Könyvszemle
Vizi E. Szilveszter - Altrichter Ferenc - Nyíri Kristóf - Pléh Csaba:
Agy és tudat
Pléh Csaba akadémikus vezetésével megalakult a Budapesti Műszaki Egyetemen - olyan jeles központok után, mint az MIT vagy a Stanford - az első hazai Kognitív Tudományi Központ. A Központ vezetője könyvsorozatot indított, melynek első kötete Agy és tudat címmel jelent meg. A kötetben a magyar biológiai, filozófiai és pszichológiai agykutatás legjelesebb szakértői közölték írásaikat, és ha tartani tudja az induló sorozat az első kötet színvonalát, akkor bízvást állíthatjuk, ebben a tudományban nemzetközi értelemben is mértékadó könyvsorozattal és tudományos műhellyel lettünk gazdagabbak.
A szerzők a maguk sajátos módszerével az agy mint biológiai rendszer és a tudat mint szubjektív entitás közti viszonyt kutatják. Vizi E. Szilveszter (MTA) az agykutatás biológiai eszközeivel az ember egyediségét és tudatosságát reprodukálhatatlannak tartja. Hangsúlyozza, hogy minden egyes ember agya morfológiailag eltérő és állandóan változó "cytoarchitektúrával" rendelkezik, amit jelenlegi tudásunk szerint sem közvetlenül mérni, sem számítógéppel modellezni nem tudunk. Ádám György (ELTE) az emberi "Én" tudattalan dimenzióival kapcsolatos kutatásait ismerteti, kiemelve a tudat, a tudattalan és a "személyes tudat" fogalmi meghatározásának nehézségeit és a különféle meghatározások következményeit. Ezzel adalékot szolgáltat ahhoz a módszertani kérdéshez, hogy amikor neurobiológusok az agytudat kapcsolatról beszélnek, akkor vajon melyik "tudatmeghatározást" fogadják el, és mi jogosítja föl őket erre. Freund Tamás (KOKI) idegi folyamatok sejt- és molekuláris szintű működéseit vizsgálja, és azt állítja, hogy kísérletei segítségével "bepillanthatunk" a "tudati jelenségek strukturális és fiziológiai" hátterébe is. Írása szigorúan "technikai", és nem vállalkozik arra, hogy a fiziológiai hátteret közvetlenül meghatározott tudati eseményekhez kapcsolja.
Buzsáki György (Rutgers Egyetem, USA) a viselkedésagy korreláció vizsgálatában forradalmian újat hozott, hiszen nem az adott viselkedéshez tartozó neuronális működéseket keresi, hanem fordított irányban haladva, elsődlegesen a neuronális működéseket, az idegsejtek populációit vizsgálja, és a hozzájuk tartozó "makroszkopikus" viselkedés-mintázatokat csak ez után veszi számba. Gulyás Balázs (Karolinska Intézet, Svédország) a látás neuronális vizsgálatát filozófiai megfontolásokkal köti össze, és nyitva hagyja az általa föltett kérdést: vajon teljességgel megismerheti-e és leírhatja-e az emberi agy önmagát?
Jáki Szaniszló (Seton Hall Egyetem, USA) miután kijelenti, hogy "az agytudósok legtöbbje gyatra filozófusnak bizonyult", azt állítja, annak ellenére, hogy az agy és a tudat "teljesen összefügg", a kettő egymásra fogalmilag mindig redukálhatatlan marad. Az említett "teljes összefüggésről" azonban nem kapunk további fölvilágosítást. Vámos Tibor (MTA) az agy gépként való felfogásának kérdését vizsgálva nyitva hagyja, hogy a paradigma milyen jövőbeli eredményekhez fog vezetni. Kampis György (ELTE) a kortárs agytudat elméletek ismertetése után a testbe épített, a testtel együtt mozgó elme paradigmáját vázolja. Nem vállalkozik a kérdés megválaszolására, hogy vajon a "test és tudat teljes problémaköre valaha is bejárható lesz-e?". Hasonlóan látja ezt Hernád István, aki kortárs szerzők álláspontjának vizsgálata után maga is arra a következtetésre jut, hogy az "én"-nek lenni érzése olyan "megoldatlan rejtély, amellyel meg kell tanulnunk együtt élni".
Altrichter Ferenc (North Carolina Egyetem, USA) napjaink analitikus filozófiai nyelvezetének segítségével objektív-szubjektív, kauzális-logikai összefüggéseket elemezve amellett tesz hitet, hogy ha az agytudat kérdés valaha megoldható lesz, "a megoldás kulcsát a tudomány fogja szolgáltatni". Ugyanakkor nem tér ki arra, hogy ez a tudomány az "ott lévő" oksági világ és matematikai képletek tartománya, avagy a tudós szubjektív világa és a logikaiszemantikai világba tartozó fogalomkészlete lesz-e. Szécsi Gábor (MTA) az intencionalitás és a nyelvi jelentés viszonyának vizsgálata során kiemeli, hogy a nyelv és a mentális állapotok vizsgálata egymástól elválaszthatatlan.
Pléh Csaba és Lukács Ágnes (BME és Collegium Budapest) a szabályalapú és az asszociatív nyelvértelmezésre vonatkozó empirikus vizsgálatokat kapcsolják össze idegrendszeri kutatásokkal. Racsmány Mihály és Szendi István (JATE, Bristol) a munkamemóriát tanulmányozzák a skizofrénia és a Williamsszindróma kapcsán. Kéri Szabolcs és Janka Zoltán (SZTE, Szeged) a tudat neurokognitív működését elemzik, Kovács Ilona (Rutgers Egyetem és BME) pedig a látórendszerrel kapcsolatos neurológiai kutatásainak eredményeit mutatja be. Kovács Gyula (Richter Gedeon Rt.) a tudat vizualitásának viselkedéstudományi megközelítéséről ír.
Nyíri Kristóf (MTA) kötetzáró tanulmányában az általa kidolgozott új képfilozófiai paradigmát értelmezi az agy- és tudatkutatás kapcsán. Két olyan alapvető állítása van, amely meghatározó jelentőségű lehet az emberi gondolkodás és filozófia további értelmezésére és fejlődésére. Egyrészt azt állítja, hogy a "Nyugat filozófiájának története a gondolkodás képiességével szembeni értetlenség története", és kiemeli, hogy a kognitív tudomány korában eljuthatunk oda, hogy a "lineáris szöveg béklyóiban" vergődő nyugati filozófiát felszabadítsuk a képiség világába és világának. A kutatásoktól azt várja, hogy a mentális képek működési konstrukciójának és működési mechanizmusának megértésével véget érhet a filozófia fogalom- és szövegcentrikussága. Tézise az, hogy a gondolkodás elsősorban a "teoretikus konstrukciókként felfogott mentális képekben" zajlik, ahol el kell érni, hogy az introspektív adatokat korrelációba hozzák a külső megfigyelési adatokkal. Ennek megoldása az agytudat kapcsolatának a megoldása is lenne, ami új korszakot nyitna az ember önmegértése, tudománya és filozófiája történetében. (Vizi E. Szilveszter - Altrichter Ferenc - Nyíri Kristóf - Pléh Csaba: Agy és tudat. Szerk. Pléh Csaba - Lukács Ágnes - Racsmány Mihály. BME Kognitív Tudományi Központ, Kognitív Szeminárium sorozat. Budapest, 2002, 242. p.)
Boros János
az MTA doktora, egyetemi tanár (PTE)