CSEREKLYEI MÁRTA
Takarékos exelnök

Suharto indonéz exelnök lemondásának egyéves évfordulója alkalmából az amerikai Time magazin ázsiai kiadásában megjelent cikk arra próbál meg választ adni, hogy miként sikerült a havi 1764 dolláros hivatalos fizetésű Suhartónak szert tennie arra a 15 milliárd dolláros vagyonra, amelyre nemrégiben egy osztrák bankszámlán akadtak rá.

Egy orángutánt is felvonultattak Suharto exelnök lányának választási kappányában. Erősítettek    Fotó: MTI

Tucatnyi ingatlan, jó pár Boeing repülőgépből álló flotta, egy Belgiumnál nagyobb kiterjedésű, 3,6 millió hektáros földterület, 364 indonéz vállalatban szerzett érdekeltség, plusz az Egyesült Államoktól Üzbegisztánig mindenütt megtalálható külföldi vállalati részesedések, 4 millió dollár értékű vadászterület Új-Zélandon, 75 százalékos részesedés az angliai Ascot-beli, 22 apartmanos golfpályából - pillanatképek a Suharto család három évtized alatt kiépített birodalmáról.
A tavaly májusban korrupciós botrányai miatt lemondott elnök ellen felhozott vádak egyik bizonyítéka az az auszt-riai bankszámla, amely a Time magazin szerint családi kasszaként működött. A számlán 1966 és 1998 között mintegy 73 milliárd dollár folyt át, a
súlyos gazdasági válság és több sikertelen befektetés miatt az összeg azonban 15 milliárdra „karcsúsodott”. Az adat így is meghökkentő, különösen annak fényében, hogy az elnök adóbevallásán szerény 1764 dolláros havi fizetést jelölt meg.
Tény, hogy amikor 1967-ben Suharto hatalomra került, látszólag meglehetősen szerény körülmények közt élt. Feleségével csak egy egyszerű vidéki háza és egy kiszuperált Fordja volt. A színfalak mögött azonban Suharto már akkor is élénk érdeklődést mutatott a pénzcsinálás „művészete” iránt. Egyszerű cukorcsempészként kezdte 1955-ben - jóllehet tevékenységével állítólag csupán az élelmiszerhiánytól szenvedő honfitársai helyzetét kívánta enyhíteni. Ekkor ugyan még lebukott, 1966-ban viszont már „ügyesebben” csinálta: elnöki kinevezése előtt kiadott egy rendeletet, amellyel megkaparintott egy, az elődje, Sukarno felügyelete alá tartozó, összesen 2 milliárd dollárt érő óriásvállalatot. Az évek során Suharto több céget bizalmasai kezére bízott. Gyakorlatilag a mai napig is élvezi az országszerte kiépített, modern vazallusrendszerre épülő előnyöket: addig nem indulhat ugyanis ellene hivatalos vizsgálat, amíg Andi Muhammad Ghalib főügyész erre kifejezett utasítást nem ad. Ghalib viszont, aki korábban az indonéz hadseregben Suharto tábornoka volt, eddig nem tartotta indokoltnak az ilyesfajta vizsgálatot.
A mesés családi vagyon központi magját a több tucat elnöki „jajasan”, vagyis alapítvány képezte, amelyekbe azonban a befizetések koránt sem voltak önkéntesek. 1978-ban például minden állami bank elért profitja 2,5 százalékát fizette be az alapítványok javára.
Az adományok azonban csak töredékét tették ki a család bevételi forrásainak. A Suharto dinasztia 1978-ban 60 százalékos részesedésre tett szert az egyik legnagyobb magánbankban, majd ezt idővel 87 százalékra pumpálta fel. Az ország olajexportja Tommy Suharto vállalatán keresztül zajlott - jóllehet szakértők szerint semmi szükség nem volt a cég közvetítő szerepére -, amiből ugyancsak csinos jutalék illette meg a Suharto-fiút: a hordónkénti 30-35 centnyi jutalék csak az 1997-98-as pénzügyi évben több mint 50 milliót hozott a konyhára.
A család gyakorta vett fel alacsony kamatú kölcsönöket is, a megfélemlítések miatt azonban a bankok soha nem merték kérni a hitelrészletek visszafizetését. A Világbank szerint az indonéziai fejlesztésekre szánt összegnek legalább 30 százaléka tűnt el különféle zsebek mélyén. „Aki nem ad kenőpénzt, azt tartják csodabogárnak. Nem mondhatnám, hogy túl büszke lennék arra, hogy indonéz vagyok. Ez a föld egyik legkorruptabb országa” - mondta Edwin Soeryadjaya, egy amerikai- indonéz telekommunikációs közös vállalkozás igazgatója.
Suharto nyugalmát egyelőre biztosítja az osztrák bankszámlán lévő vagyon és az a rendelet, amelynek értelmében az 1981 előtt elkövetett „túlkapásai” elévültnek tekintendők. A soronkövetkező indonéz választások egyik tétje azonban az exelnök elszámoltatása lesz...