HECHS LÁSZLÓ JERUZSÁLEM
Izrael válaszúton

Kérem szépen, én felkészültem. A pezsgőt természetesen már megvettem, és nagy gondossággal, hogy össze ne törjön, elhelyeztem Bauchnecht típusú hűtőgépemben. Sajnos azonban, akárkire is adnám le szavazatomat május 17-én, annak a valószínűsége, hogy az ünneplésre már a másnapra virradó éjszakán sor kerül, nagyon csekély. Ennek az az oka, hogy ameddig Beni Begin, Jichák Mordeháj és Azmi Bsara fenntartja jelöltségét a kormányfői posztért, addig szó nem eshet arról, hogy akár Benjamin Netanjahu, vagy akár Ehud Barak megszerezze a megválasztáshoz szükséges abszolút 50 százalék plusz 1 szavazatos többséget.

Ehud Barak a baloldal kormányfő-jelöltje választási gyűlésen. Egy menetre készül     Fotó: MTI

1996 előtt csak a pártlistákra szavaztak, amely után a köztársasági elnök megbízást adott annak a pártvezetőnek, akiben a legnagyobb esélyt látott egy ütőképes kormány megalakítására. Az elnök előbb konzultációra hívta a pártok első embereit, s csak azután határozott a miniszterelnök-jelölt személyéről. 1996-ban ez a szabály már érvényét veszítette. A kormányról szóló új alaptörvény ugyanis előírja a kormányfők közvetlen, nép által történő megszavazását. Ennek megfelelően a választók két szavazatot adnak le, egyet a pártokra, a másikat pedig a kormányfő személyére. Ha a miniszterelnökségre jelöltek közül egyikük sem kapja meg a megválasztáshoz szükséges abszolút többséget, akkor június 1-én újabb fordulóra kerül sor. 1996-ban egy fordulóban dőlt el az ország vezetőjének a személye két jelölt között: a „béke és biztonság” jelszavával kampányoló Benjamin Netanjahu alig 29 ezer szavazattal győzte le Simon Pereszt.

Öten a ringben

A helyzet azonban ma egészen más. Idén öten jelentették be jelöltségüket a miniszterelnöki posztra. A jelenlegi kormányfővel szemben a legnagyobb vetélytárs Ehud Barak munkapárti elnök, Simon Peresz utódja. Kettejük között dől el majd a verseny. Ám rajtuk kívül jelöltette még magát Jichak Mordeháj, Netanjahu menesztett honvédelmi minisztere, aki egy elhúzódó bizalmi válság nyomán távozott a Likudból, és saját szervezetet alapított Középpárt néven.
Mordeháj balra áll Netanjahutól, és programja csak árnyalatokkal tér el Barakétól. A paletta jobb szélén található Beni Begin, aki a Nemzeti Egységpárt élén áll. Ez is egy új pártszövetség, amelynek tagjai a Begin alapította Szabadság Párt, a Nemzeti Vallásos Pártból kivált Tkuma, és a Rehavam Zeévi vezette Moledet (Haza) párt, amely az oslói egyezmények felmondására készül.
A sort Izrael történetében az első arab kormányfő-jelölt zárja, Azmi Bsara, a ramallah-i Bir Zeit Egyetem filozófia professzora, a Balad párt első embere.
Az izraeli választási rendszer egyik furcsasága, hogy miután leadtuk szavazatunkat egy pártra, a szavazataink töredékéből egy másik pártnak is juttathatunk képviselői helyeket. A Likud a Mafdallal, a Nemzeti Egység Párt a Scsaranszkij-féle Izrael Alijában párttal kötött megállapodást a maradék szavazatok elosztásáról.
A parlamenti küszöböt az izraeli jog igen alacsonyan, 1,5 százalékban állapította meg. Ez azt jelenti, hogy az új knesszetben ezúttal is sok törpepárt foglalhat majd helyet, amelyek 2-7 képviselői helynél nem szereznek majd többet. Így - az előrejelzések szerint - Pnina Rosenblum, a nyolcvanas évek szépségkirálynője, sikeres üzletasszony pártja kettő, a Liberman alapította „Izrael, a mi hazánk” három, a Kommunista Párt, a Hadas három, az Egyesült Tóra Judaizmus négy, a Nemzeti Egységpárt négy, a magyar származású neves újságíró, Tomi Lapid irányította Változás hat, a Középpárt hat, az orosz bevándorlók pártja pedig hét képviselői helyet szerezhet. A szavazatok összeszámlálása után osztják el arányosan a százhúsz képviselői helyet. Ezután számlálják össze a maradék szavazatokat, amelyben az egymással megállapodó pártok osztoznak. Ebben a rendszerben elképzelhetetlen, hogy egy pártnak csak egy képviselője legyen a parlamentben.
A parlamenti küszöb eléréséhez 1996-ban 47 ezer szavazat kellett. Ez a mostani választásokon növekedni fog, hiszen a jogosultak száma 3,9 millióról közel 4,3 millióra növekedett. A szavazásra jogosultaknak legutóbb 79 százaléka jelent meg az urnák előtt.

Ígéretek és eredmények

A Munkapárt kampányát arra építette, hogy „Netanjahu mindenkit becsapott, nem lehet hinni benne, és az egyetlen tudománya a hazudozás”. Netanjahu ezzel szemben az „Erős vezetőt egy erős népnek” jelszóval kampányol, mondván, Izrael sorsdöntő válaszok előtt áll, ezért olyan markáns vezetőre van szüksége, aki ellen tud állni a nemzetközi közösség nyomásának, és Arafat túlzó követeléseivel szemben is megállja a helyét. Netanjahu érvelése szerint Barak személyisége miatt nem lesz képes nemet mondani a palesztin államra, Jeruzsálem kérdésében nem állja majd a sarat, a szírekkel - annak fejében, hogy kivonulhasson Libanonból - ott folytatja a tárgyalásokat, ahol azok abbamaradtak, vagyis visszavonul a Genezáreti-tó partjára. Barak menekül a felelősség elől - jelentette ki a Likud jelöltje, utalva arra, hogy a baloldal vezetője (amerikai tanácsadói javaslatára) nem állt ki Netanjahuval személyes televíziós vitára.
Barak véleménye szerint a Netanjahu-kormány mindenben csődöt mondott, a béke ügyében, a gazdaság romokban hever, a munkanélküliség eléri a százezres nagyságot, miközben Izrael nemzetközi szinten elszigetelődött.
A Netanjahu-kormány azt a programot kívánta megvalósítani, amit megválasztása előtt meghirdetett. A gazdasági életben privatizációt és az állami szektor jelentős csökkentését, a monopóliumok felszámolását irányozta elő. Ennek egy részét sikeresen teljesítette, az inflációt visszaszorította, a munkanélküliséggel azonban nem tudott megbirkózni. A gazdasági növekedés megindulása váratott magára, amely felszívhatta volna a munkanélkülieket. Netanjahu az oslói szerződés feltételeit kormánya számára kötelezőnek fogadta el, annak ellenére, hogy nem értett velük egyet. A folyamat továbbvitelében a „békét és biztonságot” elv alapján hangsúlyozta: nemcsak Izraelnek kell végrehajtania az egyezményből fakadó kötelezettségeket, de Arafatéknak is. A jobboldali értékelések szerint ebben nem sikerült Izraelnek előre lépnie, Arafat ma sem hajlandó teljesíteni kötelezettségeit, jóllehet Netanjahu kivonult Hebronból, majd a Wye-egyezmény keretében újabb területekről is. Emiatt viszont a koalíció telepes és vallásos nemzeti része megvonta a kormánytól a támogatását. Ezért kellett Netanjahunak kiírnia az előrehozott választásokat egy évvel mandátumának lejárta előtt.

A „sötét ló”

Az első forduló - a szakértők szerint - a knesszet összetételét határozza meg, míg a második forduló, amely június 1-ére van kitűzve, eldönti: ki alakít kormányt Izraelben? Beni Begin, aki az oslói egyezmények azonnali felmondását, vagy Azmi Bsara, aki „teljes jogegyenlőséget” és palesztin államot követel? Jichak Mordeháj, aki szerint csak egy keleti származású tud dűlőre jutni az arabokkal, vagy pedig Ehud Barak, aki „egy éven belül hazahozza a fiúkat Libanonból, és békét köt Asszaddal”? Vagy mégis újra Benjamin Netanjahu, aki az oslói szerződések folytatását ígéri a biztonság és a kölcsönösség jegyében?
A közvélemény-kutatások szerint Barak kapja az első fordulóban a legtöbb szavazatot a jelöltek közül, de nem szerez abszolút többséget. Barak igyekszik rávenni az arab jelöltet, Azmi Bsarat, hogy lépjen vissza és híveit a munkapárti kormányfő támogatására szólítsa fel. Ennek Barak számára természetesen ára van: Bsara benyújtotta a számlát, és Baraknak, ha hatalomra kerül, fizetnie kell a segítségért. Egyelőre nincs hír a megállapodásról közöttük, ám ez az utolsó pillanatokban is megtörténhet. Hasonlóan gyúrják a baloldalról Jichák Mordehájt is, akit azonban fűt a bizonyítási vágy és a versenyszellem, nem hajlandó lemondani, annak ellenére sem, hogy a társai - Roni Miló és Amnon Sahak - Barak álláspontján vannak. Barak szeretné elkerülni a második fordulót, mert úgy látja, hogy abban kisebb az esélye a győzelemre. Netanjahu ellenben két fordulóban érdekelt, mert azt reméli, hogy a Mordehájhoz elpártolt hívei nem mennek együtt Barakkal, hanem visszatérnek hozzá.
Barak viszont tart attól, hogy az arab szavazók egy jelentős része már nem megy el másodszor is szavazni. Egy haifai szociológus szerint, ha látják, hogy a második körben már csak két zsidó jelölt van versenyben - a jobboldali Netanjahu és az arabok elleni háborúkban érdemeket szerzett volt tábornok, a baloldali Barak -, sok arab választópolgár már távolmarad az urnáktól. A munkapárti jelölt attól is tart, hogy Mordeháj hívei valóban visszatérnek a Likudhoz, és Beni Begin szavazói szintén Netanjahura adják le voksukat. Netanjahu továbbra is támaszkodhat a vallásos szavazatokra, mind a keleti, mind pedig a nyugati zsidóság körében. A Jahadut ha Tora és a Sassz hívei támogatásukról biztosították őt, mert attól tartanak, hogy Barak felszámolja a vallási status quót, és besoroztatja a jesiva növendékeket.
A legnagyobb kérdés azonban az orosz bevándorlók döntése. Scsaranszkij igazi „sötét ló” a kampányban: nem hajlandó nyíltan állást foglalni, és szavazóira bízza, hogy kit támogatnak a kormányfői székben. Netanjahu úgy tűnik, hogy a kampány kezdetén elhibázta az orosz szavazókat, mivel Scsaranszkijjal szemben Liberman „Izrael a mi hazánk” pártját részesítette előnyben, amely szintén az orosz bevándorlók szavazataira épít. Ezen egy héttel ezelőtt változtatott, és kibékítette Scsaranszkijt a Sassz párttal, amely mind a Rabin- mind pedig a Netanjahu-kormány idején a belügyi tárcát birtokolta, és igencsak megkeserítette az új bevándorlók életét.
A történelmi tapasztalatok szerint a végső eredményt sok minden befolyásolhatja az utolsó pillanatban is. 1981-ben Menáhem Begin röviddel a választások előtt bombáztatta le az iraki atomreaktort, míg Peresz vereségét 1996-ban a Hamasz öngyilkos merényletei, és Libanonban az arab választók egy jelentős részét a szavazástól távoltartó „Érik a szőlő” hadművelet döntötte el.
A szakértők szerint a végeredményt az első forduló eredménye, a politikai alkudozások, és az dönti el, hogy a szavazók közül kik és hányan jönnek el a második menetben. Barak az előrejelzésekben bizakodik, Netanjahu pedig abban, hogy a Munkapárt győzött ugyan a közvélemény-kutatásban 1996-ban, de a választásokat mégis ő nyerte. A legvalószínűbb azonban, hogy a pezsgő május 18-án még a hűtőben marad.