Gyakran ismétlődő jelenet a következő: - Doktor úr,
képtelen vagyok rendesen aludni, enni, ráadásul a szívem is
rendetlenkedik, meghatározhatatlan fájdalmak gyötörnek,
félek, mert néha úgy érzem, mindjárt elájulok, rettegek a
betegségektől és a haláltól is. - Hölgyem/uram önnek a
szíve teljesen rendben van! - Akkor nem is vagyok beteg?! -
Nem a teste beteg. Átfogó felmérések mutatják, hogy a testi
panaszokkal orvosokhoz fordulóknak legalább 15-20 százaléka
depresszióban szenved, náluk e lelki betegség testi
tünetekben jelentkezik. Első körben minden tünetet ki kell
vizsgálni, van e mögötte organikus elváltozás. A mi
kultúránkban, sajnos, csak a testi tüneteket fogadják el
betegségnek, míg a lelkieket - jobb esetben - csak
hisztériának vélik. Nem az. Betegség. Rossz működésmód.
Számítógépes hasonlattal élve a test betegsége olyan, mint
a hardver hibája, míg a lelki betegség a szoftver hibája. Nem
képzelt, hanem valódi betegségről van szó. A lélek
betegségei azonban testi tünetekben is jelentkezhetnek.
Elcsépelt fordulat valamit „korunk népbetegségének”
címkézni, mégis igaz ez a depresszióra. Ez a megnevezés
több betegség gyűjtőfogalma. A depresszió egy alapélmény:
„Nélkülem zajlik az életem / Elborított a sok
megoldhatatlan gond / Nincs beleszólásom az életembe! /
Reménytelenség.” Emiatt a beteg többé-kevésbé feladja az
életét. Ilyenkor felléphet az öngyilkosság veszélye is. A
környezet segítségére van szükség, amikor észleli a
depresszió jelenlétét. Ma már hatékony gyógyszerek vannak a
depresszió ellen (antidepresszánsok), amelyek csökkentik a
tüneteket és a szenvedés élményét. A tablettákra
mindenképpen szükség van az életfunkciók (alvás, evés
stb.) helyreállításához. Ezek után lehet az igazi
problémával szembenézni, hogy a beteg miért nem tudja a maga
életét élni. „Azért vagyok bajban, mert olyanok a
körülményeim…” - hallani nemegyszer. A családban
tanuljuk meg, hogyan reagáljunk magunkra, a külvilágra,
problémáinkra. Előfordul, hogy rossz mintát kapunk
otthonról. Lehet, hogy már maguk a szülők is megfutamodtak a
nehézségek elől (pl. alkohol, narkó, testi-lelki betegségek
stb.). Esetleg „rátanították” gyermeküket a
tehetetlenségre: „Fiam, te semmire sem vagy képes!”,
„Úgysem fog neked sikerülni!” stb. Végül a gyermek -
majd felnőtt - elhiszi magáról ezt, s később ennek az
„elvárásnak” felel meg, amikor feladja a számára
reménytelennek tűnő harcot. Ezért a depressziós emberek
esetén fontos helyreállítani a helyes önértékelést. Meg
kell szüntetni a folyamatosan frusztráló helyzeteket, felül
kell vizsgálni azokat a kapcsolatokat, amelyek az ember
személyiségét elnyomják. Hajlamosak vagyunk azt gondolni,
hogy minden ember egészségre, boldogságra törekszik. Sajnos,
a tapasztalatok ennek ellentmondanak. A depresszióban szenvedők
(mert valóban szenvednek!) gyakran „ragaszkodnak” a
bajukhoz. Miért? Mi „hasznuk” van ebből? Szenvednek a szűk
„léttértől”, amibe a depresszió belekényszerítette
őket, azonban a „külvilág”, az egészséges élettel
járó „felnőtt felelősség” még jobban riasztja őket. A
megszokott baj számukra vonzóbb, mint az ismeretlen,
veszélyes, felelősségteljes egészség. Hasonlóan rossz
működésmód, amikor a depresszió eszköz a környezet
manipulálására. Egyes családok életét a depresszió
irányítja. E betegség köré csoportosul minden - az
időbeosztásuk, a pénzük, programjaik stb. A pánikbeteg vagy
a fóbiás például képtelen egyedül közlekedni, emiatt az
egész családi élet körülötte forog: ki kísérje el őt,
fontos, hogy a munkahely és a lakás lehetőleg közel legyen
egymáshoz, autó kell, mert járműre képtelen felszállni stb.
A beteg azért szenved a depresszió nevű betegségben, mert
csak így, reménytelennek képes látni a helyzetét. Ha
elfogadja a segítséget, eljut a felismeréshez, hogy van
megoldás. Rájön: „Amiről úgy véltem, rajtam kívül
álló ok - képes vagyok megváltoztatni! Amiről úgy
véltem, én képtelen vagyok rá - megtanulhatom, és képes
leszek!” Az ember addig depressziós, amíg a
tehetetlenségében és a reménytelenségében hisz. Amint
meglátja a kiút lehetőségét, képes más módon gondolkodni
és cselekedni. Ehhez segítség a gyógyszer (kezdő lökés),
majd a gondolkodás, az érzések és az életmód
megváltoztatása.