SZLAZSÁNSZKY FERENC
Vita ugyanarról
Kis híján botrányba fulladt a Szent László Akadémia csütörtöki nyilvános vitaestje, melynek fő témája az úgynevezett megfigyelési ügy volt. Másfél óra elteltével több néző kiabálva szakította félbe a meghívottakat, egy néni félig sírva közölte: nyakunkon a háború, a politikusok meg egymás marásával foglalkoznak. „Ezt már nem veszi be a parasztgyomrunk” - mondta, és távozott.
Kosztolányi Dénes, Horváth Balázs és Keleti György. Ki mit hallott, ki mit látott, ki mit mondott? Fotó: Vörös SzilárdA kormánypártokat képviselő Kosztolányi Dénes (Fidesz) és Horváth Balázs (MDF) egyként tettek hitet Orbán Viktor szavahihetősége mellett, amely egyben azt is jelentette: bizonyosak benne, történtek titkos, közpénzekből finanszírozott, törvénytelen megfigyelések Fidesz-politikusok kárára az előző kormány idején. Az ellenzék részéről meghívott Keleti György (MSZP) és Kóródi Mária (SZDSZ) viszont állították: a miniszterelnöktől kapott dokumentumok egy ponton sem támasztják alá az először tavaly augusztusban elhangzott vádakat.
Horváth Balázs beszámolójából megtudhattuk, hogy az 1994-es kormányváltás után figyelmeztették: a Nemzetbiztonsági Hivatal megfigyeléseket folytat vele kapcsolatban. Miután ezt az információt eljuttatta külföldi újságokhoz, és közölte az akkori szakminiszter Katona Bélával is, a tárca vezetője elbocsátotta állásából a Nemzetbiztonsági Hivatal veszprémi vezetőjét. Ennél fényesebb bizonyítékra nem volt szüksége az egykori belügyminiszternek, sőt az akkor történtek hatására most biztos benne: az Orbán Viktor által közölt állítások igazak, 1997-ben valaki tényleg figyeltette Pokorni Zoltánt. Horváth szerint egyébként a jelenlegi ügyben nem az a legfontosabb, hogy igazat mondott-e a miniszterelnök, hanem az, hogy folyhat-e titkos megfigyelés hazánkban.
Kóródi Mária az egész ország szempontjából károsnak tartja a „bejelentési botrány” elhúzódását. Nem érti, miért nem csapott le rögtön az elkövetőkre a bizonyítékokkal rendelkező miniszterelnök. A Xénia-lázzal kapcsolatban emlékeztette a publikumot, hogy azt az SZDSZ is többször bírálta, személyesen ízléstelen dolognak tartja, ennek ellenére nem volna szabad összefüggésbe hozni a titkos megfigyelésekkel. Kóródi szerint a kormány saját magának is árt az időhúzással, mert ezentúl nehezebb lesz működtetni a titkosszolgálatokat.
Nyitrai András (Fidesz), a megfigyelési bizottság tagja sietett leszögezni, hogy állami szervezetekről nincsenek terhelő adataik, véleménye szerint magáncégek állnak a botrány hátterében. Ennek némiképp ellentmondott Kosztolányi Dénes (Fidesz) fejtegetése, mely szerint igaza van a szocialista Csintalan Sándornak, amikor azt állítja: a titkosszolgálatok korábban minden pártot figyeltek. Kosztolányi szerint Csintalan Keleti Györggyel egyeztetve nyilatkozta a fentieket a szerdai Magyar Hírlapban, mégpedig azért, hogy ezáltal Nikolits István volt titkosszolgálati miniszterrel „vitessék el” a balhét. Mert balhé Kosztolányi szerint is van. Illetve lesz, amint befejezik a munkát a bizottságban, és állást foglalnak az ügyben. Kosztolányi egyébként ígéretet tett arra, hogy a bizottság nevében kérni fogja a nemrégiben titkosított dokumentumok nyilvánosságra hozatalát, hadd tudja meg ország-világ: szavahihető miniszterelnökünk van.
Keleti György kijelentette, semmi köze a Csintalan-féle interjúhoz. Emlékeztette az egybegyűlteket, hogy Orbán Viktor tavaly augusztusban huszonöt - állítólag megfigyelt - személyről beszélt, míg a bizottságnak átadott dokumentumokban mindössze Pokorni Zoltán neve szerepel. Kérdés, hogy az ezt igazolni hivatott dokumentum miként lehetett a miniszterelnök birtokában tavaly nyáron, ha idén áprilisban készült?
Az idő múlásával a nézők türelme fogyni kezdett, sokakat bosszantott, hogy az ellenérdekelt felek „elbeszélnek” egymás mellett. Az est vége felé a politikusok is személyeskedni kezdtek: Horváth Balázs kiabálva kérte ki magának a miniszterelnök inszinuálását, Keleti hálát adott azért, hogy nem Kosztolányi a kormányfő. A fő kérdések: ki, kit, mikor és hogyan figyelt meg, egyelőre megválaszolatlanul maradtak.
Mozgalmas hetünk volt. Egyrészt Csintalan Sándor, szocialista képviselő kottyintotta el magát a Magyar Hírlapban, miszerint tényként jelenthető ki, hogy a titkosszolgálatok minden pártot és több jelentős politikust is megfigyeltek túlélésük, biztonságuk és védelmük érdekében. Másrészt ugyancsak az említett lap egy, a Katonai Biztonsági Hivatalnál 1991-ben előkerült, Orbán Viktorra vonatkozó állítólagos titkosszolgálati dossziéról, pontosabban egy úgynevezett 6-os kartonról számolt be, mely csudamód az 1998-as kampányban is előkerült. Nevezetesen úgy, hogy valaki, vagy valakik eljuttatták annak fénymásolatát külföldi hírügynökségekhez. Azután, ahogy lenni szokott, mindkét állítást minden oldalról mindenki elkezdte értelmezni.
Egyrészt a szocialista politikusok azt mondták: kizárt, amit Csintalan mond. A kormánypártiak viszont mindezt felfűzték az összeesküvés-elméletre: ez is igazolja, hogy őket - amint Orbán kormányfő annak idején mondotta is - megfigyelték. Tények nem hangzottak el, ahogy a 6-os karton ügyében is csak a ködösítés maradt. A szakértők szerint - ráadásul a legnevesebbek, mint Kenedi János történész - a lap csak annyit bizonyít, hogy be akarták szervezni a fiatal Orbánt. (Természetesen csak akkor, ha hiteles a papíros.) Ugyanis a hálózati személyek nyilvántartására szolgáló kartotékról akkor derülne ki, hogy annak tulajdonosa engedett-e a kísértésnek, ha a hátlapján ott az aláírása. Vagy, ha lenne dossziéja. A hátlapról viszont nincs másolat, dossziéról pedig nem tud senki. Legalábbis a nyilvánosság előtt. Így az egész ügy csak a miniszterelnök inszinuálására alkalmas. Mint ahogy a „kikapott” Csintalan-nyilatkozat is hasonlóképp, csak a másik oldal felé.
Aztán érdemes szót említeni arról, hogy egyes újságokban az előző ciklus titkosszolgálati érájának gazdasági ügyeit próbálták - inkább kisebb sikerrel - feszegetni. Lapzártánkig az egyik ügyben sem derült ki a színtiszta igazság, de tanúi lehettünk annak, hogy újabb fejezet nyílott a különböző ügynöki, megfigyelési, lehallgatási botrányok sorozatában.
A képet csak árnyalják Demszky Gábor minapi szavai „A két nagy pártnak (Fidesz, MSZP) nem érdeke a titkosszolgálatok rendszerváltás előtti tevékenységének feltárása. Az MSZP szeretné rózsaszínre festeni, elbagatellizálni a szervezetek törvénysértéseit, a Fidesz pedig vezetőinek életkorából fakadóan igyekszik kitörölni az ügyet a magyar társadalom kollektív emlékezetéből, mivel a múlt feltárása egy másik párt számára jelentene politikai tőkét.”
