Kapsza Ágnes
Madarat tolláról, embert lakásáról

Nem mindegy, hogy lakásunkban valóban otthon érezzük-e magunkat, vagy életünk végéig ágyrajárók maradunk benne. Ideális esetben otthonunk a felfrissülés szigete, ahol a napi fárasztó munka után visszavonulhatunk feltöltodni, és új erot meríthetünk a következo naphoz. Ha ez mégsem így van, azt hajlamosak vagyunk olykor külso körülményekre fogni: például pénz- és idohiányra vagy lakásunk rossz adottságaira, jóllehet a fo okok sokkal inkább bennünk keresendok.

Rendezett otthon. A depresszió ellenszere

Többgenerációs probléma

Elöljáróban csak annyit: a mindennapi környezet jellegtelenségében, stílustalanságában meghatározó szerepet játszik az a családi és társadalmi környezet, amelyben az egyén felno - mint oly sok minden, ez is egy kevéssé tudatos, mintaköveto magatartáson alapul, de az érzék szerencsére fejlesztheto. Hazánkban sajnos hosszú évtizedekig nem volt nagy keletje az egyéni ízlésnek, kreativitásnak, az ember szépen kialakított magánszférájának. A használati tárgyaktól a gondolkodásmódig uralkodó volt egy bizonyos fajta tömegízlés - nem túl igényes és meglehetosen uniformizált jelleggel -, amikor mindent elárasztott a sorozatban gyártott kommersz, és az egyéni törekvéseknek kevés tere maradt. Már az is büntetendo cselekmény volt, ha valaki nem járatta gyermekét az egyen-iskolaköpenyben vagy arra vetemedett, hogy tarkára pingálja piszkossárga Trabantját.
Pszichológusok egybehangzóan állítják, hogy sokkal erosebb az összefüggés a minket körülvevo tárgyakkal való bánásmódunk és az élet más, összetettebb dolgai iránti viszonyulásunk között, mint gondolnánk. Ez a kölcsönhatás egyrészt azt jelenti, hogy lelkiállapotunkat önkéntelenül kivetítjük a tárgyakra: egy depressziós ember például képtelen rendet tartani (azonban a rendetlenség nem feltétlenül a letargia jele). Másrészt ugyanez megfordítva is igaz: kellemes, tiszta, rendezett környezetben nemcsak jobban érezzük magunkat, hanem a munkateljesítményünk is javul. "Az a lakástulajdonos, aki nincs tisztában azzal, hogy az otthon az ember tükörképe, a legsúlyosabb hibába esik: egyszeruen lemásolja a valahol látott szép megoldásokat, és aztán évekig, esetleg évtizedekig rá sem jön, miért is nem szeret otthon lenni" - írja Götz Eszter. (Az otthonteremtés ABC-je 1998.)

Nem feltétlenül pénz kérdése

Azt, hogy lakásunk mennyire "rólunk szól", ugyanakkor hogy mindez mennyire nem pénzkérdés, jól illusztrálja számtalan olyan megfigyelés, amelyet hasonló adottságú lakásokban, hasonló anyagi helyzetu lakók között végeztek arról, hogy egyforma élettérbol ki mit képes magának kialakítani. (Gondoljunk csak a lakótelepi viszonyokra.)
Polcz Alaine pszichológus Rend és rendetlenség címu könyvében - melyben az ember tárgyakhoz való viszonyával foglalkozik - többek között azt írja: "A lakást csak az tudja jól beosztani, aki tudja, hogy mit akar az életben, ismeri képességeit, helyesen méri fel a körülményeket, valóra tudja váltani terveit és célkituzéseit." Az egészséges, kiegyensúlyozott ember a bútorokat a mindenkori életvitelének megfeleloen válogatja össze és helyezi el a lakásában: ha a szükség megkívánja, bútorait minden nehézség nélkül lecseréli vagy átcsoportosítja.
Vannak olyan emberek, akik életük végéig szenvednek az örökölt vagy részben szerzett, kényelmetlen és rosszul használható bútoroktól (majd akár megduplázva átörökítik azokat utódaikra), de nem változtatnak, az általuk legyozhetetlennek vélt akadályok miatt. Leggyakrabban ok azok, akik képtelenek rászánni magukat egy költözésre, egy lakásfelújításra vagy akár csak egy kiadós lomtalanításra. Mások könnyen váltanak, s a bútornak számukra csak akkor van értelme, ha jól szolgálja cselekvéseik célját, és alkalmazható életformájukhoz - állítja a szerzo. Arról nem is beszélve, hogy egy-egy bútor használata például sok esetben eltérhet az eredeti rendeltetésétol, mert ötletesen használják ki a benne rejlo lehetoségeket.

Lényegi rend, formális rend

A pszichológus szerint a rend és a rendetlenség meglehetosen viszonylagos fogalmak. Van lényegi és van formai (látszat) rend - ideális esetben a ketto egyensúlya érvényesül. A lényegi rend az, amikor minden "kézre áll", logikusan van elrendezve, a formai rend viszont csak látszólagos, ez utóbbinál bekapcsolódik az esztétikum is. A rendetlenség sokszor - de nem minden esetben - része a kialakulatlan vagy kevéssé stabil személyiségnek. Polcz Alaine leszögezi, hogy ép lelkületu ember lakása is lehet rendezetlen, ha az illetonek nincs kedve vagy ideje a környezetével foglalkozni, de ez a külso állapot egyéb vonatkozásokban sem fogja az életét megkönnyíteni.

Kivetített lelkiállapot

A belso káosz következménye a külso káosz, aminek következtében beáll egy teljes köru, kaotikus rendetlenség. A kaotikus rendetlenség - Polcz Alaine szerint - utalhat a családi élet problémáira, válsághelyzet, krízis esetén idolegesen felléphet. Súlyos elmebetegeknél állandó. Ugyanakkor a másik véglet, a természetellenes rendmánia vagy a kínos pedantéria a kényszeres, paranoid betegekre jellemzo. (A kényszeres rendrakás egyfajta kompenzációs tevékenységként is felfogható.) A minden területen megnyilvánuló kaotikus állapot elég ritka jelenség, mivel ritka a lelkileg totálisan szétesett ember is.
Bizonyított tény, hogy a környezet rendbetétele jótékonyan hat az ember lelki- és kedélyállapotára - olyankor különösen, ha eleve valamilyen lelki defekt a felfordulás okozója. Elofordul persze, hogy külso, lelkiállapotunktól független, általunk ismeretlen vagy át nem gondolt tényezok okozzák rossz közérzetünket: a természetes fény mennyisége, a színek, a bútorok vagy a helyiségek elrendezése például ebben komoly szerepet játszhat.
Hogy a mi számunkra miképp lehet élmény egy átrendezés, újragondolás? Az csak akkor derül ki, amikor végre megpróbáljuk saját képünkre formálni otthonunkat.