SEBESTYÉN ISTVÁN
Egészségrontó profithajsza

Nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk - mondták a régiek. Ők még nem hallottak a dioxinról és a kergemarhakórról, de valószínűleg a manapság előszeretettel fogyasztott párizsi összetétele is meglepné őket. A szakértők szerint van is gond, meg nincs is gond Magyarországon a húspiacon, ami mindenkor az élelmiszeripar zászlóshajója. Mint mondják: előfordulnak visszaélések, akadnak szélhámosok is, de ha nagyvonalakban tisztában vagyunk egy-két aranyszabállyal, akkor megúszhatjuk az előzőekkel való találkozást.

Dioxin-vizsgálat megrendelésre. Mi kerül a parizerbe?   Fotók: MTI

Néhány éve történt egy sokkoló eset. Egy paksi vállalkozó húsárusításba fogott: sonkát árult igen kedvező áron. A gond csak az volt, hogy mint kiderült: a húst a közeli dögtemetőből szerezte, megfelelő eljárással szalon(na)képessé tette, majd megpróbált túladni rajta. A rendőrséghez érkezett bejelentés után a zsaruk elfogták a vállalkozó szellemű egyént, az ÁNTSZ munkatársai pedig a piacra szánt húsokra fordítottak gondot: gázolajjal locsolták le, majd elégették azokat. Köllő Imre rendőr alezredes, városi kapitány elmondta: a bíróság pénzbírságot szabott ki az elkövetőre.
A közelmúltban éppen Torgyán József szakminiszter jelentett be egy másik „horrorisztikus” esetet. Nevezetesen állateledelként importált húsból embereknek szánt termékeket készítettek egy cégnél. Torgyán könyörtelen harcot indított az ilyen cégekkel szemben.
Ilyen és ehhez hasonló hírek rendszeresen jelennek meg és kapnak szárnyra a köznyelvben. Szakértők véleménye szerint hazánkban a húsipar területén a nem regisztrált vágások, valamint az illegális kereskedelem jelenti a legnagyobb gondot. Az évente levágott öt és fél millió hízó közül egymilliót vágnak „feketén”, vagyis állatorvosi ellenőrzés és a törvény szerint kötelező vágás utáni minősítés nélkül.
„Sok fekete vágóhídon a legalapvetőbb higiéniai és minőségi követelményeknek sem tudnak vagy akarnak megfelelni: sok helyen hűtés nélkül szállítják a húsokat, a hasznosítani nem kívánt részeket általában elássák a környezetvédelmi előírásokra mit sem ügyelve” - mondta a Heteknek Kapuvári József, a Húsipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke. A vágóhidakról persze az ellenőrizetlen húst tovább kell adni, de vevőt nem nehéz találni, hiszen ez az áru az alacsonyabb előállítási költség miatt sokkal olcsóbb mint a regisztrált vágóhidakról érkező. A szakszervezeti vezető elmondta: Hiba lenne azt gondolni hogy minden hentes belemegy az ilyen üzletbe, de az tény, hogy vannak közöttük olyanok, akik nem nézik hogy honnan jön a sonka vagy az oldalas, a lényeg hogy olcsóbb, így többet hoz a konyhára.
A legális vágóhidakon a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium által foglalkoztatott hatósági állatorvosok és a vágás utáni minősítést magánvállalkozóként végző szakemberek ellenőrzik és osztályozzák a hús minőségét. Dr. Zádori László, a Vágóállat és Hústermék Tanács titkára elárulta lapunknak: Előfordulhat, hogy a magánvállalkozóként működő minősítők és a vágóhidak között „egészségtelen kapcsolatok” alakulnak ki. Külföldi példára hivatkozva Zádori elmondta: Hollandiában nem szabadúszók, hanem az állam alkalmazásában álló hivatalnokok végzik a minősítést, mégis félévenként más vágóhídra kerülnek, így kisebb az esélye a korrupciónak. A titkár véleménye szerint a kisebb-nagyobb magyar cégek versenye végeredményben javít a húskészítmények minőségén, ugyanakkor - jegyezte meg - nem minden tökéletes a húsipar háza táján. Ennek illusztrálására csak annyit mondott: én nem eszem párizsit, mert tudom hogyan készül.

Selejtezik a dioxinnal fertőzött húst Belgiumban

A kulisszák mögött

A vágóhidakról nem csak a hentesekhez vándorol a hús: sokkal nagyobb felvásárlók a nagyüzemek. Kérdés, hogy azok falain belül mi történik, a beérkező alapanyag a továbbiakban milyen változásokon megy keresztül mire a boltokban kapható párizsi vagy téliszalámi lesz belőle? Magyarországon mintegy tizenöt nagyobb húsipari cég tevékenykedik. Ezek nagy részének saját, megbízható vágóhídja van és a többiek is kényesen ügyelnek arra, milyen hús kerül hozzájuk - általában. Egy újabb extrém eset: nemrégiben egy német vezetés alatt álló üzemben a dolgozók arra lettek figyelmesek, hogy az Ausztráliából érkező új hússzállítmánynak furcsa színe van és nyálkás. Mikor kiderült, hogy találgatásaikkal ellentétben nem kenguruhúsról van szó, a dolgozók értesítették a szakszervezetet, de semmi nem történt, mivel hivatalos feljelentést senki sem fogalmazott meg a céggel szemben. A német vállalkozó már messze jár, a cég új tulajdonossal működik, próbálja helyreállítani régi hírnevét.
Dr. Incze Kálmán az Országos Húsipari Kutatóintézet igazgatója szerint a nagyüzemek mindig betartják az egyébként európai mércével mérve is szigorú higiéniai, környezetvédelmi, és a húskészítmények összetételére vonatkozó, törvényben lefektetett követelményeket. „Ezért a hazai húsipari üzemek külföldi megítélése kifejezetten jó. A higiéniai viszonyoknak csodájára lehet járni, még az USA-ban is ritka az ilyen” - véli a szakember, aki szerint viszont a feltörekvő kis cégeknek erre nincs pénzük és a gyártás más fázisaiban is igyekszenek „gazdaságosabban” termelni. És hogy mi kerül a szalámiba? Incze úr Zádori Lászlóval ellentétben teljes lelki nyugalommal eszi a párizsit, aminek - mint mondta - közel hetven százaléka víz, a többi része pedig szójából, tejfehérjéből, adalékanyagokból, és némi marha- és disznóhúsból áll.
Magyarországon az adalékanyag-rendelet szigorúbb, mint az Európai Unióban. Ennek értelmében csak olyan adalékanyagokat lehet használni amelyek az emberre nem ártalmasak, még a felhasználtnál nagyobb koncentrátumban sem. Másrészt azok csak olyan mennyiségben kerülhetnek a készítményekbe, ami még nem rontja a termék minőségét. Harmadszor: az adalékokat a jó tulajdonságok fokozására, nem pedig rosszak elkendőzésére lehet használni - magyarázta az igazgató. A húsbotrányokról Incze doktor csak annyit mondott: a szigorú előírások ellenére semmit sem lehet kizárni.

Vízevés késsel, villával

Olcsó húsnak híg a leve - tartja a mondás -, de vajon mindig minőségi-e a drága termék? „Attól függ hol vásárolunk. A piacon is lehet drágán rossz, és a boltban is lehet olcsón jó minőségű árut venni” - tudtuk meg Csajági Évától, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség élelmezési osztályvezetőjétől. A fogyasztók döntő többsége az alapján teszi le voksát egy bizonyos árucikk mellett, hogy ízlik-e neki vagy sem. A magyar vásárlóknak általában nincsenek nagy igényeik a minőség terén: számukra a lényeg, hogy a termék olcsó legyen. Egy közelmúltban végzett felmérés szerint a vizsgált felvágottak húsz százalékában nem volt elegendő a húsfehérje jelenléte, vagyis a gyártó cég spórolt a hússal. Csajági szerint azonban nincs ok pánikra, hiszen a gyártók már régen megtanítottak bennünket arra, hogyan kell késsel és villával vizet enni. A kispórolt hús helyét ugyanis nem káros adalékanyagokkal, hanem egy korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló és igen olcsó természeti kinccsel: vízzel pótolják. Ettől persze nem lesz laktatóbb a párizsi, de legalább az egészségre nem ártalmas.