A kilencvenes évek társadalmi változásaira Magyarországon is rányomta bélyegét
az úgynevezett „civil boom”, s ez az EU-hoz történő közeli csatlakozásunk esélyeit
nagyban növeli. A mintegy hatvanezer hazai civil szervezet (egyesület, alapítvány, társaság)
egyre több feladatot vállal át az államtól. Tavaly a szektor mintegy 300 milliárd
forint bevételre tett szert, ebből az állami részvétel mindössze 20 százalék volt,
ám hazánk jelenlegi gazdasági helyzetéhez viszonyítva ez nagyon soknak számít. Épp
ezért a kormány kiemelt felelősségének érzi, hogy megvizsgálja, kik és milyen hatékonysággal
költik el ezt a pénzt, s melyek azok a civil szervezetek, amelyek a kormányprogram
szempontjából stratégiailag kiemelt szerepkörhöz jutnak majd. Mindezek a gondolatok május
13-án és 14-én, a „Dialógus a civil Magyarországért” című konferencián
hangoztak el Debrecenben.
Várszegi Dóra kormányfő-tanácsadó, a Miniszterelnöki Hivatal Civil Kapcsolatok Főosztályának
vezetője hangsúlyozta, hogy a politikai hatalom kiemelkedő fontosságú partnert lát a
civil szektorban, ezért kívánja azt bevonni a leendő szabályozás finanszírozási,
jogalkotási és szolgáltatási aspektusainak kidolgozásába. A jogalkotás kapcsán a
meglévő jogi kereteket hiányosnak (non-profit törvény; 1 százalékos törvény) vagy
elhibázottnak minősítette (társadalmi szervezetek ingatlanhoz jutásáról szóló törvény).
Komoly eredményként említette, hogy a most folyó jogalkotói munkát a közigazgatási
és a civil szféra fölkért tanácsadói munkacsoportokkal támogatja.
Halász János, az Országgyűlés Társadalmi Szervezetek Bizottságának alelnöke többek
közt arról a folyamatról beszélt, amelyen a civil szervezetek belső struktúrája
megy keresztül. Kiemelte azt is: az állam továbbra sem tud jobban „ellátni”. A jövő
egyik záloga abban rejlik, hogy milyen sikerrel fognak a civil szervezetek valódi szövetségeket
létrehozni egymással. A már működő „ernyőszervezetek” ugyanis, mint kiderül, néha
nem valódiak, azaz nem állnak mögöttük ténylegesen az érintett, képviselni kívánt
szervezetek, és előfordul, hogy inkább politikai „surranó-pályák” terepei. Halász
János többször hangsúlyozta, hogy a közhasznúság - kizárólag szakmai alapon történő
- mérése a politikai szféra kikerülhetetlen kötelessége.
Dr. Csefkó Ferenc, a Regionális Kutatások Központjának ügyvezető igazgatója a
non-profit szektor és az önkormányzatok kapcsolatát elemezte. Bár a civil szervezetek
80 százaléka egy szűkebb helyi társadalom keretein belül fejti ki hatását, az elmúlt
években mégsem épült ki egy olyan átjárható mechanizmus az önkormányzatokban,
amely biztosította volna a hatékony partneri viszonyt. A helyzetet az is súlyosbítja,
hogy a szűkös anyagi források és a politikai színezetű kivételezgetések miatt a
civil szervezeteknek is gyakran egymással háborúzva vagy rivalizálva kellett fejlődniük.
A demokratikus együttműködés hazai kialakulásához egyrészt arra van szükség, hogy
az önkormányzati intézményrendszer hatalmi szemlélete kiszolgálóivá változzon, másrészt
a civil szervezeteknek is őszintén tisztázniuk kellene valós belső erőviszonyaikat,
kompetencia-szintjeiket és területeiket.
A konferencia végén a civil szervezetek képviselői részéről határozott igényként
fogalmazódott meg, hogy a pályázatok mindig nyilvánosak legyenek, a társadalmi munka,
illetve a használt saját infrastruktúra önerős részként elszámolható legyen, és
az elutasított pályázatok szakmai bírálata hozzáférhető legyen az érintettek számára.