültségekrol?
- A régi rómaiak is azt mondták, hogy Rómát nem egy nap alatt építették föl. Hát ez körülbelül így van most is. Világos, hogy az egységesülés folyamatában vannak bizonyos feszültségek, amelyek eddig is megvoltak, csak hát a "szövetségesítés" elohozza ezeket a máskor lappangó dolgokat.
- Nemsokára nyugdíjba vonul. Ön azonban nem az az ember, aki a nyugdíjas éveit csak pecázással és kertészkedéssel töltse.
- Nem tudom, mit fogok csinálni, de az biztos, hogy se pecázni, se kertészkedni nem akarok. A horgászás azért lenne nehéz, mert Izraelben nincs elég víz. Errol van egy érdekes történet. Ugye a zsidók negyven évig vándoroltak, mire megtalálták a Közel-Kelet egyetlen olyan pontját, ahol se víz, se koolaj nincs. A kertészkedéssel pedig csak annyi a gondom, hogy - ahogy az angolok mondják - "ez nem az én csésze teám".