SZOBOTA ZOLTÁN
Kampánypolitizálás

Folyamatos csatározás dúl a Fidesz és az SZDSZ között. A szabaddemokraták által múlt héten útnak indított négyrészes „leleplező” sajtótájékoztató-sorozat óta a kormányzópárt erőteljes ellentámadásba lendült. Szerdán kiadott nyilatkozatában a Fidesz olyan korrupciós visszaélésekre emlékezteti a közvéleményt - és nem utolsósorban ellenzéki képviselőtársait -, amelyek az előző kormányzati ciklus idejéről hozhatók kapcsolatba az SZDSZ-szel. Szakértők szerint a kommunikációs háború stílusa egyre durvább, ugyanakkor üdvözlendő, hogy végre nem ideológiák, hanem tények ütköztetése zajlik.

Borókai Gábor, Hammerstein Judit, Orbán Viktor és Szemerényi Réka, akinek lemondását hiányolta az SZDSZ. Tájékoztatta főnökét?    Fotó: MTI

A botrány holdudvarához tartozik többek között, hogy Juszt László irodájában és lakásán is - sajtóértesülések szerint - az SZDSZ által nyilvánosságra hozott dokumentumokat keresték. Emellett a legnagyobb ellenzéki párt, az MSZP támogatottsága a Fidesz népszerűségének csökkenésével egyidejűleg megnövekedett. Ennek kapcsán Orbán Viktor kormányfő szerdai rádiónyilatkozatában kijelentette: rosszul tenné, ha a két választás között a népszerűségi listákat böngészné, és nem a kormányzat eredményeivel foglalkozna.
Az SZDSZ keddre összpontosított. Magyar Bálint Hódmezővásárhelyen tartott sajtótájékoztatót, ahol a kormány egyéves tevékenységét botránykrónikaként jellemezte. A Juszt-ügy kapcsán megjegyezte, hogy míg a miniszterelnök által államtitoknak minősített adatokból csupán a pártja számára kedvezőket közli a nyilvánossággal, addíg Juszt Lászlót, a Kriminális főszerkesztőjét államtitoksértésért rendőri vizsgálat alá vonják és ellehetetlenítik a lap további működését. Az SZDSZ elnöke szerint a Fidesz a jog uralma helyett a joghézagok társadalmát teremtette meg.
Még aznap egy nyilatkozat is napvilágot látott, melyben a szabaddemokraták szánalmasnak nevezik a Fidesz azon taktikázását, amely lényeges, ugyanakkor a pártra nézve terhelő adatokat hallgat el a Lockheed-ügy kivizsgálásának lezárása után is. Állításuk szerint Orbán Viktor külpolitikai főtanácsadójának, Szemerkényi Rékának a neve is szerepelt (igaz letakarva) az egyik levélen. Felmerül a kérdés: ha a külpolitikai tanácsadó tájékoztatta a miniszterelnököt, akkor miért nem ismerik ezt el, ha pedig nem, akkor miért nem mentik fel Szemerkényit is beosztásából, mint az érintett államtitkárokat, akik ugyanezt a hibát követték el.
„A Szabad Demokraták Szövetségének vezetői az elmúlt hetekben meg nem szűnő rágalomhadjáratot folytattak a polgári kormány ellen” - reagált a Fidesz-frakció a szerdai közleményében. A Magyar Bálint keddi „kirohanásában” említett joghézagokkal kapcsolatban annyit elismernek, hogy vannak hézagok, de szerintük azokat az SZDSZ és Magyar Bálint emlékezetében kell keresni. A Fidesz úgy gondolja, hogy nemcsak tartalmi, hanem stiláris problémák is felmerülnek az SZDSZ nyilatkozatait olvasva, mivel azok a „civilizált politizálásban megszokott stílustól idegen formában” fogalmazódtak meg. A Fidesz képviselőcsoportja szerint ma már a közvélemény számára is világos, hogy Magyar Bálint minisztersége alatt a művelődési minisztérium és a magyar kultúrpolitika fontos pozíciói az SZDSZ és klientúrájának hitbizományai voltak.
Szabaddemokrata mintát követve, a Fidesz is a jutányos szerződésekhez nyúlt, ám ezek az SZDSZ-hez „közel álló” személyekkel és cégekkel köttettek. A korábbi művelődési minisztérium korrupciós ügyeire több példát is hoz a közlemény. Egyik ilyen az „Ok-tat” botrány, melynek jelentőségét az is mutatja, hogy évtizedek óta nem volt példa helyettes államtitkár ellen korrupciós ügyben indított büntetőeljárásra. További kettő a Korona Kiadó ügye (itt az akkori belügyminiszter közeli rokona volt a kedvezményezett), illetve a nemrég kitudódott 2,5 milliós havi fix, amelyet egy Magyar Bálint által világbanki programhoz alkalmazott személy tett zsebre. Ezt a szerződést egyébként az új Oktatási Minisztérium haladéktalanul felbontotta. A lista a magát „pártsemlegesnek álcázó” bécsi Collegium Hungaricum volt vezetőjének szabaddemokrata szóvivői tisztségbe emelésével zárul, mely után a „károk és törvénysértések elhárításán dolgozó új kormány” vezető pártjának közleménye azt tanácsolja a volt miniszternek és az SZDSZ-nek, hogy: „Jobban tenné, ha az általa okozott rágalmazás helyett saját emlékezete hézagait számolná fel, és miniszteri működésének botránykrónikája és az adófizetők megkárosítása miatt elnézést kérne a polgároktól.”
Gazsó Ferenc politológus lapunknak nyilatkozva elmondta: A magyar politikai kultúra fejletlenségét bizonyítja, hogy a választások befejeztével az országban nem zárult le a kampányküzdelem. A pártok politizálásában jelenleg is a konfrontáció dominál a konszenzuskeresés helyett. Ha egy politizálási stílus kirekesztő, annak negatív következményei lehetnek az ország jövője szempontjából. A politikában azért veszélyes a beszélő viszony megszűnése, mert a demokrácia konszenzusigényét nem elégíti ki (például kétharmados törvények esetében). „A kormányzati hatalmat birtoklónál kellene lennie a kezdeményezésnek. Kötelességük lenne a meghozandó döntésekhez megállapodásokon keresztül eljutni” - fejtette ki Gazsó, majd hozzátette: Óhatatlanul is felvetődik a felelősség kérdése. Ha a kormányerőben nem jelenik meg a konszenzuskészségre való törekvés, akkor a konfrontatív oldal marad meg a kommunikációban. A politológus szerint félő, hogy Magyarországon fel sem nő olyan generáció, amelyik emelkedettebb szinten elemzi a politikát és megérti, hogy az több mint a hatalomért való küzdelem.
„Az Antall-érára jellemző ideológiai csatározás helyett ma tényekkel hadakoznak egymás ellen a pártok. Ez a magyar belpolitika és a több változtatásra szoruló politikai kultúra szempontjából is pozitív” - mondta el lapunknak Sükösd Miklós politológus. Szerinte a választóknak joguk van tudni a közpénzeket érintő kérdésekről, hiszen az ő pénzükről van szó. Ezért nem probléma, hogy a sajtó közreműködésével tényfeltárás folyik - tette hozzá Sükösd, aki úgy látja, hogy a szembenállás most sem a Fidesz és az SZDSZ között húzódik, hanem a kormány és az ellenzék között. A demokratikus konszolidációt segítené, ha a hangsúly továbbra is a tényeken lenne és nem a kategorizáláson.
A politológus szerint a kormányváltás után körülbelül háromnegyed évig a Fidesz határozta meg a közéleti kommunikációt, most azonban védekezésre kényszerül több eset kapcsán is. A Juszt-ügynél például jogilag meglehetősen ingatag alapokon áll, hiszen a sajtószabadság sérült meg, amikor lefoglalták a Kriminális szerkesztőségének gépeit. „Szerencsés, ha nem a kormányzat diktál egyedül, hanem az ellenzék és a média, sőt a civil szervezetek is. Így tud egészségesen működni a demokrácia” - véli a politológus.