100 éve született Fred Astaire

Száz éve, 1899. május 10-én született minden idők legnagyobb táncos színésze, a műfajt teremtő Fred Astaire. Ausztriából emigrált az Egyesült Államokba, és már négyévesen tánctanulásra fogták, hogy Adele nővére partnere lehessen, bár erre semmilyen hajlandóságot vagy tehetséget nem mutatott. A páros a tízes évek végén már a New York-i Broadway színpadain lépett fel. A siker felkeltette a filmmogulok érdeklődését is, de a próbafelvétel után mégsem ajánlottak szerződést nekik. A lesújtó véleményt később sokszor idézték: „Nem tud se játszani, se énekelni. Nagyon gyatra. Táncolni tud egy kicsit.” Egy nem túl előnyös szerződés birtokában újdonsült neje, Phyllis Porter társaságában Hollywoodba költözött. 1933-ban készült második filmje, a Leszállás Rióban, s bár itt is csak mellékszerep jutott neki, mégis ez változtatta meg az életét. Partnere ugyanis a kezdő színésznő, Ginger Rogers volt, s a közösen eltáncolt-elénekelt Carioca „ellopta a show-t”. Természetesen ezután azonnal főszerepet kaptak, s kicsit bugyuta, de látványos és szórakoztató zenés-táncos filmjeikre - Roberta, Top Hat, Egymásnak születtünk, Dalol a flotta - tódult a közönség. Bár az évtized végén pályájuk szétvált, a köztudatban nevük elválaszthatatlanul egybeforrt - elég csak Fellini „Ginger és Fred” című tisztelgésére utalni. 1946-ban - miután a Kék ég című filmben „lejátszotta” őt Bing Crosby - a közönség és a producerek rémületére bejelentette viszszavonulását, s két évig csak családjával, illetve a versenylovakkal foglalkozott. 1948-ban erőtől duzzadva tért viszsza. Beugrott a lesántult Gene Kelly helyére a Húsvéti parádé című filmben, amellyel pályafutása egyik legnagyobb sikerét aratta. 1949-ben speciális Oscar-díjat kapott a musical művészetéhez nyújtott hozzájárulásáért, a díjat stílszerűen régi partnere, Ginger Rogers kezéből vehette át. 1954-ben rákban halt meg rajongva szeretett felesége, aki két gyermeket szült neki, s Astaire a munkába temette bánatát. A külsejét tekintve egyáltalán nem öregedő színész a hatvanas-hetvenes éveket is végigdolgozta, s néhány alkotásban - Az utolsó part, Pokoli torony - meglepő jellemábrázolási képességről tett tanúságot. Az utóbbiért 1974-ben megkapta a legjobb mellékszereplőnek odaítélt Oscar-díjat is. Magánélete is mozgalmasan alakult: 1980-ban elvette a nála 45 évvel fiatalabb, de a versenylovak iránti szenvedélyében osztozó Robyn Smitht, aki foglalkozására nézve zsoké volt. A házasság a várakozásokra rácáfolva jól sikerült, s kitartott Fred Astaire 1987. június 22-én bekövetkezett, tüdőgyulladás okozta haláláig. Neve fogalom volt a film világában, nála sokoldalúbb előadót máig sem lehet találni, elegáns és könnyed táncáról pedig még a klasszikus balett nagyjai is úgy vélekedtek, hogy az „maga a megelevenedett ritmus”. Irving Berlin, George Gershwin, Cole Porter mind külön neki írtak dalokat, számos későbbi örökzöldet az ő előadásában ismerhetett meg a közönség. Fred Astaire sztárként is szokatlanul természetes és szerény volt: magánéleti botrányairól soha nem cikkezhetett a sajtó, végrendeletében megtiltotta, hogy életútjáról filmet készítsenek - s ami a legfurcsább, a filmvásznon klakkban-frakkban pompázó színész saját ruhatárában egyetlen ilyen ruhadarab sem szerepelt. (MTI)