NAGYÍTÓ

Szíria katonai tervei

Hoszni Mubarak egyiptomi elnök amerikai mintára ingadiplomáciába kezdett a Közel-Keleten. Szerepvállalása arra a következtetésre ad okot, hogy a török-szír viszály átterjedhet más szomszédos országokra is. Az egyiptomi elnök Isztambulban Demirel török elnök tudtára adta azt a pánarab aggodalmat is, miszerint a feszültség annak a katonai védelmi megállapodásnak következménye, amit Törökország 1996 februárjában Izraellel kötött. Jichak Mordeháj izraeli védelmi minisztere erre reagálva hangsúlyozta: Izraelnek semmi köze a két arab ország között elmérgesedett vitához. A Törökországgal kötött izraeli megállapodás stratégiai jellegű, amely nem irányul semmilyen harmadik fél ellen.
Szíria azonban másként látja a török-izraeli kapcsolatok fejlődését. Faruk al-Sara szíriai külügyminiszter az Arab Liga legutóbbi kairói csúcstalálkozóján figyelmeztette az arab országok külügyminisztereit, hogy Törökországnak a Kurd Munkáspárt gerilláinak üldözése címén katonai tervei vannak Szíria, illetve a Szíria által irányított Libanon bizonyos területeinek elfoglalására. Arab diplomáciai források szerint a szíriai külügyminiszter ekkor összekötötte a török fenyegetést Izraellel. Szíria már ekkor számolt egy várható török csapással, aggodalmát pedig az is bizonyítja, hogy Szíria legnagyobb hivatalos lapja, a Baath, szeptember 24-i számában egy egész címlapot betöltő újságcikkben próbálta ösztönözni Ankarát az Izraellel kialakult szövetség újragondolására.
Az egyezmény változatlanul érvényben van, de az elkövetkezendő 12 hónapban két esemény is hátráltathatja Törökországot abban, hogy teljesítse az Izrael felé vállalt kötelezettségeit. Egyrészt lekötheti Törökország katonai erejét, ha Oroszország - ígéretéhez híven - valóban leszállítja a görög cipriótáknak az Sz-300 légvédelmi rakétákat, és ezt a törökök - szintén beváltva fenyegetéseiket - megakadályoznák. Egy további akadály lehet, ha az előrehozott áprilisi török választásokon az iszlámisták kerülnének hatalomra. Ez valószínűleg ismét a katonai vezetés beavatkozását vonná maga után, ami viszont társadalmi megmozdulásokhoz vezethet, és lekötné a hadsereg figyelmét.
Vajon megtámadná-e Izraelt Szíria, amennyiben Törökország erejét a fent említett tényezők valamelyike megakadályozná a segítségnyújtásban? Erre a következő okok miatt elég nagy az esély - vélik a politikai elemzők:
1. Az arabok már alig juthatnak további előnyökhöz a békefolyamatból.
2. Mind Egyiptom, mind Irán nyilvános ígéretet tett Szíriának, hogy segítségére siet egy esetleges Izrael elleni háborúban. (Hoszni Mubarak egyiptomi elnök 1996 őszén jelentette ki, hogy „nem fog tétlenül nézni” egy Izrael és Szíria közötti háborút, míg Ali Samkani iráni védelmi miniszter közölte: ha Izrael megtámadja Szíriát, „olyan módon fogunk válaszolni nekik, amire álmukban sem mertek gondolni.”)
3. Az Izrael által a közelmúltban sikeresen kipróbált „Nyíl” elnevezésű rakétaelhárító rendszer csak 1999 végére fog teljes mértékben üzembe állni. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy egyre kevesebb idő áll Irán rendelkezésére, ameddig hatékonyan használhatná ballisztikus rakéta-potenciálját.
4. Az Egyesült Államok szeptemberben bejelentette, hogy harminc F-15-ös és hatvan F-16-os vadászgépet ad el igen kedvező áron a zsidó állam részére, amelyekkel jelentősen megnőnek Izrael esélyei iráni támaszpontok elleni esetleges megelőző csapásokban.
5. Szíria aggódva figyeli egy határközeli törökországi légibázis építését, amely a jövő év közepétől lesz működőképes, és az izraeli légierő fogja használni szíriai területek megfigyelésére. (Szikora Márton)