FITOS MARIANN
A Morel fiú

Xantus János rendezésében május 20-tól új kisjátékfilmet tekinthetnek meg a Művész Moziba látogatók.

Megnézhetem a táskáját, tanár úr?

Meskó Zsolt 40 perces produceri diplomafilmje kicsit a magyar valóság karikatúrájának is tekinthető - de csak egészen kicsit. Mert valóban olyan világban élünk - de legalábbis úgy éljük meg -, mint ahol bármi, még a legképtelenebbnek tetsző dolog is bármikor megtörténhet. Egyébként a Morel fiút Bélának hívják, élelmiszeráruházi alkalmazott, aki egyelőre még a kezdők kívülállóságával szemléli az üzlet belső világát. A filmbeli Morel áruház olyan, mint az utóbbi években gombamód szaporodó hipermaketek bármelyike: árubőség, végtelennek tűnő sorok, görkorcsolyás eladók, hatalmas, guruló kosarak és akció minden mennyiségben (mármint az árak szintjén). A pultok között pedig nem annyira pop-artos szupermarket-ladyk, hanem többnyire igencsak elveszett figurák ténferegnek: ez tehát a hipermarket-kultúra hamisítatlan magyar változata. A helyszín végig a „fogyasztás temploma”. És a cselekmény? Azt leginkább a képtelen-reális jelenetek láncolata alkotja.
Ízelítőül: Béla (Hajdú Szabolcs) és Géza (Kamarás Iván) a pultokat töltik fel, amikor a forgatásról beugró színésznő (Udvaros Dorottya) tündéröltözetben éppen mosóport keres, mégpedig akciósat. A sztár is csak ember.
A hentes komor arccal, gépiesen - ámbár Mozart zenéjére! - csontozza a rövidkarajt, és láthatóan semmi sem tudja kizökkenteni unalmából.
Béla önfelfújós gumikrokodilokat pakol. Amikor egy közülük kidurran, beindul a bombariadó-reflex, a vevők azonnal a földre vetik magukat. (Régebben ez nem volt ilyen reflexszerű.)
A nap során összehívják a dolgozókat. „Mi vagyunk a legjobbak! Egy csapat vagyunk!”… A topmenedzser ezután lelkesítő szavakat zeng az eladók karrierlehetőségeiről, s példaként hozza Ágit, aki egy évvel ezelőtt maga sem gondolta volna, hogy ilyen rövid idő alatt pultvezető lesz belőle. Lelkes taps, a hátrazselézett hajú menedzsernek most rohannia kell, mert még rengeteg dolga van. „Csak így tovább!”
Egyébként feltűnik két kigyúrt izomzatú hegedűs is, egyikük klasszikusban utazik.
Béla észreveszi, hogy egy jól öltözött öregúr (Darvas Iván) épp egy doboz konyakmegygyet próbál a táskájába csempészni. A fiúk szólnak Mr. Beannek, a menedzsernek (Szerednyey Béla), aki - mint kiderül - tanítványa volt a mostanra (kis)nyugdíjas tanár úrnak. „Láthatnám a táskáját, tanár úr?” Kissé kínos a helyzet: „A kisunokám kedvence”, magyarázkodik. A konyakmeggy kilencszázkilencven forint, a tanár úr a kasszánál fizethet. Az öregúr meggondolja magát, mégsem kell a bonbon. Béla megszánja, és utána szalad a doboz konyakmeggyel. „Megsajnáltál?… Nincs is unokám.” (Aki lop, az hazudik is.)
A végén nyitva marad a kérdés, mit is csinál Béla: megszokik vagy megszökik? És egyáltalán. Hova lehet megszökni?